2017. december 14., csütörtök

A long day's journey into night

Nagyon szeretnék írni, elmesélni a bennem lévő érzéseket, meg a körülöttem lévő hangulatokat, de egyszerűen nem történik velem semmi, amin keresztül visszaadhatnám őket. Reggel 3 órával az előtt keltem, hogy be kellett érnem a suliba, hogy ne kizárólag a tanításról szóljon a napom, lezuhanyoztam, csináltam tojást meg szeleteltem mellé rengeteg zöldséget, csináltam kávét - jó volt hosszan üldögélni a konyhámban. Egész nap jövök-megyek, dolgozom estig, de semennyi üresjáratom nincs. Annyira nincs, hogy beszélnem kellett Phoebe-vel, mert ÜGY volt, és az egyik órám közben hívtam fel, míg a gyerekek dolgoztak (egyedi eset volt, engedélyt kértem rá tőlük), és hát eléggé jól szórakoztak az indulatos és szókimondó fogalmazásomon. 

Autóval közlekedtem ma a különböző helyszínek közt, és össze kell dugnom a telefonomat az autóval ahhoz, hogy arról tudjam hallgatni a zenéimet, de néha valami belső zsebemben van a telóm, és olyankor a rádió indul el. El nem tudom képzelni, hogy bírják mások a kereskedelmi rádiókat, a zenét, a beszélgetéseket, nem bírom elég gyorsan kikapcsolni. Bezzeg a finom kis saját zenéim, velük a világ végéig is elvezetnék. Na jó nem, de óriási kedvem lenne elautózni valami messzi, gyönyörű helyre. Mondjuk Bergenbe (jó, mondjuk inkább odarepülnék, és aztán ott autóznék sokat, Clara és Creusa tehetnek róla, hogy most oda vágyom teljes erőből, és a hétvégén (ó, meg a szünet alatt) kénytelen leszek valami skandináv krimit olvasni. 



Ma anyukám csinált olyan kekszet, ami csupán attól édes, hogy apróra vágott füge van benne, egy tanítványom kislányai padig küldtek nekem olyan szaloncukrot, vagy nem is tudom, mi az pontosan, ami aszalt szilva bevonva csokival. Úristen, mindkettő NAGYON finom. 

És nagyon szeretem most a hajam. 

2017. december 13., szerda

Sunshine in a bowl

Na, hát közben már elmúlt a rossz kedvem. Nincsen igazából konkrét baj, de hát tudjuk, hogy a lányoknak egy hullámvasút az életük. Vagy csak működtek a megküzdési technikáim. 

Éreztem, hogy nem lesz erőm elmenni edzeni, de tudtam, hogy az tutira helyre rakna. Úgyhogy ráírtam az edző lányra, hogy nincs-e lány vendége ma délután, akivel párba tudna rakni - vagy esetleg egy szabad időpontja csak nekem, de ő annyira népszerű, és olyan sokat dolgozik, hogy ebben igazából nem is reménykedtem. És írt szinte azonnal, hogy mehetek 3-ra. Kiderült, hogy pang a decembere, és örült, hogy megyek, úgyhogy edzhettem vele egyedül, mondjuk időnként úgy szenvedtem, mint a kutya, de minden pénzt megért. Nagyon szeretem ezt a lányt. Utána szaunáztam, nem mondom, hogy visszatért belém a zen, de sikerült kikapcsolni, leengedni. Olyan rövid amúgy a hajam, hogy nem bírom összefogni, vagy legalábbis a tarkómnál lévő tincseket nem tudom befogni, de olyan jól van levágva, hogy nagyon szépen áll mindig - meg az az igazság, hogy az utóbbi időben már mindig összefogva hordtam, mert kiengedve nem állt sehogy, szóval ez így tök jó.

Hazafelé azon gondolkodtam, hogy mit főzhetnék, ami csupa napsütés ebben a semmilyen, nyűgös, energiátlan időben, és amitvihetek holnap és pénteken is ebédre. Vettem hozzá sütőtököt, kölest, kókusztejet, spenótot és mangót, félig megfőztem a kölest, hozzáadtam a kicsire aprított sütőtököt, sót, két gerezd fokhagymát és egy kis chilit, megfűszereztem curry fűszerkeverékkel, ráborítottam egy konzerv kókusztejet, majd mikor megpuhult a sütőtök, belekevertem a picire vágott mangót és az egész doboz spenótot. Kicsit még ízesítettem, és kész. 

Jaj, és még akartam mesélni, hogy van ez az ír tévés szakács, Donal Skehan, aki Jamie felfedezettje, és egy nagyon szimpi fiatal arc. Már nem tudom, hogy akadtam rá, gondolom már az, hogy csodásan főz és nagyon helyes, elég volt, hogy bekövessem instán. Én általában 3 napig bírom a hírességek promo faszságait, de ez a fiú rengeteg személyes kontentet tol, és annyira cuki, vicces és pozitív, hogy az egyik kedvencem lett, akitől bármennyi insta sztorit meg bírok nézi. Na és ez a fiú tavaly fogta a svéd szerelmét, akivel ezer éve együtt vannak, és talán 2 éve össze is házasodtak, meg a kutyájukat, és ráunva az undi ír időjárásra kiköltöztek Los Angelesbe. És elképesztően helyesek és szimpik, a srác mindent dokumentál, nagyon megszerettem őket. Na és kb egy hete, vagy nem tudom, 10 napja kisbabájuk született, és hát ugye végigasszisztáltam a terhességet is, a kismama tornát, babakocsi vásárlást, mindet, és most itt a bébi, és halljátok, ezek olyan természetességgel folytatják az életüket, mintha, nem tudom, az ég világon semmi különös nem történt volna. Kb 2 nappal azután, hogy hazavitték a babát, a srác felpakolja a gyereket, és elviszi vele sétáltatni a kutyát, hogy a csaj tudjon aludni otthon. Belerakja a hordozóba, magára köti előlre, vacsorát főz, de mondjuk steaket, és úgy csinálja a kis főzős videóit közben. Itt a családjuk, találkoznak a barátaikkal, elmennek a tengerpartra bruncholni, megmásszák a Hollywood feliratos hegyet, mindezt egy egy hetes kisfiúval - konkrétan ugyanazok a videók, mint előtte, csak közben megszületett a kisbabájuk. Nekem ez elképesztően bejön, olyan érzésem lesz tőle, mintha a gyerekvállalás nem a Csomolungma lenne, hanem tényleg működne, hogy ezt lehet tök lazán csinálni, és nem muszáj az életünket hozzáigazítani a gyerekhez, hanem majd a gyerek igazodik a szüleiéhez - és az én fejemben az van, hogy ha egyszer lesz családom, akkor azt én majd így fogom intézni. Persze ez a kép is lehet hamis, mert ez csak a hülye insta, de akkor is, engem ez a fiú meg a kis családja (na meg a kutyájuk!) minden nap felvidít.


nem fenékig tejfel

Tegnap több részletben írtam itt egy hosszú picsogós posztot, de értelmetlennek találtam kirakni. Coping mechanizmusaim:

anyukám paradicsomlevese
szusi a lidl-ből (nem egy Wasabi, de legalább szusi)
séta a kutyával úgy, hogy nem viszem a telefonom
kutyadögönyözés
alvás nyugtatóval (csak ilyen természetessel, de basszus, muszáj aludnom)
örülés az új hajamnak, első hajmosás a hajvágás után
nagyon élénk matt rúzs, amit Selindától kaptam és rá emlékeztet mindig
edzés, szauna, már ha lesz motivációm, se a múlt héten, se ezen a héten nem voltam
van új Star Wars, meg kell nézni moziban 
laktózmentes krémtúró

most nagyon :((

2017. december 11., hétfő

long day, angels

Nem volt ma annyira jó napom a suliban, még mindig úgy érzem, hogy a tinédzserek és én tök más nyelveken beszélünk, és most nem a magyar és az angol nyelvre gondolok. Nem értenek, én nem értem őket, és ez meglehetősen stresszessé teszi a munkám. Ja, és persze, hogy ironikus módon csak a saját osztályommal van ez a gap, a többi osztállyal tökéletesen harmonikus a kapcsolatunk.

Nagyon szuper ez a fodrászat, egy tök szimpi fiatalembert kaptam, aki (oké, hajmosással együtt) másfél órán (igen, 90 percen) keresztül vágta a hajam, de tényleg, olyan precízen, hogy hihetetlen. Sokkal rövidebb lett, mint amire gondoltam (ezt mondjuk sosem fogom megérteni), de nagyon tetszik, és most nagyon friss, könnyű, meg szerintem fiatalodtam is tőle pár évet. Kiszárította szögegyenesre, amitől nagyon fodrász-ízű, várom az első hajmosást. Egyébként szinte teljesen ilyen volt a hajam az esküvőmön (akkor is pont ide jártam fodrászhoz), ez ugye a sűrű dokumentáció miatt emlékezetes. Úgy tűnik, a történelem ismétli önmagát.

Aztán sétáltam egy kicsit a gyönyörű, kivilágított Andrássyn, beugrottam az Ecocaféba megpuszilni Gabeszt meg üdvözölni Metrót, majd meglepiből becsöngettem Pillához meg a pasijához, mert tudtam, hogy Pilla rosszkedvű, és szerettem volna felvidítani. Szerintem nagyon nagy bizalmat feltételez bejelentkezés nélkül fölmenni valakihez, de én hozzájuk haza megyek, és tényleg nagyon örültek nekem. Csak egy órát maradtam, mert nem akartam nagyon későn haza érni, de kaptam vacsit, egy pohár bort, dumáltunk, és Pilla meg is ölelgetett. 

Aztán itthon leraktam a cuccaimat, meggyúrtam a kutyát, kicsit pakolásztam, bejöttem a nappaliba, megéreztem a fenyőillatot, és akkor esett le, hogy óóóó nekem van már itthon karácsonyom!

csúcsdísz

2017. december 10., vasárnap

Cu(l)t

Holnapra pedig bejelentkeztem a Cult fodrászatba, ahova régen jártam. Lenőtt a frufrum, és szeretném nagyon jól levágatni a hajam. Most kb ilyen hosszú, csak az enyém lenőtt és formátlan:



És ilyenek vannak a fejemben: 










Már ami a formát illeti, mert festve még sosem volt, és szerintem ez így is marad. Azért izgulok (ti pedig drukkoljatok), hogy megértsék, mit szeretnék, és ne mondjuk 1 centis tüsi hajjal jöjjek haza.

Gluténmentes liszt

Meséltem a múltkor, hogy vettem a Lidl-ben gluténmentes lisztkeveréket. Na, és bár csak banánkenyeret sütöttem belőle, nem lett jó, hiába raktam bele sokkal több (mondjuk másfélszer annyi) vajat, közben jónak is tűnt a tészta, de maga a kész süti száraz lett és morzsás. Van ötletetek, esetleg van valami titka ezeknek a liszteknek?

I love you, Sunday

Ahhoz képest, hogy tegnap teljes mértékben szabadságoltam magam, ma egyszerűen nem bírtam leállni, és mindent megcsináltam, amit akartam, meg még közben egyéb random dolgokat is, amik eszembe jutottak. Például vettem egy speciálisan erre a célra való tisztítószert, és kisúroltam a sütőm, de igazából csak azért, hogy ha Pilla eljön, akkor meg tudjam neki mutatni, hogy már az én sütőm is csili-vili. Volt ugye, hogy amikor új albiba költöztek, akkor elhívott társalkodónőnek, hogy szórakoztassam, míg ő kitakkerolja (a ránézésre ragyogóan tiszta) helyet, és maradjunk annyiban, hogy leesett állal néztem, hogy hogyan tisztogatja a négyzetcentiket, és elég gyorsan rájöttem, hogy neki és nekem teljesen mást jelent az, hogy tiszta, és hogy míg neki módszeres, alapos és vérprofi takker technikái vannak, addig én meglehetősen felszínesen, mondjuk úgy, hogy ímmel-ámmal takarítgatok ott, ahol a papok táncolnak. Egyébként nagyon inspiráló volt, és azóta én is kicsit hatékonyabb vagyok itthon (ld. a sütőm, ami szerintem új korában volt utoljára ilyen tiszta).

Sajnos az óriási aktivitás azzal járt, hogy nem aludtam ebéd után, pedig azt MINDIG muszáj, ha az embernek érkezése van rá (ez az egyik legalapvetőbb életfilozófiám). Viszont lettek tiszta ruháim, tiszta lakásom, tele hasú unokahúgom, boldog nagynénim, aki meglátogatta a nővérét, lett fenyőfám, a fenyőfából lett karácsonyfa, került a kutyalábakba 1-2 kilométer, és még egy halom töppedt banánból is lett banánkenyér a holnapi nagyszünetes kávé mellé, hétfői suliundor ellen. 


Sokkal kisebb fát akartam venni, de ez annyira meseszép volt (24-én általában már csak nyomi fák vannak), nem volt sokkal drágább sem, mint amennyit a nyomi fáimért fizetni szoktam, és nincs vesztenivalóm alapon mondtam egy sokkal alacsonyabb árat, mint amennyiért kínálták, és bólintott a srác, hogy oké. Úgyhogy ez lett. Gyönyörű, és felüdülés, hogy nincs halszaga sem (ha még emlékeztek). Az unokahúgom segített feldíszíteni, meg apu is itt sertepertélt, teljesen fel voltak pörögve.

2017. december 9., szombat

Chances

Az is volt még, hogy leszálltunk a vonatról péntek délután, elgyalogoltunk a Bazilikáig, hogy megnézzük a karácsonyi vásárt a zuhogó esőben, és ahol nekem már nagyon kellett pisilnem, meg még egy lánynak szitén. Ki volt írva, hogy wc, mondtam, hogy menjünk, egy konténer volt odaállítva az épület mellé, ahol egész korrekten lehetett pisilni meg kezet mosni kétszáz forintért, ez miért nincs ingyen, szerintem ennek alapnak kellene lennie, és még tükör is volt. Na és mosom a kezem, igazgatom a hajam (már ami kilóg a sapi alól), várom a leányzót, felnézek, és totálisan váratlanul ott áll előttem Lenszi, aka Olív. Mi a lányokkal szinte egész nap dumálunk a közös csoportunkban, de valahogy nem derült ki számunkra, hogy mindketten ugyanakkor leszünk ugyanott, pont ebben a random wc-ben, ennek kb semmi esélye nem volt. Nagy örömünkben megölelgettük egymást meg küldtünk közös szelfit a csajoknak. Aztán dolga volt, de kicsit később még becsatlakozott míg forraltbort ittam az egyik fiú anyukájával, és bemutattam őt a gyerekeknek is, és mondták neki, hogy CSÓKOLOM, de aztán az egyik fiú már úgy mesélte el a találkozást, hogy "láttam, hogy ott áll egy jó csaj a tanárnő mellett, és már mentem is, hogy hellóóó". 

Nagyon szeretem, hogy ilyen az életem, a kis barijaimmal, a gyerekekkel, meg mindenkivel. 


Charging

Az szokott lenni, hogy eszembe jutnak frappáns, vicces, mégis mély értelmű poszt címek, és ilyenkor gondolok rá, hogy gyorsan lejegyzetelem őket, de aztán úgy vagyok vele, hogy úgyis emlékezni fogok, de aztán persze soha nem. Ugyanígy vagyok a témákkal is. Kellene szednem valamit memóriazavarok ellen. 

Tegnap voltunk színházban az osztállyal, ami úgy indult, 20 perccel korábban ott voltunk az állomáson, de annyira sokan álltak sorban, és olyan lassú volt a rendszer, hogy lekéstük a vonatot, mert persze nem mertem 10 gyerekkel jegy nélkül vonatra szállni. Mondjuk hál'istennek még így is bőven időben voltunk, és jött is egy másik, igaz, sokkal lassabb vonat, és felültünk arra. Mikor elindult, akkor esett le, hogy az egyik fiú nem érkezett meg. Felhívtam, mondta, hogy bocs, de totál elkésett, mondtam neki, hogy melyik vonatra üljön, majd hívom, és eligazgatom, mert egyáltalán nem ismeri Budapestet. 

Bent gyalog indultunk el, hogy megnézzük a karácsonyi vásárt a Bazilikánál, közben elkezdett zuhogni az eső, nálunk meg nem volt esernyő, és szarrá áztunk. Nagy nehezen elnavigáltam az elhagyott fiúcskát oda, ahol fel tudtuk szedni, de kb ez a "nézz körül, és mondd el, mit látsz, feliratokat, mindent", és így rájöttem, hol van, még jó, hogy jól ismerem a belvárost - jellemző amúgy, hogy egy KFC-ből jöttem rá, hol van - milyen hasznos a csípős csirkeszárnyak iránt érzett szerelmem, ugye. A színház nagyon tetszett mindenkinek, aztán utána hazafelé mekiztünk, de mire ágyba kerültem hajnal 1 körül, totál lemerültek az elemeim. Úgyhogy reggel aludtam, míg tudtam: fél 8-ig, ugyanis akkor már egy sűrűn csóváló szőrmók ácsorgott az ágyam mellett. 

Nagyon fáradt vagyok, kicsit olyan érzés, mint mikor egy egész napot utazik az ember, és napokba telik kipihenni. Úgyhogy most feltöltés-üzemmódba kapcsoltam magam, sok-sok gyógytea, kaja, pihi, család. Délelőtt itt volt a bátyám, aki megfejtette pár titkát az új laptopomnak, aztán miután elment, főztem ebédet magamnak meg anyuéknak. Vettem valamelyik nap pisztrángot a lidl-ben, nekem az a kedvenc halam. Kb egy ezres két szép, dundi, bársonyos hal egy csomagban, ami hármunknak elég, só, bors, citromkarikák és sok fokhagyma a hasukba, majd 20 percig sülnek a forró sütőben (ezt a Mautner Zsófitól tanultam, így kell. Csináltam mellé krumplipürét, anyu hozott céklát meg csalamádét, és rosée Hoegaardent ittunk hozzá pezsis pohárból - ahogy kell. Teljesen karácsonyi-menü íze volt mindennek. Ebéd után meg aludtam vagy két órát a kanapén, az is csodálatos volt. Estére pedig még vannak Stranger Things részeim. 

Lauryn Green

2017. december 7., csütörtök

Happy

Na, hát csak eljött az évnek az az időszaka, amikor Milka szaloncukrot eszem reggelire. Najó, reggeli után, de hát akkor is. 

Újra van gépem, nem kell többet az iPaden pötyögnöm a posztokat. Az e-digitalnál vettem, megrendeltem előre, méghozzá a Pólusban lévő boltjukba, hogy autóval tudjak menni, és ne kelljen Budapesten egy laptoppal a hónom alatt kavarognom a tömegben. Nagyon örültem volna, ha valaki eljön velem, de gondolom, mindenkinek van jobb dolga is, mint hogy szerda délután a Pólusban kavarjon velem (és várjon egy órát, míg elintézik a kamatmentes hitelt nekem), így aztán nem is hívtam senkit. De végül beszéltem a nagyobbik bátyámmal, és ő magától jelentkezett, hogy jönne, mert ő is akart vásárolni az Ázsia centerben, és vezetett is, úgyhogy tök jó volt, mert bár mi elég sokat beszélünk, mégsem sokat vagyunk kettesben,  de így töltöttünk együtt némi minőségi időt, és még királylánynak is érezhettem magam, ahogy csak egy húg érezheti magát a bátyja mellett.

És most van új laptopom, ami csodálatos, bár még rá kell jönnöm, hogy hogyan kell használni. Legszívesebben itthon maradnék vele egy pár napra, hogy elmélyüljön a szerelmünk, ülnék vele a kanapén, kakaót innék a fahéjas keksz mellé (de csak óvatosan, mert a szerelő szerint a Vaiom belsejémől elég pontos képet kapott a nassolási szokásaimról, khm), beraknám a Christmas Is Coming Spotify playlistet és rájönnék a titkaira, mert egyelőre csak a felszínt karcolgatom. 

Azon gondolkodom amúgy, hogy a hétvégén veszek egy kisebb karácsonyfát és felállítom a picsába, hogy az egész decemberem ebben a hangulatban teljen, úgyis annyira keveset vagyok itthon - ha viszont igen, akkor az legyen kimaxolva. Ráadásul ugyanazokat a fákat fogják árulni karácsonykor is, mint most, szóval mire várjak. 


2017. december 6., szerda

Surprise, surprise

Tegnap az óráink után értekezlet volt a suliban, ez mondjuk nem fura, mert minden hónap első keddjén van. Az viszont annál inkább, hogy előtte, épp, mikor ebédelni akartam, feljött az igazgatónő, és kért, hogy menjek le az irodájába, beszélni akar velem. Le is mentem, várnom kellett rá úgy fél órát, közben már minden eszembe jutott, hogy mit akarhat. De igazán csak akkor ugrott össze a gyomrom, mikor végre behívott, bekérte a gazdaságis csajt is, becsukták az iroda mindkét ajtaját, leültettek, leültek, megköszönték, hogy vártam, majd komolyan néztek rám, és tízszer megkérdezték, biztosan tudok-e titkot tartani. Na akkor már biztos voltam benne, hogy valami baj van. Majd megkérdezték, hogy elvállalnám-e a krampusz szerepét a Mikulás mellett, aki egy csomó meglepit hozott a kollégáknak az értekezletre. Komolyan, előbb-utóbb gyomorfekélyt fogok kapni ebben a suliban. 

2017. december 4., hétfő

Same shit, different week

Ma reggel pedig borzalmas volt kelni, egyszerűen úgy voltam vele, hogy NEM, totál iskolaundor. Reggeliztem zabkását vaníliás magtejjel, chia magokkal meg fahéjjal, ittam méregerős kávét, csomagoltam szendvicset, hoztam ebédre csirkemellet sütőtök-pürével és gránátalmás madársalátával, végzek fél 3-kor, és enyém az egész délután, szóval tényleg mindent megteszek, de mégis szomi, hogy ilyen nehezen indul a hét. Itt már aztán nem olyan rossz, és nekem dolgozatokat sem kell írnom, meg felelnem, de nyűgös vagyok meglehetősen.

Simple

Pénteken meg megnéztem a Gyilkosság az Orient Expresszent. Na azt viszont ne nézzétek meg. 

Viszont ha nem ismeritek még a Simple alkalmazást, akkor azt viszont nagyon ajánlom, töltsétek le. Hozzá lehetett kapcsolni bankszámlát, és lehet 3 kattintással mozijegyet venni, amiért aztán nem kell sorban állni (ami agyfasz), hanem az alkalmazás elmenti a jegyet, a bejáratnál leolvassák a QR kódot és mehetsz is. Ezzel az alkalmazással vettem autópálya matricát, lehet vele tök profin parkolást fizetni, meg elmentettem egy csomó pontgyűjtő kártyát, amit egyszerűen beolvasol, és akkor nem kell cipelni magaddal őket, hanem az app tárolja neked. 

Én mondjuk nagyon várom, hogy mindenféle koncertjegyeket is lehessen vele venni, de csak ilyen Fenyő Miklós Karácsonya-szintű eseményeket lehet rajta megtalálni, pl az A38-al, az Akváriummal stb még nincsen összekapcsolva. Lehet vele kaját is rendelni, meg könyvet venni (bookline), valamint ha az OTP-nél bankolsz, tudsz fizetni is vele (meg amúgy is, de úgy bonyi) de én ezeket a funkcióit nem használom. Amúgy szerintem hiánypótló cucc, és reménykedjünk, hogy fejlesztik.

2017. december 3., vasárnap

Falmatrica, kütyük, színház és mézeskalács-illat

Természetesen most, hogy tök bonyolult írnom, és egy emilt is kétszer meggondolok, mert utálok pötyögni, és hálát adok az égnek, hogy minden applikációból van desktop verzió, szóval most persze van kedvem írni. Ráadásul a szerelő annyit már kiderített, hogy a laptopom menthetetlen, így sajnos úgy tűnik, ez van, ezt kell szeretni, viszlát, kicsi Vaiom. Mondta a srác, hogy a winchestert ki tudja belőle menteni, de igazából semmi olyan nincs a gépemen, amit sajnálnék, ha elveszne, hiszen minden fontos dolgot egy online tárhelyen tartok, ami egyrészt biztosít ilyen esetekre, másrészt minden kütyümről, valamint online is hozzáférek a dolgaimhoz. Nem is értem, hogy hogy lehet, hogy van, aki nem így csinálja. Tegnap voltam Pilláéknál, és Pilla pasija segített kiválasztani az utódot, sőt, annak is utánanézett, hogy minden tényezőt figyelembe véve hol kapom meg a legolcsóbban, sőőőt, azt is kitalálta, hogy nem is kell kifizetnem egyben, mert egy csomó helyen van most kamatmentes hitel, így elég 10 hónap alatt letudnom az árát, ami szerintem király.

Szóval tegnap délutánra hivatalos voltam Pilláékhoz falmatricázni, ami nagyon vicces volt, mert eredetileg kreatív menedzsernek hívtak meg, de aztán annyi volt a szerepem, hogy egy hatalmas pohár borral a kezemben röhögjek rajtuk, ahogyan próbálnak egyezségre jutni, hogy akkor most hova kerüljön a 86. zsiráf, szárnyas póni meg kisautó, meg hogy eldöntsem, hány húsgombócot kérek a krumplipüré, a barnamártás és a vörösáfonya lekvár mellé. 

Közben írt nekem Clara, hogy felszabadult egy színházjegye, és lenne-e kedvem elmenni vele. Volt, de farmer volt rajtam, az UGG csizmám, meg egy pulcsi, szóval tisztán látszott, hogy egy smart dress code-ú eseményhez nem lennék szalonképes. De közben kiderült, hogy a Jurányiban megy a darab, és oda nem kell kiöltözni, így fél 7 körül ott várt rám. Pass Andrea Napraforgóját néztük meg, amiről fogalmam sem volt, illetve miközben befelé mentünk, elolvastam, hogy miről szól, és mosolyogtam egy sort rajta, hogy egy csinos, életvidám, egyedülálló tanárnő áll az események középpontjában. Van még benne néhány gyerek (bár a színészek már nem annyira gyerekek, de zseniálisak), akiknek a szövegén rengeteget nevettem, mert tényleg pont ilyenek, egy házaspár, akinek a házassága borulófélben van a nő mentális betegsége miatt, egy csomó zene, amit a szereplők szolgáltatnak, és az egész sztori teljesen mai és hétköznapi, mégis, egyszerre iszonyúan vicces és szórakoztató, és annyira nyomasztó, hogy a saját gyomrodban érzed a görcsöt, amit a szereplőknek kellene. A darab minden perce lekötött, és amikor vége lett, nem is értettem, hogy lehetett ilyen rövid, pedig amikor az órámra néztem, kiderült, hogy 2 óra volt. Nagyon élveztem, és lett két új kedvenc színésznőm: Sztarenki Dóra, aki a Terápiában játszotta Zsófit, és Petrik Andrea, aki gyönyörű és halálosan szimpatikus, és nem tudom, honnan ismerem, de most ő a Kincsem főszereplője, bár azt tutira nem fogom megnézni. El fogom erre a darabra vinni az osztályomat is, és minden ismerősömnél nyomulni fogok, hogy nézzék meg ők is. Clarát meg megkérem, hogy ajánljon még nekem darabokat. 

Jaj és nagyon bejön, hogy lehet nagyon meleg pulcsikat hordani, és mindennek fahéj és mézeskalács illata van, például a kézkrémemnek (ahogy Juc mondta, Ziaja for president, és tényleg).