2017. január 17., kedd

day off

Ma nem voltam suliban, megbeszéltem előre, aránylag kevés órám volt, és a kollégáim összevonták az óráimat. El kellett mennem kontrollra, mert nemsokára kiveszik a vasat a csuklómból. Vissza kell mennem a csütörtökön az aneszteziológushoz is, meg kedden megint a dokihoz... Na hát ezeket nem tudom, hogy oldom meg, mert már a mai is igen ciki volt. Na mondjuk emiatt is borongtam kicsit, de mindegy, ez van, majd valahogy megoldom, ha más nem, kiíratom magam, csak azzal meg a kollégákat szívatom... Ez a szívás a mellékterméke annak, hogy nem fizetik ki a helyettesítéseket. Ja, szombaton pedig felügyelek a felvételin, ott kell lennem fél 8-ra. Úgyis szombaton is reggel 6-kor akartam kelni, yaaay. 

Ma délután tanítványom sem volt, jó volt kicsit egyedül, olvastam, kutyáztam, aludtam egy kicsit, kitakarítottam, vasaltam, főztem holnapra zöldségkrém levest. Nem tudom, miért mániám, hogy ha kicsit zaklatott vagyok valami miatt, akkor muszáj magam körül csili-vili tisztaságot, rendet és harmóniát varázsolnom, de sose legyen hasznosabb mellékhatása a szívzűrjeimnek. 

Ja, ha már takarítás: kapszulás mosószert használok, mert sosem tudom, mennyi mosószert kell a dobba tenni, mindig túl sokat rakok, így meg nem kell ezen gondolkodnom, és olyan finom illatúak tőle a ruhák, hogy öblítő sem kell. A múltkor vettem egy adag lidlis, sajátmárkás, kapszulás mosószert, mert sokkal olcsóbb, mint a Persil meg az Ariel. Kipróbáltam, és olyan erős és kellemetlen szaga van (nem véletlenül használom ezt a szót), hogy nem bírom elviselni, rosszul vagyok tőle. Van egy nagyon kedves barátom, és neki voltak régen mindig olyan szagúak a cuccai, (nem büdös, hanem valami mosószer, vagy öblítő lehetett), hogy egyszerűen nem bírtam. A pasim mondta, hogy ő átveszi, de ő sem használhatja, mert pont neki nagyon nem akarom, hogy ilyen szagúak legyenek a ruhái. 

Ma 5:50-kor keltem, és holnap is akkor fogok. Na ilyen izgalmas dolgok történnek velem.

ezt a képeslapot egy nagyon kedves barátnőmtől kaptam a szülinapomra, egy kétszemélyes haagen-dazs jégkrémfondü utalvánnyal együtt:) 

We don't talk anymore

Amúgy meg hányinger rossz kedvem volt egész nap, azzal a jelszóval, hogy I don't know how to relationshipÉs látom ám, hogy nem vagyok ezzel egyedül, már a saját kapcsolatomon belül sem (erről mindig ez az interjú jut eszembe), hogy a környezetemről meg a többi bloggerről már ne is beszéljek, de természetesen ez engem egyáltalán nem vigasztal. És mivel nem vette fel a telefont, mikor hívtam, küldtem egy lebaszós esemest, hogy hát köszi, hogy nem veszed fel és nem hívsz vissza, de szerintem még oda sem ért az sms, már csörgött is a telefonom, hogy szia bébi, bocs, hogy nem tudtam felvenni, ezésez volt, hogy vagy?, én meg így kábé elsüllyedtem, hogy mekkora hisztikirálynő vagyok, úristen. De legalább a kedvem sokkal jobb már, és a felhők is mintha tünedeznének el a homlokomról. 

Mindenesetre köszi, hormonok. 

2017. január 16., hétfő

Helyzetjelentés

Ma gyalog mentem suliba, ez 25 perc séta. Jelezném, hogy aki nem bicajozik, hanem gyalogol, az az életének nagy százalékát elpazarolja arra, hogy egyik helyről tart a másikra. Nagyon hiányzik a bringázás, de itt még mindig jégpálya a város nagy százaléka.
  • Napi happiness: Az utóbbi néhány évben mostanában olyan lassú volt a laptopom, hogy szinte leszoktam a használatáról, mert mire bebootolt, elvesztettem az érdeklődésemet, vagy reggel már annyi volt az idő, hogy el kellett indulni a suliba - pedig én reggeli mellé szeretek legjobban blogolni. Úgyhogy egy ideje inkább a telefonomon intézek mindent, ami, valljuk be, nem annyira kényelmes. Viszont tegnap a pasim valamit varázsolt rajta, és most bekapcsolom, és DING, már áll is, mint a cövek (mondjuk lehet, hogy ez itt nem a megfelelő hasonlat, de értitek, na), rákattintok valamire, és BUMM, megnyílik. Legördítem, legördül. Beírok valamit, beíródik. Őrület. Lehet, hogy ez nem tűnik nagy számnak, de akinek régi, lepukkant laptopja van, az tudja, miről beszélek. És most újjászületett az én kis tündéri Vaiom. 
  • Napi pörgés: Van az osztályomban egy kislány, akit nem engednek az őt nevelő nagyszülők suliba járni, mert szükség van rá otthon. Mondtuk nekik, hogy értjük a kulturális különbségeket, de ettől még a törvény rájuk is vonatkozik (a lány nincs 16). Na és mivel jelentettük az ügyet, volt náluk a gyámügy azzal, hogy a dolognak következményei lesznek, és ezért megjelentek a múlt héten, hogy akkor valami legyen. Viszont a lánynak nincsen elég jegye, plusz rengeteg a hiányzása... Na mindegy, és akkor megoldást kitalálni 2 nap alatt MINDEN tantárgyból, hogy valahogy folytathassa a második félévet, osztályozó vizsgákat, számonkérést, mindent megszervezni, ezer emberrel lebeszélni, menni ide, oda, vissza, egyeztetni, információkat átfogni, közvetíteni, adminisztrálni, jegyzőkönyvezni, lánykát kísérgetni, mindezt úgy, hogy közben óráim vannak, szóval az órákra bemenni, előtte kitalálni szuper, a gyerekeket lekötő feladatokat, hogy valamennyi időre egyedül hagyhassam őket, ha épp ügy van, és amikor visszaérek, akkor ellenőrizni, és az óra végére még beszédgyakorlatos feladatot is kihozni a dologból, hogy ugye max hasznos legyen a feladat... Na és az a durva, hogy a legjobb munkanapom volt az utóbbi időben, maximálisan jól éreztem magam ebben a helyzetben. Nekem valami ilyesmi munkát kellene csinálnom. HR, vagy nem is tudom. 
  • Hétvégi csalódás: Nem is emlékszem, mikor volt utoljára olyan, hogy főztem valamit, aminek nem volt sikere. Hát most megtörtént ez is, pedig az én pasim amúgy iszonyú hálás közönsége a főztömnek. Mondjuk szerintem nem ez volt az első alkalom, hogy megállapítom, hogy a csirkecomb nem illik össze a tejszínnel, de valami miatt megint próbálkoztam, és az lett az eredménye, hogy a kutya tejszínben sült csirkecombot vacsorázott. Mondjuk még mindig jobban állok, mint a sógornőm, aki rendszeresen hatalmas adag kajákat hoz át a kiskuttynak, mivel neki a férje, és mind a 3 gyereke is hiperválogatós. Na neki aztán nem lennék a helyében, rengetegszer nyúl mellé. 
  • Hétvégi szuperség: Pénteken Pillával elmentünk a Gellért fürdőbe, mert még soha nem voltunk ott, és már előre kitaláltuk, hogy ez lesz egymásnak a karácsonyi ajándékunk. Utána nála aludtam, rendeltünk pizzát, tévét néztünk és dumáltunk, reggel meg reggeliztünk hosszan, ahogy szoktunk. Köztünk nem nagyon vannak kérdések. <3
  • Leárazás-ügy: Megnéztem a leárazásokat. Nem tudom, ez miért van, de ugyanazok a ruhák, amikre csorog a nyálam, mikor frissen kikerülnek az üzletekbe, teljesen hidegen hagynak attól a pillanattól kezdve, hogy leárazzák, majd turkáló-sztájl összeömlesztik őket. Igen, számomra is érthetetlen a dolog. Mindenesetre nem vettem semmit (egy tavaszi kollekciós ruhán kívül, haha), pedig fehérneműkre nagy szükségem lenne. 
  • +1 Voltunk kicsit kirándulni. Imádtam minden percét. 


C'est moi

2017. január 13., péntek

Stuff I like

Tavaszenergia, mi? :)

Itt nálunk ma egész nap zuhog a hó, és csak hullik, hullik, szerintem eddig legalább 10 centi hó esett, gyönyörű minden. Reggel leginkább ahhoz lett volna kedvem, hogy visszamásszak a pasim mellé az ágyba, bekucorodjak mellé, kilőjem mindkettőnk ébresztőjét és aludjunk, ameddig csak tudunk, aztán pedig reggelizzük narancslekváros pirítóst tejeskávéval, beöltözzünk Michelin babának és elmenjünk sétálni, míg pirosra nem fagy az orrunk, aztán pedig a kanapéjáról, a takaró alól nézzük a hóesést. 

De persze menni kellett dolgozni, kiástam a kisautót a hó alól, aztán szépen lassan hazacsúszkáltam - olyan fura, régen féltem hóban vezetni, de mostanában teljesen biztonságban érzem magam, talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy élvezem is a helyzetet Nagyon szeretek vezetni, úgy látszik, hóban is. 

Van két dolog, amit nagyon szeretek mostanában, az egyik egy aldis aszalt szilvás joghurt. Úristen, milyen finom, ismeritek? Négy darab van összecsomagolva, amit nem szoktam szeretni, mert nagyon kevés tejterméket eszem, de ebből nyolc is lehetne egy csomagban, azt sem bánnám.


A másik pedig a Clipper teák, amiket igazából a dobozuk miatt vettem meg, de aztán kiderült, hogy a belső értékeik simán verik a külcsínyt. 



2017. január 10., kedd

Fresh breeze

Én január 1. után már nagyon nehezen bírom elviselni a karácsonyfát, meg mindent, ami az elmúlt évre és az ünnepekre emlékeztet - szép volt, jó volt, viszlát. Nagyon szeretem az új év = tiszta lap gondolatát, jólesik a környezetemből is kisöpörni mindent, ami régi és zavaró, és a tavaszra emlékeztető dolgokkal körülvenni magam. Ki szoktam ilyenkor takarítani a hűtőt, kíméletlen vagyok mindennel, ami lejárt, gyanús, sosem fogom megenni, de azért tartogatom, hátha - na ezeket mind gondolkodás nélkül kidobom, és feltöltöm a hűtőmet úgy, hogy ha kinyitom, elbizonytalanítson a színkavalkád, hogy vajon megérkezett-e már a tavasz. Ilyenkor szoktam a legfinomabb, csupa-egészség szendvicseket és gyümölcssalátákat csomagolni magamnak a suliba, és 10 perc alatt dobok össze világbajnok ebédeket, elég körülnézni a spejzben inspirációként. 


Igen, az első tulipáncsokrot is beszereztem már (mondjuk azt nem tudom, hogy hogy lehet ilyen olcsó januárban, tudom, shop locally, és igyekszem is, bár a piacon a mamákhoz én csak tavasztól őszig férek hozzá), nagyon-nagyon szeretem. Hihetetlen, hogy olyan világban élünk, ahol januárban tulipáncsokor virít az asztalon, és roppanós retket haraphatok az újhagymás-túrókrémes kiflim mellé. 

2017. január 8., vasárnap

zZZzz

Csak azért gondoltam, hogy írok egy bejegyzést, mert felelőtlen módon elindítottam egy mosást, mikor hazaértem, és meg kell várni, míg vége lesz, majd kiteregetni. pedig legszívesebben ebben a pillanatban elaludnék. Ez mondjuk azért van, mert elfelejtettem ebéd után kávét inni, én meg ilyen esetben olyan vagyok, mint aki bevett két Seduxent. Illetve azt gondolom, hogy az ilyen álmos lehet, mint most én. 

Az Énekelj! című rajzfilmet néztük ma meg, elvittük rá Pannát, az unokahúgomat, meg Tony fiát. mindannyiunknak nagyon tetszett, én egy csomószor meg is hatódtam rajta, nagyon jó öltet volt moziban megnézni. Csak hát gyerekekkel ez a felöltözés-levetkőzés, hozd a plüssállataimat (mindegyiket vinni kell!), kérek inni, pisilni kell, melegem van, hol a sapkám, fázom, gyere már, basszus, nagyon fárasztó. Én magam is eléggé szétszórt vagyok, és akkor az ő kis dolgaikra is odafigyelni eléggé megterhelő. Amúgy az unokahúgom tökugyanolyan, mint én, azt tudom, hogy ízlésben meg természetben nagyon hasonlítunk, de most Tony mondogatta azt is, hogy külsőre is borzasztóan. Jó látni, hogy milyen jókedvű, kedves, jószívű, simulékony, mindennek örül, nem problémázik semmin, pont, mint én. Nagyon szeretünk együtt lenni, gyanítom, hogy köztünk nagyon erős kapocs lesz egész életünkben. 

Hazafelé még bementünk úgy két órára Tonyékhoz, ők játszottak, én sütöttem csokikrémes piskótát, vacsiztunk, aztán mi hazajöttünk. A kocsiban hazafelé már nagy volt a csend - elfáradtunk mindketten. Iszonyú gyorsan elrepült a hétvége. 

Holnap nincs első órám, el kéne menni reggel edzeni, ami azt jelenti, hogy 6-kor kéne kelnem és 7-re a teremben lenni, és így, hogy lefekszem 8-kor, még látok is a dologra esélyt, majd meglátom, hogy ébredek. Most lesz a könnyebb hetem, kicsit kevesebb óra, picit lazább napok. Hétvégén lesznek szuper programok, Pillával csinálunk valami romit pénteken, szombaton meg egy barátnőmhöz vagyunk hivatalosak vacsira, de amúgy a héten kábé túlélni szeretnék, szépen csinálni a dolgaimat, sportolni, egészségesen enni, minden nap időben ágyba kerülni, a fennmaradó időben pedig takarókba burkolni magam és meditálni. Ennyi. 

Na lejárt a mosógép. Aludjatok jól.  

Nos

Elkezdtem ma mozijegyejet foglalni holnapra, vagyis szombatra. Elég sok idő eltelt, míg valami gyanús lett, és rájöttem, hogy ma van szombat, holnap pedig már vasárnap. :(

Mindegy, eddig nagyon jól telt, kitakarítottam, voltam edzésen, néztem sorozatot (Westworld - én már csak tisztességből követem az eseményeket, az egész egy hülye katyvasz, sehol egy szimpi karakter, hogy ki mit, miért csinál, azt én meg főleg nem értem, persze bizonyára bennem van a hiba), ma pedig bevásároltunk, majd főztünk-sütöttünk, mert vendégeink voltak, nagy sikert aratott a menü, mondjuk finom is volt nagyon, ez tagadhatatlan. A pasim ma este dolgozott egy kicsit, itthon maradtam egyedül nála, én meg beültem a kádba egy Lush-os narancs-vaníliás fürdőgolyó társaságában, és elkezdtem a Stranger Things-t. Engem, úgy tűnik, idegesítenek ezek a rejtélyes, sci-fis sztorik, úgyhogy ez sem lesz a kedvencem, főleg, hogy ezen azért parázni is lehet, ami egyedül itthon nem túl praktikus. 

Az új piros pulcsi pedig óriási favorit lett, pedig amúgy nem szeretem a pirosat: 

 

2017. január 5., csütörtök

Survival kit

Na most kéne felülni egy repülőre és 2 hetet bikiniben eltölteni valami forró, homokos tengerparton, rengeteget úszni, ananászt reggelizni, szörfözni és koktélokat ebédelni. Utána már játszva kibírnám tavaszig. 


Mivel ez sajna nem megy, más trükkökhöz kell folyamodnom: 

  • Rendszeres mozgás, utána szauna.
  • Két hetente pár perc szolárium.
  • Napi sokszori étkezés, nagyon könnyű, finom ennivalók, sok zöldség és citrusok. Főzni, kaját vinni minden nap, délben a suliban ebédelni.
  • Nem költeni étteremre, alkoholra, édességre.
  • Este 10-re már ágyban lenni, minden nap ugyanakkor kelni (6-kor), hogy szépen, lassan indulhasson a reggel.
  • Hétvégén levegőn lenni, kirándulni, lehetőleg mindhárom nap.
  • Szép ruhákba öltözni (értsd, ne játszósban járjak suliba, mert reggelente sokszor csak ahhoz van kedvem), sminkelni.
  • Beszerezni néhány különleges cuccot a leárazásokon (már vettem egy meseszép piros pulcsit a Promodban, és 1490ft-ba fognak kerülni a gyönyörű, színes melltartók a Womens' Secretben)

  • Rengeteg folyadék, tea, víz. 
  • Megéleztetni a korcsolyámat és elmenni korizni.
  • Sokat nevetni, jókedvre deríteni a körülöttem lévő embereket. 
  • Találkozni a barátaimmal és beszélgetni.
  • stb.
Más ötlet? 

2017. január 3., kedd

hello, new year

Annyira jó volt a tegnapi nap. Tonynál aludtam, ő már dolgozott tegnap, így reggel kivitt a vasútállomásra, vettem jegyet, de közben már befutott a vonat. Nagyon elöl állt meg a peronon, sprinteltem egy óriásit, hogy elérjem, de mikor olyan 10 méterre voltam, elindult. Számítottam rá, hogy nem vár meg, de azért nem esett jól, elindultam visszafelé, majd mikor olyan 30 méterre lehettem valami gyanús lett, visszanéztem, és bent állt a vonat. Visszasétáltam minden sietség nélkül, felszálltam és elindult - engem várt. El sem tudom mondani,  milyen jó érzés volt. 

Aztán hazajöttem, sétáltunk a kutyival, kicsit takarítottam, anyuékkal ebédeltem, majd feltelepedtem a kanapéra és kijavítottam vagy 100 dolgozatot, ez olyan négy órámba telt, közben megnéztem két filmet. Volt egy csirkemellem, amit meg kellett már főzni, csináltam belőle curryt rizzsel, csak nem volt otthon ananász, pedig imádom benne, szerintem a fűszerek mellett az adja meg az egzotikusságát. Viszont volt otthon egy mangó, és azt tettem bele, kókusztejet meg cukkinit - úristen, nagyon finom lett. Azt hoztam ma ebédre, és már alig várom, hogy fél 1 legyen, amikor is lesz egy lyukasórám. 

Ma 8-ra jöttem, de rögtön utána volt két lyukasórám, nem írtak be helyettesíteni, úgyhogy hoztam edzős cuccot, autóval jöttem, és elmentem edzeni. Nem mondom, hogy éreztem magamban a kakaót hozzá, és közben is szenvedtem eléggé, de most úgy érzem magam, mint aki újjászületett. Vettem bérletet is az Erzsikékből, szóval muszáj lesz járni. 

Délután kivételesen nincs tanítványom, és így, hogy már letudtam az edzést, hirtelen azt sem tudom, mihez kezdjek a szabad délutánommal.

2017. január 2., hétfő

BUÉK

Nekem nincs kedvem évértékelőt írni, nem az a lány vagyok, aki sokat nézeget visszafelé. Viszont tervezgetni és gondolni rá, hogy mi is várhat rám, na ahhoz van kedvem. 

Nézzük csak.


  • Holnap újra kezdődik az iskola, és nem mondom, hogy tombol bennem a tettvágy, főleg, hogy durva kupit hagytam az asztalomon. De van kedvem hozzá, hogy megint rendszer legyen az életemben, reggel kelni kelljen időben és készülődni, reggelizni meg kávét inni, belőni a hajam, sminkelni, kitalálni, hogy aznap melyik bolondos szettemet vegyem fel, van kedvem felvenni a harcot a mínuszokkal, meg biciklizni a fagyban. 
  • Hiányoznak a gyerekek és a kollégák is, és van kedvem hozzá, hogy megint ezer ember vegyen körül nap mint nap. 
  • Van kedvem hozzá, hogy dolgozzak a kölykökkel, szuper dolgokat találjak ki nekik, és készüljünk, hogy jól sikerüljenek a kitűzött célok.
  • Van kedvem hozzá, hogy pillával elmenjek a Széchenyi fürdőbe, és hogy a lányokkal találjunk egy hétvégét, mikor mindenki ráér, és tartsunk egy 2 napos wellnesst itt nálam.
  • Van kedvem hozzá, hogy megint visszataláljak a sportolási rutinomhoz, mert decemberben alig jutottam el, helyette viszont indokolatlanul sokat és szarul ettem. Nincsen jobb érzés annál, mint mikor 1-2 óra edzés után beülök a szaunába, és ott trécselek Phoebe-vel, vagy mikor teljesen fitten, feltöltődve, kipirulva hazaérek. És nincsen jobb érzés annál, mikor feszes a fenekem, a combom, a hasam és a karom, és nincsen mit takargatni magamon, mikor öltözködöm, mert minden jól áll. Nem tudok még egy olyan dolgot mondani, amire pénzt költöttem, és amitől annyit javult az életminőségem, mint a rendszeres mozgástól (including ruhák, kaja, bulik, alkohol).
  • Van kedvem hozzá, hogy csiszolódjunk tovább Tonyval, és kitaláljuk, hogyan férünk még jobban bele egymás életébe. Van kedvem hozzá, hogy jobban megismerjem őt is és a fiát is, és ahhoz is, hogy jobban integráljam őket a családomba. 
  • Várom, hogy anyu gyógyulgasson, és szépen lassan a régi önmaga legyen. 
  • Nekem most januárban ki kellene vetetni a csuklómból a vasat, ezt mondjuk nem várom, mert egy csomó idő meg vizsgálat, de jó lenne már túlesni rajta. 
  • Szerveződik megint egy zene-projekt, olyanokkal, akikkel nagyon van kedvem dolgozni, csak még egy kulcsfigura hiányzik. Év végén, főleg Tony hatására sokat énekeltem, mások előtt is, és sokan mondják, meg hát tudom is, hogy jól énekelek, különleges a hangom, és bűn, hogy nem állítom közszemlére. Na, és hát szeretnék idén újra elkezdeni zenélni és színpadra állni. 
  • Várom, hogy lenőjön a frufrum, de közben meg előkerült rólam egy frufrus kép, amin nagyon szép a hajam, és az is eszembe jutott, hogy megint vágatok frufrut. Olyan nehéz a lányok élete, ennek sose lesz vége? 
  • Várom, hogy eljussak kozmetikushoz, a kiskutty pedig kutyakozmetikushoz, nem akarom rövidre neki tavaszig, de olyan hosszú már a bundája, hogy a fenekére ráragad a cucc, és hát azt ne.
  • A karácsonyfám újra halszagú, úgyhogy még két napot adok neki, aztán odaadom apukámnak, hogy tüzelje el a cserépkályhában. 
  • Várom a tavaszt. 
  • Várom a nyarat, a kisruhákat meg a papucsokat, a Duna-partot, a fröccsöket, a salátákat. Szeretnék idén utazni, nyaralni.

Nagyjából ennyire tudok most előre tekinteni. Majd ha eszembe jut még más is, frissítem a listát. 

Hát így lett vége

Nagyon furán alakult a Szilveszterünk, főleg ahhoz képest, hogy mit (nem) terveztünk. Én reggel jöttem haza tőle, aztán megfőztem életem első lencselevesét, és nagyon-nagyon finom lett. Így, hogy főznöm kell anyuékra is (illetve nem kell, de segíteni szeretnék ezzel), úgy tűnik, sokkal jobban meg fogok tanulni főzni, olyanokat is, amiket magamtól nem jutna eszembe csinálni, mert egyrészt nem az én stílusom, másrészt azt megfőzi anyu. Átjött az egész család, mindenki körbevette anyut, nagy az öröm, hogy megint itthon van. Ő meg nagyon jókedvű, és kicsit sertepertél is a lakásban a járókerettel, a macska és a kutya legnagyobb rémületére. 

Este átjött Tony, és nekem semmi kedvem nem volt elindulni sehova, de beszéltem a barátaimmal, és hívtak Verőcére bulizni. Megnéztünk egy részt a Westworldből (én 5 rész után nem értek belőle semmit), aztán 11 körül elindultunk, azzal a jelszóval, hogy maradunk egy órát, és hazajövünk. Odamentünk, sehol senki ismerős. Próbáltam hívni a többieket, nem vették fel, közben 10 percet álltam sorba egy pohár forralt borért, majd megint hívtam a többieket, mindez 10 perccel éjfél előtt - na, ekkor már eléggé ki voltam akadva, hogy köszi. Aztán közben felhívtak, hogy belecsöppentek egy házibuliba, és annyira jók a zenék, hogy nem bírnak elindulni, menjünk oda mi is. nekem ez nagyon szarul esett, mondtam Tonynak, hogy menjünk haza, és el is indultunk, nekem lógott fülem-farkam. Ott, az autóban ültünk, mikor éjfél lett. Kérdezte Tony, mihez lenne kedvem, és mondtam neki, hogy nagyon szeretnék találkozni a többiekkel, de... De elromlott a kedvem. Kitaláltuk, hogy benézünk, megpuszilgatok mindenkit, és hazamegyünk. 

Na hát ebből az lett, hogy hajnal fél 4-kor még táncoltunk, nagyon jól éreztem magam, amiben sokat segítettek az éhgyomorra megivott birsalmapálinkák, amik másnap már egyáltalán nem tűntek olyan jó ötletnek. Tony egyáltalán nem iszik, úgyhogy ő vitt minket haza, amiért nagyon hálásak voltunk, no meg hát le a kalappal előtte, hogy elviselte a dilis társaságunkat, sőt, jól is érezte magát. Megkedvelte a barátaimat, és ők is őt, de én ezen nem is csodálkozom, mert hát nem véletlenül imádom én is őket. 

Elsején csináltunk reggelit és átmentünk hozzá megnézni, hogy túlélte-e a kutyája az éjszakát. Ettünk lencselevest, elmentünk a hófehér Duna-partra kirándulni a kutyával, ő készült az első napjára a munkahelyén, megnéztünk 2 részt a Westworldből, majd aránylag korán ágyba kerültünk. Ha ilyen lesz az egész év, mint az első napja, akkor én nagyon boldog leszek. 

Pár nap múlva lesz 3 hónapja, hogy együtt vagyunk. Ez a kapcsolat nem úgy, mint a korábbiak, óriási, elsöprő lelkesedéssel, hanem sokkal csendesebben kezdődött. Pilla szokta mondani, hogy neki kell 2-3 hónap, míg úgy igazán bele meri engedni magát egy kapcsolatba, míg megismeri a másikat, míg meg tud bízni benne - és én azt látom, hogy Tony is épp ilyen. Érzem rajta, ahogy egyre inkább olvad fel, nyit felém és egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Tegnap beszélgettünk arról, hogy mindketten óriási csalódással zártuk a házasságunkat, és bár eltelt néhány év azóta, mindkettőnknek nehéz feltétel nélkül megbízni a másikban, hogy érzelmileg, anyagilag, mindenhogy úgy érezd, hogy a másik a társad, közösek a céljaitok, és nem kell B tervet tartanod a zsebedben. Én már egyszer találkoztam valakivel akiről úgy éreztem, hogy mi ott leszünk egymásnak, míg világ a világ, feleségül mentem hozzá - és ha őróla kiderült, hogy egyáltalán nem az, akinek gondoltam, akkor ezek után kiben bízhatok? És fura, hogy mindketten ugyanebben a cipőben járunk.

Ez még nem merült fel köztünk, de már eszembe jutott, hogy hosszú távon mennyivel könnyebb lenne, ha együtt élnénk Tonyval, de nem tudom elképzelni, hogy feladjam a függetlenségemet, a szabadságomat, a saját teremet, az egyedüllétet - még nem tudom elképzelni. De az utóbbi néhány napban teljesen összenőttünk, és érzem, hogy valami történik. Megtanultam, hogy ő teljesen másképp működik mint én, elfogadtam ezt, és látom, hogy ő is tudja már, hogy nekem mi fontos és mitől vagyok jókedvű. Sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. És nem bánom, hogy nem csak tűzijáték van és nagy kalandok, hanem hétköznapok, problémák és feladatok is.  



Kapcsolatok

Az volt a legjobb egyébként a születésnapomban, hogy nagyon sokan megkerestek, olyanok is, akikkel ezer éve nem beszéltem, de most cseteltünk vagy telefonáltunk. Vannak olyanok is, akiket alig ismerek, csak mondjuk zenén, vagy a blogomon keresztül, és mégis, a szülinapom apropóján hosszan, tök jót beszélgettünk, szinte egész nap barátkoztam, meg még másnap is, jó érzés volt. Van egy fiú, akit egy koncertünkről ismerek, egyetlen egyszer találkoztunk, és ahogy most írt, hogy kiszúrtam, hogy legutoljára ez esküvőm alkalmából írt, hogy gratuláljon, én meg válaszoltam, hogy köszi, és üdv a nászutunkról... Hát, jó sok víz lefolyt azóta a Dunán.

Idén nem voltam valami jó barát, több olyan számomra fontos ember van, akit az utóbbi 1-2 évben alig, vagy egyáltalán nem láttam, és van is bűntudatom emiatt. Persze ez nem csak rajtam múlik, de hát na. De egyszerűen nem tudom, honnan kerítsek több időt/energiát a kapcsolataimra. Azt hiszem, nem véletlenül mondják, hogy az ember mellől felnőtt korára eltűnnek a haverok, és csak 1-2 igazán jó barát marad meg. Nálam ez a veszély nem áll fenn, de már így is sokkal kevesebb emberre van kapacitásom, mint régebben. Most a szünetben is lemondtam a barátnőimet, és a Párizsból itthon lévő fotós lánnyal sem találkoztam - miattam. Nekem tényleg sok barátom van, vagy hogy is mondjam, sok különleges, nagyon kedves embert ismerek, akikkel nagyon szeretjük egymást, és akik szeretném, ha részei lennének az életemnek, de egy ideje, ha úgy érzem, hogy nem megy, akkor nem készítem ki magam, hanem nemet mondok a találkákra. Van az a néhány barátom, akikért tűzbe mennék, és napi szinten részei az életemnek, de idén erre is nagyon oda kellett figyelnem. 

2016. december 30., péntek

Stream of consciousness

Két applikációért fizettem idén, a Super Mario Runért, amit azóta is imádok, és még nem játszottam végig, meg a blogger appért, azért, hogy tudjak a telefonról is blogolni - mert sokszor írnék én, csak nem vagyok gép előtt. Az utóbbit két napja vettem meg, még nem sikerült kitapasztalni, de egyelőre úgy tűnik, hogy szinte mindent tud, amit a normál blogger. Jó, hát a pötyögést nem úszom meg, de valamit valamiért. Meglátjuk. 

Tegnap este ott aludt nálam Tony. Ez szért újság, mert a téli szünet nem kettőnkről szólt, mert vagy nem kettesben voltunk, hanem valami program volt, vagy nála volt a kisfiú. Ő maximális figyelmet igényel, és én sosem gondoltam volna, hogy ilyen jól megállom a helyem ebben a helyzetben, de nagyon kedveljük egymást, imádunk együtt lenni, és Tony elmondása szerint, ha nála alszik, úgy, hogy én nem vagyok ott, reggel ébredéskor az az első kérdése, hogy Milcsi mikor jön? És csalódott, ha épp nem érek rá, és nem tudunk találkozni. Van egy csomó kis vicces sztorink, hogy miket mond rólam, de a lényeg, hogy nyíltan kimondja, hogy mennyire szeret velem lenni, és iszonyúan tud örülni, ha kiderül, hogy valami programon én is ott leszek. Én azt gondolom, hogy persze itt van egy csaj, aki imádja őt, játszik meg ökörködik vele, és mindent megtesz, hogy ő jól érezze magát, de közben sokkal kevésbé szigorú, mint apa, és nevelni sem próbál - szóval ez egy nagyon hálás szerep, ahogy ő fogalmaz, én vagyok a legjobb barátja. Kicsit villámhárító is vagyok talán köztük, mert ha kettesben vannak hosszabb ideig, azért néha egymás idegeire mennek, én meg szerintem jól el tudom venni az ilyen szituknak az élét. Én Tonytól függetlenül is nagyon megszerettem ezt a kissrácot, hiányzik, ha nem találkozunk, és megtisztelőnek érzem, hogy ennyire a bizalmába fogadott. 

Persze tudom, hogy ennek semmi köze ahhoz, ami Tony és én köztem van, hiszen a mi kapcsolatunknak csak egy szelete az, hogy én a fiával jól kijövök. Kevés időnk volt mostanában egymásra, már úgy kettesben, igazán egymásra figyelve.  Ezért nagyon jó volt, hogy tegnap átjött, ettünk, kicsit zenéltünk, beszélgettünk, filmeztünk. Megbeszéltük, hogy több ilyen kellene, hogy ne felejtsük el, hogy mi igencsak az ismerkedési-udvarlási periódusban vagyunk még, de romantika helyett rengeteget dolgozunk, gyerekezünk, logisztikázunk és problémákat oldunk meg - mert ilyen az életünk, és nem sok időnk/energiánk marad másra. A január nem ígér változást, mert ő új munkahelyen kezd és nyelvtanulásba fog, én meg amellett, hogy mindig el vagyok havazva, még anyuéknál is be kell, hogy segítsek majd. 

Egyébként anyut hazaengedték ma, én intéztem mindent, aztán főztem welcome-home-anyu ebédet, csirkét, sütőtököt, salit, durván finom lett: 

 

Letöltöttem neki három filmet meg egy sorozatot, aztán átjöttem Tonyhoz meg a kisfiúhoz, azzal, hogy bármi van, hívjanak, fél órán belül otthon vagyok.

Majd még mesélek.

2016. december 28., szerda

Zzzzz

Az van, hogy olyan kimerítő volt eddig a téli szünet, hogy ma estére lemondtam a barátnős programomat, mert majdnem elsírtam magam a gondolattól, hogy nekem még ma este be kell mennem Budapestre. Nagyon fáradt vagyok. Minden nap reggeltől. estig volt valami, és még nincs vége, mert holnap is menni kell már reggeltől, moziba viszem a kölyköket. Persze ez nem panaszkodás akar lenni, mert akkor sírhatnék, ha mondjuk valami bányában tölteném a napjaimat, de nekem igényem lenne semmittevésre, alvásra, hogy csak bambulhassak ki a fejemből, főleg, hogy a tavaszi szünetig most nem lesz megállás - de ilyesmire még nem volt időm, mióta a sulinak vége lett. 

Anyu hazajöhet pénteken, de persze továbbra is feküdnie kell, úgyhogy be kell segítenem náluk komolyan, hogy legyen főtt kaja, be legyen vásárolva stb, és hát nem tudom, ez a meló meg a dolgaim mellett hogy fog menni, mert hétközben magamra sincs időm főzni pl. Ráadásul apukám is beteg lett, nagyon megfázott, őt is istápolni kell, szegény, olyan kis elesett, különösen anyu nélkül. Gondolkodom rajta, hogy januárra lemondom a magántanítványokat, mert akkor sokkal több időm lenne - aztán ha beáll az egész, akkor majd meglátom. Nem segít persze az sem, hogy ugye két helyen lakunk, mindig kitalálni, hogy akkor hol alszunk, nálam vagy nála, átgondolni, hogy mi kell, összepakolni, ha nem nálam vagyunk, és nála is kutya van, akit nincs kire hagyni. Ráadásul ő most munkahelyet vált, korán kell majd kelnie, meg persze izgul is, minden új lesz neki - szóval még ez is.

Kicsit nyűgös vagyok, tudom én, hogy nagyon jó az életem, csak állhatna mondjuk 30 órából egy nap.