2016. szeptember 26., hétfő

Minek nekem ellenség, ha ilyen barátaim vannak?

Napi Pilla:


Ülök a konyhában a tanítványom mellett, konszolidált, ötvenes üzletember, három gyerekes apuka. Listening, úgyhogy a laptopomat bámuljuk mindketten. 



Nagy, felugró Viber ablak (Viber for PC a legjobb barátom), Pilla:

-Miért nem írsz, már nem szeretsz? 
Az asztal alatt írom telefonon: 
-Ne írj basszus, tanítok, a tanítványom előtt van a gépem. 
Nagy, felugró ablak a laptopon, szőke barátném: 
-Jaj, akkor még jó, hogy nem pornót* küldtem!


Elsüllyedtem. Nem tudom, most mit gondol rólunk a csávó, de sejtem. 


*sosem küldözgetünk egymásnak pornót

2016. szeptember 24., szombat

Szombat

Voltunk délelőtt Nagymaroson, megnéztük a termelői piacot. A legkisebb unokahúgom másfél éves, ő is velünk volt. Hát basszus, riszpekt a kisgyerekes szülőknek. Nem az volt, hogy szépen sétálgatunk és nézegetjük az asztalokon sorakozó guszta zöldség- és gyümölcshegyeket, az illatozó kenyereket meg sütiket, sajtokat, kolbászokat, sonkákat, lekvárokat. Á! Ő sokkal érdekesebbnek találta a kukákat, a fűben lévő, számomra láthatatlan dolgokat, a random kutyákat stb. Azt viszont legtöbbször nem engedi, hogy megfogjam a kezét, szóval úgy működik, hogy szorosan a nyomában vagyok és figyelek folyamatosan, hogy nehogy olyasmit csináljon, ami nem oké. Ha irányt akarunk változtatni, akkor valami mézesmadzaggal megpróbáljuk elcsábítani abba az irányba, mert ha határozottabb vagy, mondjuk felkapod, akkor botrány van. 

Zebegényben, a Tökfesztiválon már egész komoly tömeg volt, úgyhogy ott már valamennyire engedte, hogy fogjuk a kezét vagy felvegyük és vigyük (iszonyú nehéz már). Szóval főleg róla szólt a kirándulás, nem annyira rólunk, de azért hallgattunk zenét, ettünk cseresznyén füstölt, tökös-mákos, sós karamellszószos sütit (mert hogy kint volt a Sarki Fűszeres, őket úgy imádom, és egy ideje egy barátom az üzletvezető), vettem egy nyakláncot, meg szereztünk narancsos sütőtökkrémet, aminek meg kell szereznem a receptjét. Találkoztam egy csomó ismerőssel is, a Dunakanyar nagyon családias. Aztán egyszer csak elálmosodott a kiscsaj, úgyhogy száguldottunk haza, miközben ébren tartottuk, míg hazaértünk (szegény, pedig nagyon akart aludni, ugye Guantanamon is így kínozták a foglyokat). De holnap reggel visszamegyek a haverokkal is körülnézni tüzetesebben, meg venni még sütőtökkrémet. 

Úgyhogy hazaértünk és ezt ebédeltem:


Na ezért a sütőtök-krémért kell visszamennem, olyan finom, hogy meghalok. 

Ez meg a nyaklánc: 



Itthon felraktam az ékszeres akasztóra, és meg kellett állapítanom, hogy pont ugyanolyan, mint az összes többi nyakláncom. Oké. 

Most meg rendeltem pizzát és Maffia filmeket nézek. 

2016. szeptember 23., péntek

I am woman, hear me snore

Végül 13 helyett mindössze 3 tanmenetet kell megírnom, a többit összevadásztam, hála a magasságosnak. Azt a hármat viszont ma megírom, és bár semmi programot nem szerveztem erre a hétvégére, azzal a jelszóval ugye, hogy tanmenetírással kell töltenem, így mégiscsak enyém a szombat és a vasárnap. Nem emlékszem, mikor volt utoljára olyan hétvégém, mikor volt egy kis csend meg chill meg énidő, fú nagyon kellett már. 

Persze még ma délután, a 8 órám után is tanítottam itthon, mondjuk nem bántam, mert ezt a fiút imádom. Aztán meg nekiálltam csillogó tisztává varázsolni a lakást, ez mondjuk nem tudom miért fontos nekem, ha aránylag sokat kell valamit írnom/tanulnom, de addig nem bírok nekiállni, míg nincs patika. Még ki is vasaltam mindent, pedig azt relatíve ritkán szoktam. És ez szerintem nem azért kell, hogy húzzam az időt, hanem hogy maximális komfortérzetem legyen és nagyon-nagyon jó legyen nekem itthon lenni. És ha már komfort, akkor komfort-kaja, már sül néhány szem krumpli a sütőben, nagyon finom illat van tőlük, őket fogom megvacsorázni vajjal, salival, lilahagymával meg teával. 

Holnap megpróbálok nem felébredni 6-kor, ami esélytelen, mert minden reggel akkor kelek (nem kéne amúgy, de nekem így jók a reggelek), és ezért 3 perccel 6 előtt vérprofin felébredek magamtól. Nem baj, majd felrakom az alvómaszkom, és alszom tovább. Aztán reggeli után elviszem anyuékat meg az unokahúgom Zebegénybe, ahol tökfesztivál lesz. Ha kicsit is bizonytalankodtok, hogy mi történjen a hétvégén, ti is menjetek el mindenképp, mert Zebegény az ország egyik (ha nem A) legtündéribb faluja, a Tökvirág fesztivál egy nagyon kedves kis program, a kettő kombinációja meg legszerethetőbb hétvégi tennivaló, amit egy napsütéses szeptemberi szombatra (vagy vasárnapra) el tudok képzelni. És ha ott jártok, menjetek el a rétesezőbe is mindenképp!

ez pedig  Nagymaros és a Kis Francia a csajokkal, meg a rendkívül filozofikus, 10 éves táskám.

fooood

Nem igazán tudom, hogy mitől van, hogy hiába alszom ki magam, sportolok, rendesen eszem, és ugyanúgy rengeteg órám van, egyik nap nyűgös vagyok és álmos és kedvetlen és türelmetlen, a másik nap pedig teljesen flottul, energikusan, jókedvűen folyik, és még este is van energiám erre-arra. Arra mondjuk rájöttem, hogy az segít, ha dél körül (tegnap 11:45-ig bírtam) ebédelek bent, és nem az van, mint a múltkor, hogy hazaérek halálosan éhesen, bedobom a forró sütőbe a halat és a cukkinit, meglocsolom pici olívaolajjal, megszórom sóval, borssal meg friss rozmaringgal, 10 perc alatt kész, kiveszem a sütőből, miközben csorog a nyálam az illatától, és akkor csöngetnek. Mert a diákom negyed órával előbb ért oda. Ez nagyon rossz volt, szóval akkor inkább eszem a suliban délben, és tök nyugodtan tudom csinálni a dolgaimat. Ez csak két szempontból nehéz, egyrészt főznöm kell előre 2-3 napra, mondjuk ezt szeretem, másrészt mire hazaérek, megint éhes vagyok.

2016. szeptember 22., csütörtök

Angol

Na, nem bírtam ki, megint elvállaltam egy magántanítványt. Ez egy idő után nagyon fog fájni, de mindegy, majd ha akarok 1-1 pihenősebb hetet, lemondom őket. Most nagyon jó mindegyik diákom, van köztük két kislány, elsős gimis mindkettő, tündéri jó fejek, az egyiküket már több, mint egy éve tanítom, jó ideje gyönyörűen beszél. A másikat csak nyáron kezdtem el tanítani, ő hihetetlen fejlődést produkált nagyon gyorsan. Ezt nagyon szeretem, hogy mennyire 'kézzel fogható' a munkám eredménye, eljön valaki jó párszor, és tök jól megtanul angolul, pedig csak beszélgetek vele rengeteget, mindenféle feladatokat csinálunk, meg durván tolom a nyelvtant (imádom a nyelvtant), meg adok egy halom leckét. Mindkettőt elküldöm középfokúzni most ősszel, csináltunk egy halom feladatot, és basszus mindkettőnek simán, magasan meglesz. 

Amúgy ma már nagyon megválogatom, kit vállalok el, pl jöjjön házhoz, ne tanítani kelljen, csak kb irányítani a tanulását (én pl sosem mondom a magándiákoknak, hogy na ezt most írd le, hanem alapnak veszem, hogy ami új info, azt már vési is), készüljön minden órára, tudják, hogy mindent kikérdezek, amit előző órán tanultunk. Nem vállalok kicsiket, korrepetálást, motiválatlan tanulókat, akik azt hiszik, hogy attól, hogy fizetnek egy nyelvóráért, automatikusan belemegy a tudás a fejükbe (true story). Ez van, mivel meló után csinálom, és néha iszonyúan fáradt vagyok, nem fér bele, hogy számomra stresszes/unalmas/sok készülést igénylő legyen a magánórám, mert akkor nem tudok jó munkát végezni. Most viszont az összes diákom happy, meg én is, win-win. 

2016. szeptember 21., szerda

Boys will be boys, avagy gerinc nélkül az élet

Írt a Tinderen egy fiú. A képei alapján maximálisan szimpatikus volt, tetszett is, kicsit fiatalabb nálam, de hát istenem. Válaszoltam neki, és azonnal írt, hogy beszéljünk inkább messengeren, mert a tinder app nagyon béna - tényleg az, úgyhogy megmondta a nevét, bejelöltem FB-on, és kicsit beszéltünk. 10 mondatot kb, mert már késő este volt, én meg olyankor alszom. Ebben a 10 mondatban tök részletesen elmesélte a hétvégéjét, de így kb azt is megtudtam belőle, hogy hogyan issza a kávéját, és hogy milyen filmet nézett meg ebéd után - jó, hát kicsit overshare-elő típus, de hát láttunk már olyat.

Másnap reggel írt Mike, hogy nem akar kavarni, de látta, hogy ismerősök lettünk ezzel a sráccal, és ő randizott vele, tinderről volt neki is. Elmesélte, hogy nagyon ígéretesen indult a történet, a fiúcska nagyon lelkes volt, ezért ő is az lett, csókcsaták, szex, reggel szinte alig tudtak kibújni egymás öleléséből, ajándék, tervek - blogger barátnőm szinte el sem merte hinni, hogy ilyen van. Persze aztán a bilibe lógott a keze, a fiú a 4. randi után elutazott a szüleihez - majd soha többé nem jelentkezett.

Én nagyon örültem, hogy ez kiderült, el is meséltem Pillának, hogy milyen kicsi a világ, ő pedig szinte azonnal beazonosította, hogy egy másik bloggerina is ezzel a fiúval randizott, de kb a múlt héten (na ennek mennyi esélye van?), és hát mit ad isten, vele sem bánt túl szépen. Elmesélte, hogy első körben minden klappolni látszott, szimpátia, közös nevezők, csók, rengeteg üzenet, szelfihegyek, nagy ígéretek, majd nem ért rá találkozni (munka, család), majd amikor mégiscsak találkoztak, akkor meg irányítgatta a kezét bele a nadrágjába, erőszakosan - amikor pedig a lány közölte, hogy NEM, akkor közölte, hogy jó, majd akkor a következő randit már meggondolja, és tulajdonképp neki nincs is kapacitása egy kapcsolatra, bla bla bla. És akkor ennyi lett. 

Hát komolyan, eszem-faszom megáll. 

Na és akkor ez a fiúcska ott villogott nekem a messengeren, hogy kérsz kávét? Te is annyit gondolsz rám, mint én rád? Mit ebédeltél (közben kép az ő ebédjéről). Mindezt úgy, hogy tényleg kb 12 mondatot váltottunk, abból 10-et ő írt, kb semmit nem tud még rólam, 5 képet látott, és ennyi - ezt egyébként meg is írtam neki, hogy indokolatlan amiket írt, mintha kb hónapok óta járnánk - amire azt válaszolta, hogy ő csak kedveskedni akart. Hát jó. 

Annyira felhúztam magam ezen, hogy mennyit kell ahhoz randizni, hogy esélye legyen annak, hogy 3 teljesen különböző korú és típusú bloggerrel is kezdjen valaki igen rövid időn belül? És mennyi gerinc kell ahhoz, hogy tedd a szépet, úgy hogy a másik elhiggye, hogy helló, Mr. Igazi, majd eltűnj, mint macska a ködben (jó, tudom, ilyen mondás nincs, de értitek), vagy hogy dobj valakit, mert nem fekszik le veled a második randin? Semennyi? És akkor (gondolom) az ezredik lánynak is tolod, hogy jó reggelt, hogy aludtál, kérsz kávét? Na ne már. 

És akkor ezt megírtam neki. 

én: Szóval az történt, hogy kérdezték a barátnőim, hogy mi újság, és pár szóban elmeséltem, h veled kezdtem el dumálni, és pillanatok alatt összeraktuk, hogy kettőjükkel is randiztál már a közelmúltban:)

srác: durva 

én: Amivel persze semmi gond nincs, de gondoltam tudjál róla, h kicsit sokat randizol
és hogy kicsi a világ

srác: sokat randizom?

én: és hogy a lányoknak nincsen jó benyomásuk arról, h hogyan állsz a dolgokhoz, illetve hogyan kezeled a randipartnereidet (eltűnsz, nem akarsz komoly kapcsolatot, blabla)
és nem mintha itt nagyon belebonyolódtunk volna bármibe is, de mindenesetre további kellemes randizást kívánok. és csak óvatosan, Budapest nagyon aprócska.

: )

srác: érdekes képük lehetett rólam, sokat azért szerintem nem randizom, komoly csillagállás lehetett

én: ezt csak te tudhatod.

srác: 



Szóval értitek, nem vele van gond. Hanem a csillagállással. 

2016. szeptember 20., kedd

Akkor ősz?

Gondoltam, összegyűjtöm, miket várok az őszben, de már összegyűjtötték nekem:  


Ma már igazi ősz volt, blézert vettem a pulcsim fölé, meg egy vékony kendőt a nyakamba, kint volt a bokám a farmer és a cipő közt, kicsit fázott, de nem bántam egyáltalán. Várom a nagy, puha, meleg sálakat is, meg a sapkákat - jó, a harisnyákhoz még nincs kedvem, de a csizmáimhoz már nagyon. Kell vennem egy kisebb oldaltáskát is, valami bőr-szerűt szeretnék.

Reggel az SZTK-ban kezdtem, januárban fogják kivenni a vasat a csuklómból. Úgy alakult, hogy egyelőre a diákjaim még nem neszelték meg, hogy kedd délutánonként szabad vagyok, így amikor hazajövök, azt csinálhatok, amit akarok, ami hétköznapokon nálam szokatlan érzés. 

A reflux miatt (már kicsit jobban érzem magam!) most tojok a diétára, és azt eszem, ami jólesik és jó a gyomromnak. Úgyhogy tegnap este sütöttem néhány héjában sütött krumplit, és vajjal meg sonkával vacsoráztam meg, úristen, de finom volt. Ma pedig, mivel volt úgy egy kilónyi szilvám, egy fél liter laktózmentes tejem a hétvégéről, amit én nem fogok meginni, meg egy receptem, amit úgy egy hete mentettem el, így sütöttem szilvás-almás clafoutist. Ez egy nagyon egyszerű francia süti, és én még sosem ettem, ezért most sütöttem magamnak. Kevés lisztet kell elkeverni cukorral és sok tojással meg egy pici vajjal, ezt öntöd rá a darabokra vágott gyümölcsökre, a tésztája nem igazán tészta, hanem egy sokkal lágyabb, tojásosabb valami, nagyon nekem való. Bár nem lett valami látványos, de nagyon finom, maximálisan bejön, ráadásul ebben a változatban van őrölt kardamom, ami nagyon különlegessé teszi. ITT a recept. 

Szóval most úgy érzem, hogy van kedvem az őszhöz, nagyon szeretnék elutazni néhány napra Bécsbe vagy Krakkóba - inkább Krakkóba, nagyon szeretem -, de még nem tudom, hogy lesz-e ehhez pasim, ha nem, akkor elcsábítom a lányokat. És nem bánom, ha amúgy csendesebbek lesznek a napjaim, és pörgés helyett edzésre járok, sorozatot nézek, főzök meg vendégül látom a barátaimat, akár hétköznapokon is, ezt nagyon szeretném. 

innen

2016. szeptember 19., hétfő

Why can't we be friends?

Itt volt az előbb a vizslás fiú, szüreteltek a hétvégén, és hozott nekem mustot. Annyira örültem neki, jó volt látni, picit dumáltunk, aztán ment is. 

Sokszor gondolok rá, aránylag sokat is beszélünk. Legutoljára akkor töltöttünk együtt komolyabb időt, mikor elmentünk bicajozni-kenuzni még augusztusban. Tényleg nincsen köztünk semmi, de mégis olyan tökéletes, gondtalan, kérdések nélküli vele lenni. Úgy szoktunk bicajozni a bringa úton, hogy jön mellettem, dumálunk, és ha jönnek szemben, akkor ő azonnal besorol mögém. Visszafelé, mikor ettünk, meg vettünk sört, egy srác odaült az asztalunkhoz, és belekotyogott a beszélgetésünkbe, ami kicsit zavaró volt, és össze is néztünk, de dumáltunk tovább. Majd elindultunk, mindketten a szép retro versenybicajunkon, amit meg is jegyzett a fiatalember, majd ő is elindult utánunk, hogy nem akar zavarni, de jönne velünk, mi meg tekertünk egymás mellett, valami nagyon vidám sztoriban voltunk, és akkor vettem észre, hogy valószínűleg kívülről is látszik, milyen bensőséges a viszonyunk, mintha ezer éve barátok lennénk. Nem találkozunk egyébként olyan sokat, havonta egyszer vagy kétszer, de az mindig tök jó, semmi feszengés nincs már köztünk. Amúgy gondolkodtam rajta, hogy ezt elmondom neki, mert szegénynek annyira nincsen önbizalma, pedig annyira jó fej, imádom őt - de félek, hogy félreértené. 

És a múltkor ez jutott eszembe, hogy ezt keresem, ezt a kvázi baráti viszonyt*, hogy nincsen szarakodás, meg kérdések, meg ekik, amik teljesen elbizonytalanítanak, csak úgy... Csak úgy jó együtt, és kész. 

*Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy én és a vizslás fiú ellovagolunk a naplementébe, mi barátok vagyunk, és ez így is marad. 

Helyzetjelentés

Azt sejtettem, hogy pörgős lesz a szeptember, de hogy annyira, hogy egy egész hétig nem lesz fél órám leülni a gépem elé, hogy bepötyögjek egy blogbejegyzést, azt nem gondoltam volna. Illetve leültem én többször is, szerdán elkezdtem egy bejegyzést, amit aztán sosem tudtam befejezni, és végül, mivel kb aktualitásukat vesztették a leírt dolgok, hagytam a francba. Na de tessék, új hét, új blogbejegyzés!

Örülök: ...szerintem ez volt életem egyik legjobb hétvégéje. Biztosan sok jó volt eddig, de ez péntek délutántól vasárnap estig tökéletes volt. Jöttek a bloggerlányok péntek este hozzám, és annak ellenére, hogy pénteken ritka foscsi napom volt, mindenkivel összevesztem a környezetemben (még apukámmal is, pedig vele nem könnyű összeveszni, mondjuk velem sem), és kicsit sírtam is, és én szerintem nem vagyok egy túlságosan szociális lény, illetve szeretek emberek közt lenni, csak nem túl sokáig, szóval mindezek ellenére annyira élveztem, hogy itt vannak a nálam egy egész hétvégén keresztül, hogy mondtam nekik, hogy bármikor jöhetnek megint, és komolyan is gondoltam. Az is jó velük, hogy nincs semmi stressz, csak nevetés és ökörködés (és folyamatos evés), és örülnek, ha főzök nekik, de ha megkérdezem, hogy megcsináljátok a reggelit? Akkor mindenki aktivizálja magát, miközben én mondjuk lezuhanyozom, és 10 perc múlva már ülhetünk a terülj-terülj asztalkám körül. Én most kicsit úgy érzem, mintha kaptam volna Pilla mellé három hugicát, és úúúgy örülök nekik. <3

Meglepődtem: ...és aztán hazamentek vasárnap a lányok dél körül, nagyon gyorsan kitakarítottam meg behajítottam egy adag mosást a mosógépbe, majd kitekertem a vasútállomásra, ahol megérkezett az építész a bicajával. Eltekertünk Nagymarosra, megebédeltünk, majd tovább Zebegénybe, ahol először megnéztük a Kerékbárt, a kedvenc helyemet a parton (ahol a kiskutty lehullott a szakadékba) és ittunk egy bambit.

 

...majd felmentünk a Sárkányfesztiválra, ahol még sosem jártam, és konkrétan nem hittük el a kilátást.

 

De nem ez volt a durva, hanem hogy voltak koncertek, és ahogy ott ültünk a fiúval meg a haverokkal, akiket közben megtaláltunk, és kábé készen vagyok a narancssárga naplementétől meg a kilátástól, egyszer csak megszólal az ép játszó zenekartól egy olyan szám, amit én írtam/énekeltem. És mindenki felém fordul, hogy Milcsiiii, én meg csak ülök ott, hallgatom a dalt, és hát nagyon jó nekem. 

Ez is jó volt: ...Phoebe és a pasija is ott voltak Zebegényben, az építész tanítgatta fotózni Phoebet kicsit, aki persze egyből pártfogásába vette őt, hogy Milcsi, jó lesz neked ez a fiú. Én még mindig nem tudom, jó lesz-e nekem ez a fiú. Vonattal jöttünk haza, én leszálltam itt, a srác ment tovább, Phoebe és a (Tinderről származó) pasija hazakísértek, behívtam őket, kaptak egy pohár bort, és dumáltunk még egy órát. Szóval a hétvégén kb 2 órát, ha egyedül voltam, de nem bántam, mert olyan jó volt a barátaimmal lenni. 

Szomorú vagyok: ...nem sikerült leszoknom a kávéról, de majdnem. A múlt hét szerdát végigtoltam kávé nélkül, mint egy zombi, azon sem lepődtem volna meg, ha pókokat vagy denevéreket kezdek el látni, de szerencsére csak egy masszív fejfájás volt az elvonási tünet, pedig nekem sosem fáj a fejem. De nem amiatt vagyok szomorú, hogy nem sikerült leszoknom a kávéról, hanem hogy már csak napi egyet ihatok, sok vaníliás szójatejjel, az ebéd utáni mentőövemtől elbúcsúztam. Hiányzik. 

Még annyi minden van, majd mesélek, de megint tanítanom kell.

2016. szeptember 14., szerda

Uh

Tegnap olyan napom volt, hogy szerintem most ezt nehéz lesz egy darabig überelni. Ja, semmi pasi, meg eki, meg izgalom, csak letoltam 7 órát minden szünetben adminisztrációval, intézkedéssel, szaladgálással, beültem egy továbbképzésre, ahol már nem fogott az agyam, és emiatt ki is jöttem róla,  majd tartottam egy kilencedikes szülőit 30 szülőnek, amitől tartottam, de megint úgy éreztem végig, mint egy szuperjó előadó, mert majdnem egy órán keresztül beszéltem, tök jól éreztem magam közben, épphogy bele kellett pillantanom a papírjaimba, nem akadtam meg semmilyen szinten, a szülők végig figyeltek, nevetgéltek, mosolyogtak, együttérzően bólogattak, úgyhogy a végén úgy éreztem, hogy maybe I should do this for a living. Az egyik kollégám azt mondta, hogy perverz vagyok, de tényleg élvezem. És a szülők annyira cukik! Nekem ez egy válogatott társaságnak tűnik, mert maximálisan pozitívak és támogatóak és aww, csupa szuperlatívusz. Remélem, így is marad. Mondjuk fasznak jelölnek be FB-on, azt nem értem, de komolyan. 

Ja, közben egész nap úgy fájt a torkom a reflux miatt, hogy a fejem is fáj tőle, pedig nekem nem is szokott sosem. Amúgy vettem Salvus vizet, és basszus, undorító, de azt hiszem, már most jobban érzem magam tőle. Olyan vagyok már, mint egy öregasszony, a refluxomról sztorizgatok, elnézést. 

Este még elmentem vásárolni és vettem reflux-barát kajákat meg joghurtos tejszeletet, ja az nem refluxbarát, hazajöttem, még dolgoztam kicsit, és ágyba hullottam. 

Ma 8 órám lesz egyben, amit nem tudom, hogy fogok kivitelezni, szerintem az nem ép ésszel felfogható kihívás. Aztán még két diák otthon. Majd elmegyünk steaket enni Gödre a csajokkal. Steaket ehetek, ugye? 

Unatkozni? Az mi? 




2016. szeptember 13., kedd

Monokli

Szóval a szempillaspirál-sztori. 

A rengeteg ajánló komment örömére vettem egy Alverde spirált, teljesen odavoltam, hogy milyen occsó (990ft talán). Nagyon szép, vastag, koromfekete pillákat csinált, mondjuk ez nálam alap a legtöbb terméknék, hogy drámai a hatás, mert természetes szőkeként  kb albínó vagyok, ha nincs kifestve a szemem. Viszont valahogy annyira fogott, hogy utána egy percbe tellett letakarítani a szemhéjamról, meg a szemem alól a járulékos veszteségként odakerült festéket. Jó, biztos béna vagyok. Amúgy a suliban a lányok szoktak néha úgy kinézni, hogy szerintem több festék van a szemük körül, fölülre ragadva például, mint a pilláikon. 

Na mindegy, aztán reggeliztem, és nagyon köhögök ugye, bekönnyezett a szemem, belenéztem a tükörbe, és már volt a szemem alatt egy kis fekete folyam. Aztán még kísérleteztem vele, de hát maradjunk annyiban, hogy néhány óra múlva már a kocsisorra is kiállhatnék strihelni (már no offense, az is csak egy munka), már ami a sminkem állapotát illeti. 

Szóval én nem tudom, hogy csinálják azok a nők, akik elviszik az egész napjukat hasonló szemfestékekkel, de én úgy pörgök egész nap, mint a szélvész, könnyezem, bicajozom, belemegy egy bogár a szemembe, megdörzsölöm, kiabálok a gyerekekkel, könnyesre nevetem magam, elmegyek edzésre, lezuhanyozom, még este is találkozóm van -  én ezt egyetlen adag reggeli szempillafestéssel szoktam végigtolni, soha nem mosom le és festem újra a pilláimat, edzés után szoktam kicsit ráfesteni, ha még jelenésem van, de ennyi. 

Én kb 6 éve a Lancome Hypnose Doll Eyes vízálló spirálját használom, ami, valljuk be, iszonyú drága, ma már majdnem 10000 forint, oké, mondjuk Joy (vagy milyen) napokon szoktam megvenni, legyen 8000. Nagyon szép, különválasztott pillákat varázsol, kb természetes, ahogy kinézek, nem a műszempilla-sztájl, amit némelyik DM-es márka ígér, de nálam az nem is kell, szőke vagyok, ugye, ezért nem a Dramat veszem. Én ezzel a spirállal végigcsináltam egy egyik pillanatról a másikra jött szakítást és válást, úgy, hogy mindig makulátlan volt a sminkem, szóval kb én vagyok a legjobb referenciájuk. Szinte napra pontosan 3 havonta szoktam lecserélni, és hát igen, full luxus kategória, jó lenne helyette találni valamit, ami nem ennyibe kerül. Viszont a minőségből nem adok lejjebb, muszáj, hogy tudjon az utód legalább ennyit. A következő próbakör Clinique lesz, majd mesélek. 

2016. szeptember 12., hétfő

Dzsízösz

Nem tudom elmondani, milyen nagy szükségem lenne egy személyi asszisztensre. Én borzalmasan szétszórt vagyok, nem bírok ennyi mindent megjegyezni, fejben tartani, elintézni - és akkor még egy percet sem készültem az óráimra vagy tanítottam. Én vagyok az az ember, aki rájön, hogy mindent fel kell jegyeznie, ha nem akarja, hogy a feledés homályába tűnjön a sok megjegyeznivaló ügy, majd teljesen elfelejti, hogy hova írta fel, illetve hogy egyáltalán feljegyezte. Káosz. Szerintem felelőtlenség volt osztályt adni nekem.

2016. szeptember 11., vasárnap

Love songs are for losers

Anyukám csirkecombot sütött ebédre krumplipürével és meggyszósszal. Szerintem ennél nincsen megnyugtatóbb ebéd a világon. Mondjuk meggyszószt pont nem ehetnék, mert ugye savas, de holnaptól kitalálom jobban. Még nem nagyon értem a dolgot, azt sem tudom eldönteni, hogy akkor ihatok-e tejet, meg jót tesznek-e a zöldségek (mint uborka, cukkini, a paradicsom pl tudom, hogy nem), vagy sem. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom SK helyrehozni magam, nem iszom egy hónapig alkoholt egyáltalán, kávét csak tejjel, eszem kenyeret, többször eszem keveset (mondjuk én ezt eddig is így csináltam), sokat pihenek és mozgok, aztán ha nem jobb, akkor elmegyek kivizsgálásra. 

Utána napoztam, gyönyörű szeptemberünk van, mostantól tőlem bármikor megérkezhet az ősz, nem fogok sírni. Délután aludtam egy kicsit, illetve csak akartam, mert apu nekiállt a fészerben köszörülni valamit, úgy hangra fémre tippeltem. Fölkeltem és kikiabáltam, hogy ezt most azonnal hagyja abba, ő mondta, hogy ja, bocsi. Visszafeküdtem, erre hallom, hogy kalapál. Úgy hangra megintcsak fémre tippelek, szerintem nem jött le neki, hogy mi a problémám. Aztán csend lett. 

Persze a fiúcska írogat, úgy tűnik, sikerült megértenie a problémát, amin én nem tudok túllépni, ő viszont időnként próbálkozik témát váltani, hogy milyen napod volt? mit olvasol? mit álmodtál? de persze én a kb 1 mondatos válaszok után rugózom tovább a péntek estén. Megértem őt is abból a szempontból, hogy még csak nem is járunk, de én már basztatom/számonkérem őt valami olyan dolog miatt, amit ő nem érez olyan nagy cuccnak, és folyamatosan azt mondja, hogy ez nem issue, ő erről lemond, mert nem része az életének (?), de hát tudnia kell, hogy mennyire gáznak érzem az ügyet. Úgy döntöttem, egyszer még mindenképp találkozom vele, nem akarom így kirúgni, beszélünk, aztán majd abból meglátom, de őszintén... Nem annyira látok perspektívát a dologban. Amúgy vele álmodtam délután valami nagyon jót, nem tudom, pontosan mit, csak hogy iszonyú jó, pozitív érzés volt bennem, mikor felébredtem. 

Este elmentem bicajozni, izomból tekertem 30 kilométert, teljesen vizes volt a pólóm és a hajam mikor hazaértem, úristen, nagyon szuper volt, most valahogy extrán jó az állóképességem.




2016. szeptember 10., szombat

And I hate this club, and I drink too much

Szóval eljöttem tőle, kicsit sétáltam Budapesten, gyönyörű szombat délelőtt volt. Nem kenődtem el a történtek miatt egyáltalán, valahogy szépen tudom függetleníteni magam érzelmileg attól, ami történt. Tetszik ez a fiú, és lenne (lett volna) kedvem hozzá, hogy megismerjem őt, és hát a kurvaélet, hogy ez történt, de én nem érzem még, hogy annyira mélyen érintene a dolog ezen a ponton. Én nem akarok kapcsolatot minden áron, csak azért, hogy legyen, és hát lehet, hogy túl nagy áldozat lenne nekem megküzdeni az ő szintetikus démonaival - akkor inkább keresgélek tovább. Persze az is lehet, hogy igazat mond, és mostantól csak a két szép szememért felnőtt férfi módjára fog viselkedni, de bevallom, ennek kicsi esélyét látom. 

Szóval sétáltam a napsütésben, kicsit sajnáltam, hogy nincs nálam a bicajom, mert óriási fíling a gyönyörű, napsütötte, pezsgő Budapesten tekerni, de azért jó volt sétálni is, várni a villamosra, meg villamosozni. Közben némi sörszagot árasztott a ruhám, de én ilyesmin nem akadok fenn. Hazavonatoztam, az állomásról hazabicajoztam, itthon megsimogattam a két bundást, toltam egy zuhanyt, rövidnadrágot és tiszta pólót húztam, kókuszillatba burkoltam magam, majd végignéztem a szép, tiszta, színes, olívaillatú (nagyon felmentek a Body Shop árai, majdnem 2000ft egy tusfürdő, a kurvaanyjukat) lakáson, csináltam egy kávét, és teljesen megnyugodtam. Hogy minden rendben, akárhogy is lesz, én a helyemen vagyok, nem függök senkitől, nem kell nekem óriási kompromisszumokat kötnöm csak azért, hogy ne legyek egyedül. Elmeséltem Pillának, hogy mi történt, itt volt a bátyám, akivel iszonyú jót beszélgettünk, együtt főztem anyuval, aztán itt néztek valami mesét nálam a kicsik - az én életem tele van biztos pontokkal, nem könnyű engem kizökkenteni az egyensúlyomból. 

Aztán bicajra ültem és elmentem a piacra, a pékségbe meg a boltba, vettem mindenfélét, és azóta élvezem, hogy szombat van, és semmi dolgom - illetve lemostam a kocsit, főztem, blogot írtam, ejtőztem a napon, meg ilyenek. Most nem akarom eldönteni, hogy mi lesz, majd holnap, gondolom, tisztábban látok. 

Egyébként annyira durva, most ez a kedvenc számom, a tegnapi randi előtt a vonaton végig ezt hallgattam, és végül annyira tökéletesen illett ahhoz, ahogy végül alakult az este.