2017. február 21., kedd

...és saláták

Már érezni, hogy mindjárt itt a tavasz. Remélem, ha megérkezik, vele újra itt lesz a kedvem is a főzéshez, mert most totál motiválatlan vagyok. Kicsit, hogy inspirálódjak, kerestem néhány könnyű receptet, és annyira gusztákat találtam. Ha valami hiányzik a recepthez, én általában kreatívan kicserélem valami másra. Megosztom őket veletek is, jó? 

  • Sült csirke csíkok korianderes mangó-avokádó salsával
recept innen
  • Citrus, édeskömény és avokádó saláta
recept innen
  • Pirított marha lime-mal, bazsalikommal és brokkolival
recept innen


  • Mandula, bogyós gyümölcs, csirke és spenót saláta
recept innen

Nagy bánatom egyébként, hogy itt, a Dunakanyarban sehol nem kapni friss koriandert, és igazából Budapesten is csak a Culinárist ismerem. Ti tudtok tuti lelőhelyet? 

Körömlakkok

Violet kérdeztem múltkor, hogy mi lett a nagy szempillaspirál-teszt végeredménye. Nos, én arra jutottam, hogy járt utat járatlanért el ne hagyj. Ugye az volt a szitu, hogy én évek óta a Lancôme Hypnose Doll Eyes vízálló spirálját használom, de mostanra majdnem 10 ezer forintba kerül, ami iszonyúan drága. Ennek kerestem az utódját. 

Rólam azt kell tudni, hogy természetesen szőke vagyok, a szempilláim vékonyak de hosszúak, ha nincsenek kifestve, akkor nem látszanak, és konkrétan úgy nézek ki, mint egy albínó. Viszont ha sok festék van egy ecseten (ilyenek a drámai, vastag pillákat varázsló spirálok), akkor attól meg úgy nézek ki, mint Twiggy, szóval sokszor hiába jó egy spirál, nekem nem áll jól, sokszor túl sok, természetellenes hatást kelt (Pillánál szoktam kipróbálni, amiket ő használ, és azokkal szinte mindig így járok). Azzal is gondom van, hogy sokszor hiába vízálló egy termék, rólam lepereg,  pl. ami a Pillának stabilan mozdulatlan estig, nekem attól monoklim van már a nap közepén. Nem vízálló festéket használnom esélytelen, egyszerűen eldörzsölöm, elkenem.

Szóval mivel erre a márkára szavaztatok a legtöbben, vettem két Clinique szempillaspirált (darabja 6ezer körül), egy vízállót (High Impact Waterproof), meg egy simát (High Impact) - az előbbi szerintem kifejezetten béna, nem csinál szép pillákat, az utóbbi oké, de már néhány óra múlva pandamaci-szituáció áll fenn. Alig vártam, hogy elfogyjanak. Én a DM-es sminkcuccokat nem bírom, az Alverde se jött be, ugye, volt régebben néhány MAC-es spirálom is, azokról sem voltam túl nagy véleménnyel. Na és karácsony után vettem egy Doll Eyes-t újra, és úristen, ég és föld. 

Az az érzésem, hogy mindenkinek más jön be, és próbálgathatom a különböző árkategóriájú zsákbamacska cuccokat, de nekem a Lancôme Doll Eyes 100%-ig megfelel. Minden egyes pillámat külön befesti, nem túl vastagon, olyan, mintha 1000 természetes, hosszú, sötét pillám lenne, nagyon szépen keretez, és a legdurvább köredzés + szauna kombót is bírja. 

Meg hát mondom, végigcsináltam vele a válást tökéletes sminkkel, én vagyok a legjobb referenciájuk. 3 havonta mondjuk megveszem valami akcióval (Glamour napok, vagy nem tudom), és akkor mindig boldog leszek. 

Korábbi szempillaspirál posztok ezer szuper kommenttel: 

*Persze továbbra is jöhetnek az ötletek, ha ti ismeritek a Szempillaspirálok Szent Grálját, mert szerintem sokan  szívesen vesszük itt a tanácsokat.

Juharszirup

Hazafelé elhoztam az unokahúgom az oviból, ami a kedvenc tevékenységem ever. Nézett az iPademen Eperkét, én meg aludtam aludtam egy, mert ugye nem vagyok valami fényesen. Aztán sütöttem banánkenyeret, amibe beletörtem-nyomkodtam egy csomó tejcsokit, majd mielőtt betoltam volna a sütőbe, késsel kis vájatokat nyitottam a tésztába és belecsorgattam egy csomó juharszirupot, amit nagyon szeretek, majd elsimítottam a tetejét, és úgy sütöttem meg. Azt hiszem, mondhatom, hogy tökéletesre fejlesztettem a banánkenyeret. 

Sütés előtt

Broken

Tegnap délelőtt elmentem a háziorvosomhoz, egy órával hamarabb, mint ahogy a rendelés kezdődött. Így voltam a második, mert egy idős bácsi még nálam is szemfülesebb volt, és így vártam 3 órát, hogy bekerüljek. A sógornőm is ott volt, mert úgy köhög, hogy hihetetlen (mint utólag kiderült, eldurvult az asztmával kombinált porallergiája), és beutalót szeretett volna a tüdőgondozóba, ha ő nincs, bizonyára eret vágok magamon, így mondjuk sokat röhögtünk, meg végre volt időnk beszélgetni. Átlag fél órát tölt bent a doktor úrnál egy páciens, egyébként pedig mindenki, aki ismerős, meg nem tudom, az soron kívül bemehet, és hát ennek a dokinak elég sok ismerőse van. Én amúgy eléggé türelmes típus vagyok, és szeretek olvasni is, de azért a 3-4 óra várakozás az durva, na.

Meséltem a sógornőmnek, hogy a volt roadunk, akit ő is jól ismer, most kint él Londonban, sokat bringázik a városban, de úgy, mint egy őrült, már többször összetörte magát. Amikor nyáron itthon volt, akkor is pont be volt gipszelve az egész karja, és mesélte, hogy amikor elesett, és hát tudta, hogy ennek fele se tréfa, akkor bement a sürgősségire, csütörtöki nap volt, és mondták neki, hogy oké, erre most nincs kapacitásuk, akkor hétfőn jöjjön vissza. Nem kapott se gipszet, se fájdalomcsillapítót, semmit, egyszerűen hazaküldték, azzal, hogy hétfő, pedig több helyen el volt törve a karja.

Hazament, kb. végigsírta a 3 napot, olyan fájdalmai voltak, nem tudott aludni, felöltözni, zuhanyozni, semmit (mindezt tökegyedül), majd visszament hétfőn reggel 7-re, ahol délután 3-ig ült a váróteremben egy széken, és akkor mondták neki, hogy na, fiatalember, mondja el, mi a gond. Szóval én még mindig azt mondom, hogy még istenes, amit én itthon az egészségügyben tapasztalok. 

2017. február 19., vasárnap

Sick&Tired

Én viszont egyszer sem voltam boltban a héten, így semmilyen kaja nincsen a hűtőmben. Tegnap egész délután itt volt Tony, főztem vacsit kettőnknek, és valahogy azt gondoltam, hogy találok mindent, ami kell, de aztán mivel semmi mást nem volt a hűtőmben, a kacsamell mellé végül csak nyers céklasalátát ettünk (friss cékla tökgyalun vékonyra szelve, sóval, olívaolajjal, balzsamecettel és pici mézzel ízesítve), de nem volt rossz így sem. Most este banánt vacsiztam, meg gyömbérteát, pedig fokhagymás pirítóst szerettem volna, csak hát nem volt hozzá kenyér. 

Ma reggelre betegen ébredtem, úgyhogy Neocitránt reggeliztem, aztán pedig aludtam egész nap, csak egyszer enni, most este zuhanyozni, a kutyát kivinni meg megetetni keltem fel. Holnap nem megyek be dolgozni, hátha sikerül gyorsan kikeveredni belőle. 

Ez a szám pedig tinédzser korom óta a beteg-indulóm, annyira cuki, bármennyire beteg vagyok, mindig jó kedvem lesz tőle. 

Tej, kenyér, szalonna, kolbász

Nos, volt már ennél izgalmasabb hétvégém, de nem mondom, hogy bánom. Pénteken nem éreztem magam túl jól, pihentem, meg kitakarítottam a lakást, aztán aránylag korán lefeküdtem aludni. 

Szombaton itt volt az unokaöcsém, aki 14 éves, és most fog felvételizni angolul. Nagyon jól beszél, úgyhogy leginkább technikákat mutattam neki, hogy hogyan adhatja el magát a legügyesebben, töltelék kifejezéseket néztünk át, meg megmutattam neki, hogyan vezesse be a témákat, amiről beszélnie kell. Mondtam neki, hogy sose feledje, hogy nem arra kíváncsiak, hogy mit mond, hanem hogy hogyan beszél angolul. Volt például egy ilyen kérdés (voltak példák megadva), hogy ki a kedvenc popsztárja, és hogyan néz ki az illető (wtf), ő pedig elakadt, és nézett rám csendben, merthogy nincs kedvenc popsztárja. És akkor mondtam, hogy ilyenkor mondja el őszintén, hogy ő nem hallgat ilyen típusú zenét, és nem jut eszébe senki, akit bemutathatna, de hogy szerinte egy népszerű énekes manapság bizonyára jóképű, divatosan, egyedien és a legújabb divat szerint öltözködik, amit folyamatosan demonstrál is a követőinek az instagramon és a facebookon - vagy nem tudom, bármit, csak beszéljen. A poén az, hogy tényleg kb. bármit el tud mondani angolul, szóval nem aggódom érte.

Ő most 14 éves, és ha egy-egy családi mosoly kapcsán együtt vagyunk, akkor jobbára ökörködünk - úgyhogy most nagyon jó érzés volt filmekről, könyvekről, meg családról beszélgetni vele. Gondolom azért is nyílt meg jobban, mert angolul beszéltünk, én is tapasztaltam már, hogy angolul könnyebb például az érzéseimről beszélnem. Amúgy igazi Molnár:), okos, vicces és mindenről megvan a véleménye. 

Itt volt az apja is, a bátyám ugye, meg az öccse, együtt ebédeltünk Anyuéknál. Anyu görhenyt csinált, nem tudom, ti tudjátok-e, mi ez, a pasim, mikor meghallotta, azt kérdezte, hogy ez valami betegség? Másutt talán tócsninak nevezik, krumpli lereszelve, összegyúrva tojással, pirospaprikával, olajban kisütve. Mi Anya házi ketchupjával szoktuk enni, meg mézes teával - uh, nagyon finom, igazi szombati családi ebéd.

Ezt meg anyuék előtt találtam, mikor a kutyát vittem sétálni, anyukám írta apunak, hogy mit vegyen a piacon. Hát igen, ők igazi fitnesz konyhát vezetnek. 

2017. február 17., péntek

Lazy trip to heaven, aka Friday

Ma reggel Coldrexet reggeliztem, és aztán maradt is a rossz közérzet egész napra, szinte biztos voltam benne, hogy el fog söpörni az influenza. De munka után hazajöttem, betakaróztam jól, és pihentem és olvastam, és mostanra úgy tűnik, semmi bajom.

A mai nap meglepetése volt még, hogy úgy tűnt, ebben a hónapban semmi extra kiadásom nem lesz, meg úgyis itthon ülök és szomorkodom mindig, úgyhogy félre tudok rakni egy komolyabb összeget. Erre ma kibontottam a tavalyi év elszámoló gázszámláját, és akkora, hogy nem hittem el. Úgyhogy ebben a hónapban nem ruhákat veszek, parfümöt vagy nyaralást, hanem gázt. 

Tegnap voltunk egy barátom kiállításmegnyitóján, és találkoztam a fiúkkal, úgyhogy meg is volt az első zenekari megbeszélésünk. Úgy tűnik, a srácok azt szeretnék, ha én lennék ennek az egésznek a mozgatórugója, amihez van is kedvem, csak hallgassanak rám. Sajnos az a tapasztalatom (tapim, ahogy Lenszi mondaná), hogy zenészekkel, művészekkel nagyon nehéz, de olyan lelkesnek tűnik mindenki, úgyhogy eléggé bizakodó vagyok - meg ketten közülük nagyon jó barátaim, így bízom bennük. A harmadik srácot, a dobost nem annyira ismerem, de nekem valami miatt nagyon szimpi. Kérdezték, hogy mikor érek rá, és mondtam, hogy bármikor - de tényleg, az van, hogy ha zene van, én azért mindent hajlandó vagyok félrerakni. Van még bennem egy nagy adag türelmetlenség is, csak hát nem könnyű olyan időpontot találni, ami mindenkinek jó - de hétfőn már próbálunk.

Olyan jó, hogy péntek van. 

2017. február 16., csütörtök

Don't look back in anger

Nem tudom, hiszek-e a sorsban, szerencsében, én azt hiszem, inkább abban hiszek, hogy történnek velem a dolgok, én pedig igyekszem tudatosan a legnagyobb hatással lenni rájuk. De mégis, vannak olyan helyzetek, hogy az ember azt kívánja, bárcsak küldene valami üzenetet az univerzum, hogy tudjam, merre induljak, mi lenne a jó döntés. 

Olvasom hello.agi blogját, aki épp különköltözik egy hosszú kapcsolat után, és eszembe jut, hogy voltam én is ilyen helyzetben már, még 2006-ban. 10 éve voltunk akkor együtt azzal a fiúval, akivel kb együtt nőttem fel, és nagyon látszott, hogy ő egyáltalán nem biztos abban, hogy akar-e még 10 évet együtt lenni velem. Kihűlt az egész, csúnyán bánt velem, szóval méltatlan lett hozzánk a helyzet, de én persze nagyon szerettem őt, meg hát 10 év, ugye. Na és egy barátnőmmel beültünk az Okay Italiába tengerigyümis  spagettit enni, és szomorkodtam, hogy nem tudom, mi a fasz legyen. És kaptunk a kávé mellé egy sütit, amiben volt ilyen kis üzenet, és mondtam a barátnőmnek, hogy na, majd ez biztos megmondja, mit kell csinálnom. És az volt az üzenet, hogy jobb félútról visszafordulni, mint rossz helyre érni. Néhány hét múlva szakítottunk, persze nem emiatt, de nekem sokszor eszembe jutott ez a kis coelho-i bölcsesség, ami picit megvigasztalt, mert hát valljuk be... Van benne valami. És nem bántam meg, hogy szétmentünk, mert utána lett egy szuper kis zenekarom, ebből a szakításból sláger született,  utána pedig lettem nagyon boldog, férjhez is mentem, de ez már egy másik történet. 

Neked is jobb lesz így, hello.ági, én biztos vagyok benne.

2017. február 15., szerda

Majdnem

Nekem nagyon tetszett, mikor Lenszi expasija azt mondta neki, hogy luxus, hogy a hangulatunk függjön az időjárástól, és igyekszem is emlékeztetni magam erre, de mégis, mikor ma reggel megláttam, hogy esett egy csomó hó, akkor az volt  reakcióm, hogy ezt neeeem_hiszem_el_X+"!+%/'(, komolyan, elég már. Gyalog mentem suliba, és gyönyörű minden, de hát na. Megint UGG-ot kellett húznom, meg nagykabátot, pedig már egy ideje a rövid, könnyű, pöttyös pehelydzsekimben meg tornacipőben járok. Hogy bírjuk ki tavaszig?

Mondták a lányok hétvégén, hogy milyen jó hosszú a hajam, én meg mondtam, hogy amikor végre megnő, akkor szokott bekattanni valami, és levágatom. És bár akkor még nem terveztem, de tegnap tényleg levágattam, most pont a vállamig ér. Nekem fontos, hogy minden egyes hajszál makkegészséges legyen, ezért szoktam többet vágatni, mint muszáj lenne. Viszont utálom, mikor a fodrász beszárítja, szóval még nem nem tudom pontosan, hogy örülök-e neki, de majd megmosom holnap, és akkor kiderül. Szerintem jó lesz. Ha meg nem, az sem baj, megnő gyorsan. Nagyon jó fej a fodrászom, egy fiatal srác, és láttam a FB-on, hogy kisbabát vár a barátnője, de annyira rossz kedvem volt, hogy egyszerűen nem bírtam rávenni magam, hogy rákérdezzek és vele örüljek. Egy köcsög vagyok, tudom. Majd ha legközelebb megyek.

A kedvem úgy 4/10, ami pont 4-gyel jobb a múlt heti (meg a tegnapi) hangulatomnál. Vegyük észre a javuló tendenciát, meg azt is, hogy van még hova fejlődni.

2017. február 13., hétfő

Helyzetjelentés

Na jó, ma már jobb. 


  • Örülök: ...biztosan közhely, de érzem, hogy jön a tavasz, és ez óriási megkönnyebbülés. Tudom, hogy még fogok fázni, de már kifelé megyünk a télből, és egyre több dologhoz lesz kedvünk, végre mindenkinek lesz kedve elhagyni a meleg lakást. Ma volt nálam az a tanítványom, akit nagyon érdekel a meteorológia, és próbáltam belőle kiszedni, hogy mindjárt itt a jó idő. Sajnos nem tud garantálni semmit, pedig még kedvezményt is adtam volna neki érte az óra árából.
  • Szomorú vagyok: ...úgy érzem, egyedül vagyok az osztályfőnökséggel. Kérhetek tanácsot a kollégáktól, de igazából az én felelősségem az egész. Nem tudom, hogy jól csinálom-e, szigorúbbnak kéne-e lennem, nyomulnom kellene-e a szülőnél, ha túl sokat hiányzik valaki. Én ezt először csinálom, és nem tudom, hogy jó-e ez így. 
  • Várom: ...amikor legutoljára voltam fodrásznál, még december közepén valamikor, bejelentkeztem előre, úgyhogy holnap megyek. Szuper ez így, a kozmetikushoz is így kéne (és akkor talán nem csak félévente egyszer jutnék el). 
  • Izgatott vagyok: ...az új kis zenei projektemnek csütörtökön lesz az első megbeszélése, és ez nagyon izgalmas. Volt az utóbbi 1-2 évben több olyan, amiből végül semmi nem lett (csak zenészekkel ne kezdjen az ember, mindig mondom), de ezzel kapcsolatban most nagyon jó megérzéseim vannak.
  • Hangulat: ...eltűnt a gyomromból a szorítás, talán a görcs is belőlem. Szerintem jó kis hét lesz ez, nincsenek elvárásaim, sem magammal, sem másokkal szemben, csak engedem, hogy folyjon, csinálom, ami jólesik. A suli most stresszes, de ami azon kívül van, azzal kapcsolatban hatalmas nyugalom és nagyon jó érzés van bennem.
  • Ajánlom: ...megnéztük a lányokkal a Teljesen idegenek című olasz filmet. Pilla már ajánlotta, de sokan nem olvassátok őt, így én is mondom: ha van kedvetek, mindenképp nézzétek meg, könnyed, vicces, igazi olasz temperamentumú film, de közben meg nagyon elgondolkodtató. 

Le weekend chez milonka

Szerintem a leghasznosabb skill a világon a jól-alvás. Kimerítő volt a hétvége, tudtam, hogy alvás-deficittel kezdem a hetet, így előrelátóan lefeküdtem már 10-kor, és szerintem egyszer sem ébredtem fel, de sajnos így sem sikerült behozni a lemaradást. Mondhatnám azt is, hogy megszokott zombi-hétfő van, de az utóbbi időben ki szoktam magam pihenni hétvégenként, mert muszáj, ha valahogy bírni akarom a hetet.

Még mindig nem tudom, mi van, szerintem kiégtem, lemerültem, elegem van. Kb. mindenki kiegyensúlyozottabb körülöttem, mint én, az a hangulat van rajtam, amikor megkérdezik, hogy hogy vagy, és elsírod magad. Pedig igazából semmi komoly baj, nincs, de közben meg semmi nem jó. Azt is stresszként éltem meg, hogy jönnek hétvégére a csajok, és nekem semmi időm nincsen készülni, és nem sajnálhatom magam egyedül a takaró alatt, hanem társasági életet kell élnem a saját kis lakásomban, így majdnem lemondtam őket, pedig már hónapokkal ezelőtt befoglaltuk ezt a 3 napot. 

De aztán persze nem, pedig péntek délután, bevásárlás közben sírtam a Lidl-ben a tojásoknál, mert felhívott és megfenyegetett egy szülő (avagy az osztályfőnökség szépségei). Annyira el voltam keseredve, hogy még a pasim is átjött egy fél órára, hogy kicsit brainstormingoljunk és megvigasztaljon, pedig úgy volt, hogy nem találkozunk. Ez segített, hogy kicsit összeszedjem magam, és mire a lányok megjöttek, már tudtam velük nevetni, csináltunk Carbonara spagettit, felköszöntöttük Annát, ittunk bort meg dumáltunk. A lányok közben lesimogatták a kutyáról a frissen trimmelt, illatos bundát, meg megszeretgették a macskát, úgyhogy mindenki örült. 

Szombaton aludtunk 10-ig, szerintem mindannyian totál készen vagyunk. Aztán csináltunk együtt reggelit, és bambultunk fölötte úgy délig. Délután mászkáltunk a városban meg a Duna-parton, ittunk forró csokit, este pedig csináltunk sajtfondue-t, amihez Lenszi hozott gépezetet. Kenyeret meg zöldségeket mártogattunk bele, a végén pedig sírtunk, mikor elfogyott, iszonyú finom volt. Aztán megnéztünk egy filmet, majd dumáltunk későig. 

Egyikünk sincs túl nagy passzban, talán Gyömbit kivéve, volt mit kitárgyalni. És ezeket a a beszélgetéseket ne úgy képzeljétek, hogy meséled a dolgaidat, a többi blogger pedig bólogat, hogy igen, faszán csinálod, mert egy csomó dologban különbözik a véleményünk és teljesen másképp látunk, még Pilla meg én is. Voltak egészen komoly vitáink most is, mert néha tényleg azt gondoljuk, hogy a másik hülyeséget csinál, vagy egyszerűen nem értjük egymást, de mégis, szerintem ez pont így jó, hogy nem kell alakoskodni, hanem megmondjuk egymásnak a véleményünket, meg ki is tudjuk nevetni egymást, meg persze magunkat is, ha úgy alakul, és belefér. És nem kötelező senkinek nagy önelemzésekbe belemenni, én például nem éreztem most úgy, mert magam sem látok annyira tisztán, és nem vagyok túl jól, és a lányok meghallgatták, amit el akartam mondani, de nem erőlködtek, hogy elemezzek, vagy valami.

De most megint belefutottam egy olyanba, hogy egy bloggernek kvázi cenzúráznia kell, amit leírt, mert az olvasó(k)nak nem tetszik. És bevallom, én is sokat gondolkodtam, hogyan tálaljam, meg mit fogtok hozzá szólni, hogy kidobom a pasim, amire mindenki megdicsér, hogy ügyes vagy, milonka, aztán pedig rájövök, hogy rossz döntés volt, és esetleg meghallgathattam volna őt is (amit nem tettem meg), meg néha nézhetném nem csak a saját szemszögemből a dolgokat. Megszoktuk már, hogy szokás lett ítélkezni és megmondani, hogy hogyan kellene/kellett volna, főként ismeretlenül, név nélkül (jó, nem annyira nálam, itt egészen kedves mindenki). Pedig komolyan, nem tudom, mit vártok, ugyanolyan béna, esendő, hibát hibára halmozó emberek vagyunk, mint ti, csak mi elmeséljük, bevalljuk. Szerintem mindenki el tudja dönteni, mit csinál, tud felelősséget vállalni a tetteiért, elszámolással ezért maximum saját magának meg a lelkiismeretének tartozik, és szerintem nem kell senkitől sem tökéletességet, sem erkölcsi makulátlanságot elvárni. Én személy szerint megtisztelve érzem magam, hogy beleolvashatok mások privát naplójába, és bevallom, jó érzés, hogy pont úgy botladozik más is, mint én.

Szóval az a legjobb a lányokban, hogy mindenki okos, jó fej, nyitott, elfogadó, és senki nem ítélkezik. Ja és főzni és enni is nagyon jó velük. 

 fondue chez Milonka

2017. február 9., csütörtök

Good day, sunshine

Szerintem a mai nappal van valami probléma. Pedig egy darabig tartottam magam, még a 3. óra végéig jó kedvem is volt, a gyerekek nagyon kedvesek, dolgoztunk szépen, még kávét is hoztak nekem puszta meglepiből, de egyszerűen olyan rossz az általános hangulat a tanáriban, hogy mindjárt felvágom az ereimet. És akkor ebédelünk a kávézóban, és a 60 körüli kolléganőm, aki amúgy is frusztrál, mert igazságtalan a gyerekekkel, terrorizálja a szebb lányokat, meg lemosatja a rúzst a szájukról (wtf, nem zárda vagyunk, nincs benne a házirendben, hogy nem sminkelhetnek, ő pedig nem erkölcscsősz, az osztályfőnökük pedig én vagyok), kifejti, hogy őt a nemtommilyen porcerősítő meghajtja. Azt hittem, odahányok. Meg persze mindenki folyamatosan panaszkodik, pedig mindannyian túl vagyunk terhelve. Ja, és a kollégám, aki ha  20 évvel fiatalabb lenne, udvarolna nekem, n ő meg számon kér, hogy miért nem mosolygok, mert ő azt úgy szereti. Én meg leginkább azt szeretném, ha soha többé nem szólna hozzám, de sajnos, ahogy látom, erre nincsen sok esélyem. 

Oké, szerintem ha ma odajönne hozzám valaki, hogy nyertem egymilliárd dollárt, az is idegesítene, szóval ne is foglalkozzatok velem. Pedig tegnap este rendeltünk pizzát és dán krimit néztünk, az még olyan jó volt.

Ma a kutyát is viszem kozmetikushoz, amikor bekábítják őt, szegény kisnyuszi - de muszáj, mert naponta kell felmosnom a konyhát, annyira óriási és loncsos a bundája. Sajnos már előre tudom, hogy a kutyakozmetikus is idegesíteni fog, mert erős dohányos, és én azt a szagot nem bírom elviselni, mikor valakiből árad a cigiszag.

Ennyire jó napom van. Veletek mi újság?

2017. február 7., kedd

How to osztályfőnök

Amúgy már nem vagyok olyan búval baszott (mindig elámulok a magyar nyelv csodáin, használjuk hát őket), a mai napnak például minden percét élveztem, pedig hosszú volt és gyilkos. A szülői például 5-kor kezdődött, és fél 7-kor még ott ült mindenki és beszélgettünk (mondjuk én már nagyon jöttem volna haza), jó hangulatban, konstruktívan, egymást bátorítva, ötleteket adva. Velem pedig kivételesen kedves mindenki, persze tudom, hogy ez főleg onnan ered, hogy  a gyerekek szeretnek. Persze nem az érdektelen szülők jönnek el ilyenkor, de még így is azt gondolom, hogy kivételesen intelligens, nyitott, támogató, jó fej társaság ők, nem hiába cukik a gyerekeik is. Nagyon jó ez az egész, szeretem a munkám. 

Meg az is volt még, hogy vittem a gyerekeknek virágot a tanári asztalra, olyan vidám azóta belépni:

Milonka's garderobe

Vettem ugye fehérneműket, gondoltam, ezzel párhuzamosan átnézem a bugyis/melltartós/zoknis fiókjaimat. Eléggé elkapott a hév, kidobtam rengeteg cuccot, olyanokat, amik kinyúltak, cikik, elvékonyodott az anyaguk, de olyanokat is, amik tök jók, és tetszenek, de valami miatt sosem hordom őket (kényelmetlenek, nem jó a méretük, túlságosan push up-ok). Szerintem a fehérneműim több, mint a felétől megszabadultam, és iszonyú jó érzés volt. Főleg, hogy most patent rend lett a fiókokban, csupa kényelmes és szép cucc vár, ha kinyitom, csak olyanok, amiket szeretek és szívesen hordok. Ráadásul minden szépen átlátható, megtalálható, és lett egy csomó hely. 

Tervezem ezt folytatni a többi kategóriával is. Remélem, belejövök, bár ott nem annyira kidobálni akarok, mint újrahasznosítani (eladni, elcserélni, elajándékozni, majd kitalálom). 


Ő itt öreg barátom (13 éves lesz tavasszal):