2014. július 30., szerda

So it's official: I'm a witch

Tudom ám, hogy úgy vagytok vele, hogy hagyjuk már ezeket a mindenféle uncsi molnárilonka-kalandokat, meg a fotókat, mi van a vizslás fiúval? Ugye? Tudtam én. Én viszont úgy vagyok vele, hogy mindent megosztok veletek, amiről úgy gondolom, hogy ide, a blogomra való. A többi viszont maradjon az én titkom.

Ma az volt, hogy elmentünk kettesben bringázni, már egész későn, 7 körül indultunk, és jó volt, nagyon jó tekerni, meg dumálni, ő teljes mértékben profi bringás, jön mellettem végig, tartja a (gondolom számára vicces) tempóm, dumálunk száguldás közben, rögtön lereagálja, ha valaki megjelenik szemből, és totálisan levesz ezzel a lábamról (avagy mi kell a nőnek). Imádom. <3

És mikor elindultunk, mondtam neki vigyorogva, hogy mivel már itt van, elárulhatom, hogy csak azért hívtam, hogy ha megint leesne a láncom, legyen, aki megszereli nekem, és ne az én kezem legyen csupa olaj. Ezen jót nevetgéltünk (amúgy tényleg nem szokott leesni a láncom, becsszó). Elmentünk Verőcéig, megnéztük a telkemet, üldögéltünk a teraszomon (tudjátok, majd a lottó ötös), majd mivel zseniális volt az idő, úgy gondoltuk, tovább indulunk, elmentünk Nagymarosig. És akkor odaértünk, és a legvégén egy visszaváltásnál leesett a láncom, de esküszöm, nem direkt csináltam. De hogy esett le! Beszorult két tárcsa közé úgy, hogy se előre, se hátra, nem akart mozdulni. Aztán végül negyed órás izzadás után megszerelte, teljesen le kellett szedni a láncot, de nem viccelek, csuklóig olajos volt mindkét kezén, és azt mondta, ilyen szerencsétlen láncbeszorulást ő még nem látott. Én meg vágtam a bűnbánó kiskutya szemeket, mert ha nem adom elő magam induláskor, akkor oké, de így konkrétan boszorkánynak éreztem magam, meg hát ő is gyanakodva pislogott felém. 

Azért hazaértünk, már töksötétben, és kurvajó volt, és a végén fröccsöztünk nála (most először nála, annyira cuki lakása van, megőrülnek az ablaka alatt a tücskök, és van kádja), ebből gondolom, hogy talán nem haragszik. Annyira. 

2014. július 29., kedd

Meleg olló

Jó sűrűre sikeredett a hétvége, olyanok voltak, hogy
  • lerobbant az autóm, miközben egyedül krúzoltam a városban. De aztán telefonáltam apunak meg az egyik bátyámnak, vettem egy (Leo, ilyen még van) jégkrémet, és mire megettem, ott is volt a vigyorgó, az esetet látványosan jó buliként megélő, felmentő sereg. Apu felnyitotta a motorháztetőt, 1 percet szöszmötölt, majd beindította az autót, én pedig krúzolhattam tovább. Mondjuk azt nem tudom, hogy akinek nincs ezer jó fej tesója, meg ezermester apukája, az ilyenkor miaszöszt csinál? 
  • voltam egyedül bringázni vasárnap este, már jó későn indultam el, körbefotóztam a Dunakanyart, majd visszaindultam már sötétben. És akkor leesett a láncom, pont egy olyan helyen, ami gyönyörű, mikor ragyog a nap, de úgy, akkor, a sötétben körülnézve az erdőben az jutott eszembe, hogy na pont így kezdődnek a horror filmek. Igyekeztem nem beparázni, fejére állítottam a bicajt, visszaraktam a láncot, felpattantam, majd söpörtem haza. 
  • közel hozzánk találtam egy tündéri kis helyet, ahol volt citromos sör, és gyönyörű, izmos férfitestek voltak a kivetítőn, és még ismerősök is akadtak, szóval beültem oda meccset nézni, jó, hát nem nyertünk, viszont a söröm nagyon-nagyon finom volt (every cloud has a silver lining). 
  • hazafelé pedig találtam egy kutyust, aki szaladt a bicajom mellett, mintegy boldogan vigyorogva rám, leszálltam, megsimogattam, leguggoltam, és képzeljétek, úgy bújt, hogy belemászott az ölembe. És már azon gondolkodtam, hogy tarthatnám meg, de sajnos nem lehet. :(
  • a tegnap esti sétánkba becsatlakozott egy idegen vörös macska, aki nem félt a kutyától, és egész végig a lábam mellett sétálva kísért minket. Kezdem úgy érezni magam, mint Hófehérke. 
  • ma pedig levágták a hajam meleg ollóval, wtf. Állítólag így sosem fog törni, hát úgy legyen.
















2014. július 26., szombat

Tudom, hogy szeretsz titokban

Tegnap délután a budapesti éjszaka, meg a hazametrózás-vonatozás után úgy éreztem, hogy vízpart kell, meg csend, fogtam a könyvem meg egy üveg vizet, és levonultam a partra. Sajnos nagyon kint van a víz, kicsi a sóderos rész, és így összébb szorulnak az emberek, de azért találtam egy nagyon szép kis fás oázist, ahol más nem feküdt, lecuccoltam, lesújtó pillantásokat vetettem a mellettem strandoló család torkaszakadtából üvöltő kisgyerekére (nem vette a lapot) és dán novellákat olvastam vagy 2 órán keresztül, néha fürödtem. És aztán hazamentek a strandolók, de aztán keresett, majd jött a vizslás fiú, a szép bicajával és kutya nélkül, megnéztük a naplementét, és addig ültünk ott, míg teljesen ránk sötétedett, és már fáztam. És aztán tekertünk egy kicsit, majd éjfélig még megittunk egy üveg bort, meg zenéket hallgattunk (nem Ákost).

Aztán miután hazament, nekem még jelenésem volt egy barátnőm szülinapján, ami nem annyira érdekelt (engem teljesen hidegen hagynak a szülinapok, hogy a névnapokról már ne is beszéljünk), de tudtam, hogy holnap elutazik, és szerettem volna azért adni neki egy puszit, és vinni neki egy könyvet, ezt konkrétan, amit egy barátom apukája írt, és szeretném, ha elolvasná, illetve szeretném, ha mindenki elolvasná. És aztán persze ittunk még egy fröccsöt, és aztán mindenki hazament, én meg ott találtam magam 6 random, félig ismeretlen fiatalemberrel, osztottuk az észt, és akkor hirtelen fél 3 lett, én meg elköszöntem, elbicajoztam még a hajnalig nyitvatartó, meglepően jó büfébe, ahol mindenkivel össze lehet futni, rendeltem egy halálosan fokhagymás öntetes gyrost, ami annyira finom volt, hogy majdnem meghaltam, aztán hazajöttem, 10 percen keresztül mostam a fogam, biztos ami biztos alapon megittam egy liter vizet, és lefeküdtem aludni.

Kicsit ilyen francia filmhősnőnek érzem magam megint, akivel ezer dolog történik egy nap, egy gyönyörű fiúval nézi meg a naplementét, éjfélkor még találkozója van, a barátaival és idegenekkel is megváltja a világot, és hajnalban úgy ül be valahova enni egyedül, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. Csak most már nem vagyok olyan szomorú, mint mikor legutoljára éreztem ezt, és most már van egy vizslás fiú az életemben, akkor meg még nem volt. Annyira jó ez a nyár. És nem baj, hogy nem felhőtlen, és néha sírdogálnom is kell, én azt hiszem, így szeretem az életem. 
Pont így:



Out of bed at eight A.M. 
Out my head by half past ten
Out with mates and dates and friends
That's what I do at weekends 

I can't talk and I can't walk
But I know where I'm going to go
I'm gonna watch my money go
At the Locarno

When my feet go through the door 
I know what my right arm is for 
Buy a drink and pull the chair 
Up to the edge of the dance floor 

Bouncers bouncing through the night 
Trying to stop or start a fight 
I sit and watch the flashing lights 
Moving legs in footless tights 

I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 
I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 

I love to venture into town 
I love to get a few drinks down 
The floor gets packed and the bar gets full 
I don't like life when things get dull 

The hen party have saved the night 
And freed themselves from drunken stags 
Having fun and dancing
In a circle round their leather bags 

I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 
I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 

But two o'clock has come again 
It's time to leave this paradise 
But the chip shop isn't closed 
'Cause their pies are really nice 

I'll eat in the taxi queue
Standing in someone else's spew
Wish I had lipstick on my shirt
Instead of piss stains on my shoes

I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 
I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 

I need a pool

Megint találtam egy annyira molnárilonkás lakást, hogy szerintem ide én alanyi jogon be kellene, hogy költözhessek. A matrjoskák! Meg a színes csecsebecsék! A sárga relief feliratok a falakon! És a diszkógömb!








Ilyen patchwork takaróm már van is, cuki anyukám keze munkája, ő a nyári takaróm, és szuper, mert dupla, lehet alatta összebújni (már ha van kivel): 


És a lényeg, van medence! Meg a plüssállatnak feleségkutya (a fehér lányok a kedvencei):


Cikk, és még több kép erről az ausztrál lakásról ITT

Beszélgetés itthon a cikk kapcsán, anya hátul locsol a kertben (mindig locsol), én blogolok a teraszomon, szárad a hajam, tömöm a fejem dinnyével, kiabálok neki:

én: Anya, kell nekünk egy medence a kertbe!
ő: (gondolkodás nélkül) Jó!

2014. július 24., csütörtök

Reality bites

Tegnap este tartottunk bloggerina író-olvasó találkozót, az író részt Mia, Ivory és én képviseltük, az olvasót pedig M. Gray, akinek jelenleg olyan izgalmas az élete, mint mindhármunké összevetve, mindenki sajnálhatja, hogy nem ír blogot (ugyanitt követelem, hogy írjon, főleg, amilyen kalandok elébe néz hamarosan). A Margitutcakilencben voltunk, ami egy nagyon helyes kis madárcsicsergős, szalmabálás, falusiromantika-hangulatú szabadtéri hely 1 percre a ledurvább belvárostól (Margit híd, budai hídfő), nézzétek meg, ha arra jártok. Nagyon izgi volt először találkozni Miával (Ivory-t és M. Gray-t már ismertem), és mindenkiről megtudni a sorok mögé sejtett sztorikat, imádom a virtuális életem. 

Ezt a dalt pedig szeretettel küldöm mindenkinek, akit szeretek (teljes hangerőt igényel). Különös tekintettel a vizslás fiúkra. 



Ma pedig folytatódnak Molnár Ilonka kalandjai. 

Update: aaaaa, mégiscsak megyek Mario Biondi koncertre, ki jön még? ITT

2014. július 23., szerda

Mit vettél már megint?

És azt még talán nem meséltem, hogy nálunk az egész családnak van ilyen bolhapiacos, régiséges fejlövete, apu faliórákat gyűjt (a család, ahol a spejzben is faliórák vannak a falon), a bátyám katonai obsitokat (don't ask), én meg színes konyhai eszközöket és dísztárgyakat. És amikor hazaérünk, mindenki szörnyülködik a másik vásárfiáján. Ez a matrjoska család most a legújabb vadászatom eredménye öccá' forintért (ügyesen alkudtam), annyira tetszik, hogy mindegyiküknek más arca van, tényleg kis orosz família ők.

Füge

Annyi időt töltöttem az utóbbi két napban értelmetlenül a számítógép előtt ücsörögve, hogy tegnap este már magamra kellett szólni, hogy elég, kapcsold ki, tegyél fel valami zenét, fogd a könyved, élj igazi életet. Hihetetlen, mennyi időt elfecsérlek az interneten, picit tudatosabbnak kell lennem ilyen szempontból. Persze az összes szuper kis programomat elmosta az eső, szóval némileg érthető is talán, de inkább túlzás.

Aztán tegnap megnéztük a gyerekekkel a Belleville randevút (ha nem láttátok, nézzétek meg, Oscar-jelölt rajzfilm volt, nekem az egyik kedvencem), délután pedig kitakarítottam nagyon szépen, főztem magamnak vacsit, tonhalas-paradicsomos tésztát, hetek óta először. Mert olyan is van ám, hogy egy ideje nincs étvágyam, meg kedvem enni, főzni, nem tudom, mi van. Bárcsak mondhatnám hogy a naaaagy szerelem, de sajnos nem, talán csak a nagy meleg tette, aztán úgy maradtam, de hát ez milyen hülyeség, enni, főzni a legjobb dolog a világon. Képzeljétek, még az édességet sem kívánom. Az is igaz, hogy töküres a hűtőm, de ha úgysem vagyok éhes, minek költsek kajára, ez egy ördögi kör. De azért nem kell izgulni, dinnye, barack, szilva, mogyoró meg ilyesmi mindig van itthon, szóval nem éhezem, csak na. Mondjuk a halas spagetti mozzarellával a tetején most jól betalált, isteni volt.

És vééégre itt a fügeszezon, amikor minden reggel lehet találni néhány szem napmeleg, érett fügét a két fügefán a kertben, és tolom reggelire, meg salátákba, szóval talán nincs minden veszve.

2014. július 22., kedd

molnarilonka blog

Mindig jókat szókat szoktam kacarászni, mikor más bloggerinák kirakják a statisztikából a keresőszavakat, amikkel odatalálnak hozzájuk. Én is mindig megnézem, hozzám hogyan találnak, és jelentem, én vagyok a legunalmasabb blogger a világon.


Jó, egyszer volt egyetlenegy darab szexi tanárnéni, de ennyi. 

2014. július 21., hétfő

Ugye

Ilyen szép az én különbejáratú bicikliutam. 

Életbölcsesség

És meséltem ennek a rocksztár pasinak a vizslás fiúról, és ő nagyon bölcsen azt mondta, hogy ha egy pasi nem tűnik túl lelkesnek, az azért van, mert nem lelkes. És szerinte ez egy felejtős történet. :(

Looking for love (in all the wrong places)

A tegnapi napom arról szólt, hogy fura helyzetekbe keveredek. A bringatúra után még fürödtem egy kicsit a parton, aztán itthon összeszedtem magam, majd elmentem megnézni egy olyan zenekart, akiket nagyon nem szeretek, de a gitárosuk, aki az egyik legjobb rockgitáros jelenleg itthon, egy nagyon régi barátom, és ezer éve nem találkoztunk, gondoltam, meglepem. Már nagyban ment a koncert, előttük lelkes, ücsörgő közönség, én meg előresétáltam, integettem, és annyira meglepődött és megörült, hogy ő is elkezdett tiszta erőből integetni, meg mutatta, hogy a koncert után felhív, ami gitározás közben ugye nem túl praktikus, nézett is a zenekar, hogy mi ez a csend, ami a gitárból szól, hihi. 

Aztán szereztem magamnak egy hosszúlépést, majd hátramentem, és becsatlakoztam néhány ismerőshöz, ahol az egyik srác (akit nemrégiben hagyott el a felesége) úgy elkezdte nekem csapni a szelet, hogy azon sem csodálkoztam volna, ha 10 perc múlva megkéri a kezem, majd 15 perc múlva megérkezett egy lány, akiről kiderült, hogy a barátnője. Hmmm. 

Aztán a koncert után bevitt a rocksztár barátom a backstage-be, ahol persze őrület volt, ezek a zenészek úgy isznak, mintha nem lenne holnap, és ökörködtünk egy csomót, majd kivittem a srácokat a közönség, meg a haverjaim közé, és együtt táncoltunk a következő zenekarra, nagyon vicces volt. És aztán annyira jól érezték magukat, hogy ketten nem mentek haza a turnébusszal, hanem ez a fiú, a haverom kézen fogott, és elmentünk mindenfelé pörögni, bemutattam mindenkinek, meg persze ő is engem, mert ezek a rocksztárok természetesen mindenhol mindenkit ismernek. Aztán azon vettem észre magam, hogy a srác tiszta erőből udvarol nekem, jól egymásba is gabalyodtunk, ami részemről vicces, mert hát ő egy nagyon-nagyon vonzó férfi (talán anna metálsztárjához tudnám hasonlítani), nekem most épp jólesik, ha szépeket duruzsolnak a fülembe, és hát szerintem az ilyen kalandok a legizgibbek a szinglilétben, de azért mégis kicsit wtf volt, mert tényleg régen, és jól ismerjük egymást, én a családját is ismerem, meg a(z állítólag nem aktuális, de nekem ez gyanús) barátnőjével is jóban vagyok. De amikor ott tartottunk, hogy de ő akkor ugye nálam aludhat, azon csak vigyorogtam, és akkor szépen hazajöttem. És a legnagyobb wtf pedig egy perce történt, merthogy csörög a telefonom, és ő volt, hogy mennyire jól érezte magát, és mikor láthat megint, de én nem akarok folytatást.

És persze a vizslás fiú tegnap már akart volna találkozni velem, de én ugye nem értem rá, de megírtam neki, hova megyek, és most azon izgulok, hogy kurvára remélem, hogy nem látott, amint egy agyontetovált adonisszal, aki időnként kisimogatja a szőke hajam a fülemből, hogy jobban érvényesüljön az oda adott puszi, kézen fogva andalgok.

2014. július 20., vasárnap

Easing my mind

Eljöttem tekerni, hogy átgondoljam a dolgaimat, mert az a helyzet sajnos, hogy nem vagyok valami jókedvű. Eljöttem Nagymarosig pont délben persze, fülemben a legjobb zenékkel, pihegtem egy kicsit lábammal a vízben, hogy lehűljön az agyvizem, majd kerestem egy vízparti, árnyékos helyet, előttem egy akkora limonádé, mint a fejem, mellettem 20 méterre Bogányi Gergely simogatja a szép kis jachtját (még hogy nem lehet itthon megélni a zenélésből, haha), és remélem mindjárt hozzák a salátámat.  

Tényleg eldöntöttem, hogy az én hangulatom többet nem fog pasik faszságaitól függni, de akármennyire próbálom a fejem a homokba dugni, nem úgy történnek a dolgok, ahogy én szeretném. A tegnap esti lemondott randi volt a pont az i-re, pedig ő hívott, ő szervezte, cukin, lelkesen, majd a találka előtt 1 órával lemondta, jó, persze, megindokolta, mert nagyon fáj a térde, mondjuk tényleg megműtik nyár végén, de akkor is, hagyjuk már. Én meg azért nem vagyok a Bánki Tó fesztiválon, mert kiugrom a bőrömből, h vele lehessek. Én buta, naív csitri. 

Voltam már hasonló szituációban, és sajnos amikor egy pasi nem tűnt túl lelkesnek, az sosem fordult pozitívabb irányba. És nem akarok annyira vágyakozni utána, hogy ne vegyem észre, hogy ez a helyzet nekem nem jó. Mostantól fogva egy lépést sem vagyok hajlandó tenni érte. Esetleg ha lehozza nekem a csillagokat az égről. Akkor majd meggondolom.

 
Na jó étvágyat.

2014. július 19., szombat

Gerinc

És ma teljesen spontán elkeveredtem egy csontkovácshoz, akit nem ismertem, és megcsontkovácsolt, mondjuk úgy, hogy teljesen szétszedett, majd újra összerakott. A csontkovácsok varázslók, ő pedig különösen jó, én ehhez az emberhez hetente fogok járni. Mert hiába jógázom rendszeresen, én ezt a lebegő, teljesen stresszmentes állapotot, ami most van a gerincemben, a hátamban és a nyakamban, sosem tudom elérni vele. Mondjuk az már kevésbé szokott tetszeni, hogy ők a testi bajainkat kapcsolják a természetünkhöz és a problémáinkhoz, és szerinte a(z elég komoly) gerincbajaim abból erednek, hogy túl erős egyéniség vagyok, és finomodnom kellene (persze elmagyarázta azt is, hogy ez hogyan látszik a hátamon). Oké.

Summer

Vettem magamnak a leárazásokon fillérekért egy gyönyörű, rövid, tengerkék, aprómintás ruhát, ami V vonalban a derekamig dekoltált hátul, ezért nem lehet alá melltartót venni (mire jó, ha az embernek kicsi a melle), és ez valami elképesztő szabadságot ad. Az egész ruha világít a barna bőrömön, és valahogy nagyon szépnek, fiatalnak és nyúlánknak érzem magam benne. És annyira nagyon a helyén van tőle ez a nagy hőség, a jövés-menés, a hideg dinnye, a mezítláb mászkálás, a finom szellő az autóban, meg az esti fröccs, hogy én azt szeretném, ha nyár végéig kitartana ez a csodás kánikula, és le sem kéne vennem ezt a varázsruhát, maximum csak alváshoz. 

ő az
És ha visszagondolok majd erre a nyárra mikor tél lesz, eső, didergés, koránkelés és tejfehér bőr, akkor arra szeretnék majd emlékezni, hogy hogyan éreztem magam ebben a ruhában. 

ahhhh

Tegnap este 11-től ma reggel 8-ig aludtam, ébredés nélkül. Heaven. 

2014. július 18., péntek

Adulthood for dummies

Egy ideje nem tudok aludni. Rendszeresen felébredek hajnalban, és aztán annyi. Tegnap éjfél körül feküdtem le, és nem volt még 4 óra, amikor már ébren voltam. 2 órányi forgolódás után úgy láttam, jobb felkelni. Hiába szemmaszk, olvasás, meditálás, bárányok számlálása, nem tudok visszaaludni, vagy maximum csak ilyen félálomban lebegés van, ami csak szenvedés, és ami után kialvatlanul, nyúzottan ébredek megint. 

Iszonyúan pörög az agyam mindenfélén, aggódom, elemzek - pedig mindez abszolút nem jellemző rám, ha valaki, hát én képes vagyok könnyedén venni a dolgokat. De most valahogy nem. Annyi döntés előtt állok, mikor tudnom kéne választani, kitalálni, így, egyedül. Van, ahol az egyik megoldás nekem jó, viszont másnak rosszul fog esni, a másik megoldás pont neki jó, és az persze nekem nem. Tavaly nyáron eldöntöttem, hogy önző leszek, és csak olyasmit csinálok, ami nekem jó, de ez néha persze nem ilyen egyszerű. Be kellene tartanom egy régen tett ígéretet, ami most a legeslegrosszabbkor jön, és tökéletesen keresztbe húzza a dolgaimat. Van egy ügyünk, aminek a megoldása egy régi barátságot csapna teljesen agyon, és tényleg nagyon szar, igazságtalan, viszont meg kellene ejteni ahhoz, hogy az élet menjen végre tovább. És hát vannak a dolgaim, amikor csak egyszerűen nem tudom, mit csináljak, nem tudom, hogy lenne jó. És a legrosszabbak? Mikor egyik megoldás sem tűnik jónak, és mégis túl kellene esni rajta valahogy. 

Tudom, hogy rébuszokban beszélek, be is fejezem, és hát kinek nincsenek ilyen problémái, sokkal nagyobbak is, esetleg. Csak valahogy annyira egyedül érzem magam ezekkel a problémákkal most, nincsen kivel megbeszélnem, nincsen férjem, aki józanul, szépen, tisztán, kívülről látja a piszlicsáré ügyeimet, támogat, tanácsot ad. A barátaim, a szüleim, a bátyáim nem látnak igazán bele, és bizonyos dolgokkal kapcsolatban nehéz is megnyílnom, meg hát a tanácsok sem feltétlenül mindig jók, nem ismerhetnek minden körülményt, főleg az érzelmi szálakat nem. 

Tudom, tudom, felnőttem, ez ilyen. Csak nem tudom, hova tűnt a könnyedségem, a harmóniám, az intuícióm, az ösztöneim, amik mindig automatikusan, minden dráma és különösebb agyalás nélkül a jó irányba terelnek. Aludni akarok. 

2014. július 17., csütörtök

Ezeket ne már

A nap legnagyobb WTF-ja (eddig legalábbis, még dél sincs), hogy nagyon úgy tűnik, hogy az egyik kollégám szerelmes belém. 55+, hasonló korú feleség, a lánya úgy 5 évvel fiatalabb nálam, a tanítványom volt. Ő meg itt nyomul, üzenetek, felvett sype-on (??? persze nem jelöltem vissza), évekre visszamenőleg lájkolgatja meg kommentálja a FB posztjaimat és a képeimet, reposztolja őket (?!), tegnap hozott nekem cukkinit (mondjuk annak örülök, de így becsöngetett, hogy tessék, szintén ne már), sms-t ír, hogy mennyire tetszik neki ez meg az a fotóm, de naponta többször, felhív mondvacsinált indokokkal, idéz a dalszövegekből, meg a FB posztjaimból (anyuuuu). És ma összefutottunk egy szupermarketben, és hát azok a szomorú kiskutya szemek, amiket rám mereszt, hát azt ne. Olyan ruha van rajtam, hogy kint van a vállam meg a hátam teljesen. Hogy hogy vagyok, mondom vigyorogva, hogy minden oké, ő meg így szomorúan, hogy biztos? És megsimogatja a csupasz hátam, de úgy, hogy ugrottam egy nagyot, hát bazdmeg, ilyesmit maximum vizslás fiúknak engedek (ezt nem mondtam, de lehet, hogy kellett volna). Otthagyom, hogy na jó vásárlást, arrafelé találod a mazsolát, majd 5 perc múlva utánam jön, hogy meghívhat-e egy teaára vagy fagyira, ó, mondom, nagyon sietek, várnak. Erre közli, hogy elnézést a zavarásért, és ilyen nagyon kínosan eloldalog. Ő az egyik legjobb arc kollégám a suliban, úgyhogy kurvára kérem vissza a normális, semleges, kollegiális viszonyt. 

A másik, kicsit kisebb, bár az életemre hosszú távon nagyobb hatással lévő WTF, hogy a SPAR-ban 2300 ft a Nyakas Irsai Olivér, még jó, hogy lehet kapni. 

2014. július 16., szerda

Things organized neatly - LILA, RÓZSASZÍN

Na jó, ez most nem lett olyan jó. :) De azért imádom csinálni. A rózsaszín nyuszi egy gyűrű, az Iparművészeti Múzeum egy FB-os játékán nyertem, nem nagyon hordom, mert életveszélyes.

Strictly confidential

Érdekelne, hogy a ti pasijaitok/férjeitek (barátnő/feleség) tudnak a blogotokról? Olvassák? Az én férjem annak idején olvasta, de abból semmi jó nem sült ki, bár ez így folyamatában még nem tűnt problémának, sőt, arról volt szó, hogy majd 20 év múlva milyen izgi lesz a gyerekeinknek a kis képekkel illusztrált kalandjainkról olvasni (hahahaha). Mondjuk én nem írok szerintem nagyon titkos dolgokat, de az konkrétan kínos, ha egy rövid kapcsolat után szakítasz valakivel, és az aztán belelát a kis naplódba. Én van, hogy napi több órát szöszmötölök a fotókkal, a posztokkal, és hát mind mond ilyenkor az ember, mit csinál? Vagy elmondja, hogy ír, de nem mutatja meg, és aztán reménykedik, hogy a pasi nem talál rá valahogy? 

Szóval nálatok ez hogy működik?

christopher dina

:)

Na, hát. :) Annyira úgy érzem, hogy érdemes volt várni, és megadni neki az esélyt, meg elhívni őt (mert persze én mondtam, hogy nem iszunk egy fröccsöt este? és aztán félre kellett néznem, mert annyira kellett vigyorognom, hogy that awkward moment, mikor kimondtam), mert tényleg olyan ez a fiú, mint a hagyma a kis rétegeivel, amik potyognak le róla, minél többször találkozunk, és aztán ott van a lényeg alattuk. És most már ő is tudja a fontosabb dolgokat, a válást például, és olyan jól reagálta le, és ő is rengeteget, rengeteget mesélt. És számtalan fröccsöt ittunk, az utolsót a konyhámban, és aztán, mikor kikísértem, állt a kapuban hosszan, már a gyönyörű kék Csepel versenybringáján (awwww), és azt mondta, hogy reméli, lesz folytatás, és akkor már úgy voltam vele, hogy most már húzzuk, ha eddig húztuk, és nem tettem meg a lépést, amire várt, pedig nagyon egyszerű lett volna. Aztán elment, beterelgettem a szimatoló állatokat az utcáról, leültem a maradék fröccsömmel a teraszon, és elszívtam két szál szegfűszeges cigit - jelenleg ez a legnagyobb titkom előtte.

I'm a very happy girl tonight. 

2014. július 15., kedd

Jaj

Annyira jó érzés készülődni, és bár tudjátok, volt randim már a szakítás óta, de valahogy most először örülök nagyon-nagyon, és talán mintha pillangók is lennének a gyomromban - és közben somolygok tiszta erőből. És nem is biztos hogy bármi lesz köztünk, de helyes ez a srác, nagyon cuki, és jó érzés vele lenni. Szóval nagyon-nagyon jó most nekem, DE MI A F***T VEGYEK FEL? :)

Na

Hát ma az volt, hogy ebéd után jött egy üzenet, hogy Dunapart:)? És vittük a kutyákat, és fürödtünk, meg napoztunk, meg ökörködtünk, és most már tök jó biztos le tudom majd beszélni Ákosról meg a Wass Albert idézetekről is. És este megyünk fröccsözni, lehet találgatni, hogy kinek az ötlete volt. 

Bossa nova, baby

Letöltöttem úgy 10 albumnyi ilyen-olyan bossa novát, rászinkronizáltam az iPademre*  és a nyáron mást már nem is fogok hallgatni, annyira nyár és hőség, csupa brazil gondtalanság, Mojito, szerelem, gyönyörű napbarnított testek, tánc és homokos tengerpart.



*azt hogy kell neki megmondani, hogy ne szinkronizáljon már 6000 fényképet a laptopommal? Fél napig tartott, mindez, hogy rajta legyenek a zenéim. Köszi, Apple.

2014. július 14., hétfő

Candy for the soul

És aztán este magam mellé vettem a doboz vaníliás karikát, amit ajándékba kaptam, olvasgattam a kanapén és találtam két tök jó dolgot, mindkettő csodaszép, érdekes és inspiráló, és ezért el is mentem őket ide: ez az eye candy lakás egyik, ez a cikk pedig a másik. Enjoy.

And the livin' is easy

Ma be kellett tennem a Kinder csokit a hűtőbe hogy ne csak kiskanállal tehessem magamévá, annyira nyár van. 

Perfect company

Lett, igen, lett partnerem a VB döntőhöz, Pillanat jött meglátogatni, itt is aludt nálam. Bár zuhogott az eső, 8 körül kerestünk a Főtéren egy helyett, beültünk az óriási képernyőhöz legközelebbi, legjobb asztalhoz, mintha legalábbis a legdurvább focirajongók lennénk, kikértünk két szép nagy fröccsöt, és dumáltunk. Rajtunk kívül nem sok nőnemű volt a helyen, de ezt persze nem panaszkodásképp mondom. Nem lelkesedtük túl a meccset, de ez talán érthető is, amikor pedig kiderült, hogy hosszabbítás is lesz, egymásra néztünk, fizettünk, és hazasétáltunk. 

Ma reggel egy nagy reggelivel és kávéval kezdtünk, aztán körbebringáztuk a Duna-partot, a ligetet és a várost, megmutogattam Pillanatnak Molnár Ilonka kalandjainak díszleteit. Majd hazajöttünk, csomagoltunk quiche-tamit tegnap sütöttem (milyen kár, hogy vége a spárgaszezonnak, most várhatok egy évet megint, persze nélküle is finom lett), sárgadinnyét, vizet és jégkrémet, és sütkéreztünk egész délután. 

Aztán kikísértük Pillanatot a vasútállomásra a kiskutyával meg a gyerekekkel, majd még csavarogtunk és fagyiztunk egyet a városban meg a parton.


És kicsit szomorú, az igen, mert válás-ügyes fejlemény van megint, de magányos, az kicsit sem vagyok. 

2014. július 13., vasárnap

...

Ma reggel meghalt egy kedves barátnőm. Ez felfoghatatlan, még úgy is, hogy tudtuk, rákos, és megvan az esély rá, hogy nem gyógyul meg. Másfél éve beteg lett, és eddig bírta. Bár messze lakott (Dél-Afrikában, én nem is tudom, hogy bírta a családja ezt ilyen távolról végigcsinálni, és ő hogy bírta nélkülük, a férje odavalósi amúgy), még két hete is leveleztünk, és olyan pozitív volt, teljesen optimista, azt írta, hízott. Két kicsi gyerek maradt utána. 

Kicsit átértékelődik így a nyavajgásom.

2014. július 12., szombat

Jav.

Menjen egyedül fröccsözni, meg meccset nézni, akinek hat anyja van.

Ez most ilyen

Főztem ebédet, ettünk, ittunk egy pohár bort, elmosogattam, kicsit pihiztem, aztán mivel hirtelen nyár lett, összeszedtem a cuccom, írtam a vizslás fiúnak egy sms-t, hogy Dunapart:)?, bringára ültem, és letekertem a kis magánstrandomra. Aztán jött a válasz, hogy ők most voltak, elkerültük egymást.  

Sütkéreztem, csorgattam a nyálam a júliusi BBC Good Food-ra, olvastam*, zenét hallgattam, gyönyörködtem a kilátásban, aztán pedig megállapítottam, hogy már mindent egyedül csinálok, és ha jobban megnézem, valószínűleg magányos vagyok, még ha nem is feltétlenül érzem magam rosszul ebben a helyzetben, vagy legalábbis volt már rosszabb.  
Aztán 6 körül hazamentem, visszavittem a kutyát a partra, most ő csobbant, otthon megetettem, jött a bátyám a gyerekekkel, társasjátékoztunk meg vacsiztunk együtt, lezuhanyoztam, felkötöttem a hajam, majd körbetelefonáltam, hogy ki jön velem a városba inni egy fröccsöt, meccset nézni, vagy valami. És senki. Szokott pár biztos pontom lenni, a sógornőm, a csajok, meg még néhány arc, de most senki nincs itthon/nincs kedve/nincs jól/nem akar velem találkozni/nem tudom. 

Ezen úgy felhúztam magam, hogy basszus, ne már, annyira szánalmas nem lehetek, hogy lemosom a sminkem, pizsit húzok és befekszem a TV elé, mikor totál mehetnékem van. És elhagytam 2000 forintot is strandolás közben, és elromlott a futós fülhallgatóm is, és a vizslás fiú is, ugye, és senki sem akar velem találkozni, és 2 napja nem érzem jól magam, állandóan szomjas vagyok, és semmi nem oltja a szomjam, és nyomott vagyok, mintha nem ittam volna kávét (pedig olyan hibát én nem követek el), a kurva férjem, meg az emlékek, a válás, hát az egész világ összeesküdött ellenem. Így inkább futócuccot húztam, és elmentem futni. Legalább egy hete nem futottam már, mert mindkét térdem alatt begyulladt a csonthártyám, és fájt (tessék, még ez is), és pihentettem, de már pont elmúlt. És zenével futottam, tök jó volt, jól ment, jólesett.

És futás közben persze agyaltam, hogy mit csinálok? Az van megbeszélve magammal, hogy gyógyulás van, zen, befelé figyelés, tanulás, töltődés. De ehelyett várok itt olyan pasikra, akik konkrétan semmit nem tesznek értem, és amúgy nem is ismerem őket. Az egyikkel csupán 3 kutyás találkozást tudok felmutatni, és azóta is többet szól hozzám az instagrammon mint szóban, ráadásul be kell hogy valljam magamnak (itt most el fogok veszteni egy csomó olvasót), hogy aki Ákost hallgat, és Wass Albert idézeteket tol a FB-ra, azzal én nagy valószínűséggel egy csomó minden másban sem leszek egy hullámhosszon. A másik levelet ír egy társkeresős oldalon, tudja a nevem, meg mindent rólam, és mikor rákeresek a nevére, kiderül, hogy ismerősök vagyunk a FB-on, pedig nekem nem is rémlik**, ami konkrétan ijesztő. És aztán ott a harmadik pasi, aki halál szimpi, tök jókat ír, okos, érdekes, és randira hív, amit lemond a randi napján, mert ő előző nap bebaszott a haverjaival, és nem akar rossz első benyomást tenni. Hát WTF? Úgyhogy kicsit hátraarc van, tudjátok, van az az oravecznórás közhely, hogy ha egy férfi látni akar, az tesz is érte (vagy valami ilyesmi magasröptű cucc), de hát tényleg, hagyjuk már, instagramkommentek, meg fontos bebasznivalóm volt tegnap, aha.

Ami pedig a szociális életemet, meg a szombat estémet illeti, ez is normális (mondjátok, hogy az), mindenkinek megvan a saját élete, nem érnek rá, na bumm, más sokkal többet van egyedül mint én, még esetleg úgy is, hogy családban él. Tök fölösleges nekiállnom sajnálni magam, minden oké, csak magamra kell koncentrálnom továbbra is. És most lezuhanyozom, bicajra ülök, és elmegyek, iszom egy fröccsöt, és megnézem a meccset valahol. Egyedül. 

*Szerintem ez Lenszi miatt van, aki a múltkor beleverte a csúfot Grecsóba meg a könyveibe, én pont a Tánciskolát olvasom, és meg kellett ma állapítanom, hogy borzasztóan unom, nem érdekel, sem ahogy, sem amiről ír. Pedig én könyvet félbe nem hagyok (bár ez a fogadalmam már majdnem megdőlt egyszer Jorge Amado Flor asszony két férjénél, annál majdnem eret vágtam magamon). De most nagyon szenvedek.

**Mondjuk ilyen FB ismerősből én elég sokat fel tudok mutatni.

2014. július 11., péntek

Under the weather


Sajna bánatos vagyok, nem tudom, hogy az időjárás, vagy a dolgaim, vagy az, hogy más országok rakétákat lődöznek egymásra, miközben egymásra mutogatnak. Nem vagyok az a típus, aki belesüllyed a rosszkedvbe, fogtam hát a kutyát, miután elintéztem a dolgaimat, és elmentünk mászkálni, gondoltam, ez majd elvonja a figyelmem az önsajnálatról. Előtte mondjuk ücsörögtünk fél órát kint a lépcsőn már felöltözve, mert zuhogott az eső, de aztán elállt, és mehettünk. És nem lett jobb a hangulatom, de úgy tűnik, ez egy ilyen nap. 


Hiányzik a Balcsi(nk)

Bringa+kutya, a legjobb kombináció
Bocs, Lenszi :)
Ő imádott, ameddig vártam, hogy elálljon az eső

Kissé meglepődtem mikor megláttam, láthatólag ő is

Heartbreak is a longtime friend

Nagyon jó kis ismerkedős-összejövős-romantikus álmom volt, nagyon szeretem, hogy amin napközben jár az eszem, azt az agyam éjszaka nagyon kellemesen továbbgondolja. Viszont az annyira durva, hogy amúgy nem úgy agyalok, ahogy normális lenne, tudjátok, mikor az ember  már kitalálja a közös gyerekek nevét, miközben még a kezét sem fogta meg a másik. Pont ellenkezőleg, a gondokat vetítem előre, mi lesz 4 év múlva, ha rámun, ha elmúlik a lila köd, ha már nem lesz olyan izgi, ha nem tudom boldoggá tenni. Ez eddig abszolút nem volt jellemző rám, és hát sejthető, hogy miért aggaszt ez. Vajon ilyesmivel érdemes terápiára járni? Vagy majd meglátom, ha tényleg gondot okoz ez a kapcsolataimban (abban a sokban, amiben mostanában részem van)? Vagy egyszerűen az idő ezt is megoldja?

2014. július 10., csütörtök

10 perc alatt vacsi

Jaa és kaptam egy nagy halom rukkolát a kertjükből, úgyhogy este csináltam egy szép színes salátát paradicsomból, uborkából, rukkolából, egy fél mangóból és bazsalikomból, meglocsoltam szezámolajjal és balzsamecettel, felszeleteltem egy negyed csirkemellet, bedörzsöltem sóval, borssal, fokhagymával és friss kakukkfűvel, megsütöttem, egy tányérra halmoztam, és úgy befaltam, hogy eltűnt, mielőtt még eszembe juthatott volna lefényképezni. Pedig gyönyörű volt - és nagyon finom. 

Wanna be like you

Délelőtt egy dzsungel-szerű kert közepén várt minket a terített asztal, kaptunk meggylevest tejszínhabbal, meg kemencés lángost, amit a saját kemencéjükben sütöttek. Most találkoztam először a kollégám feleségével, akit olyan 50 körülinek tippelek, talán több, ők voltak a házigazdáink. Annyira kerek, kiegyensúlyozott, kellemes jelenség volt Györgyike, és iszonyú csinos, a szarkalábaival, a repdeső fürtjeivel, a fülbevalójával meg a sztorijaival együtt, és annyira magától értetődő volt, ahogy azonnal mepuszilt-megölelt ahogy megérkeztünk (állítólag már sokat hallott rólam), hogy úgy jöttem el, hogy én ilyen akarok lenni ennyi idősen, mint ő. Vagy mint anyukám. 

tubidu 

Back on track

Aztán persze a gyerekek cukifülségétől megenyhültem, lenyugodtam, és aztán itt voltak a bátyámék, és teljesen lazák voltak, látványosan nincsen semmi feszkó, és bele kellett gondolnom, hogy valószínűleg én fújom fel. És a lakást is kitakarítottam (mire jó egy rossz nap) csilivilire, és amikor kész lettem, jelzett a vizslás fiú, hogy van-e kedvünk csavarogni (nem nekem és a szüleimnek, hanem nekem és a blökinek), és elvitt minket kirándulni, és dumáltunk, és nagyon jó volt. És most láttam rajta a lelkesedést, és mikor elváltunk, mondta is, hogy keresni fog. Szóval ha esetleg valaki aggódott volna a lelki állapotomért, az megnyugodhat, úgy tűnik, a helyére billent, és köszönöm a kedves leveleket is.

Music is the soundtrack of my life

Indulatból takarítok, közben hallgatom a Petőfit, és nem tudom mi van ma velük, de volt R.E.M. (Man On The Moon), meg Soundgarden (Black Hole Sun), és persze mindkettőnek tudom kívülről a szövegét, szóval felhangosítottam a készüléket, és énekeltem hangosan. A mai zenékről kb fogalmam sincs. És a múltkor, mikor találkoztunk a zenész srácokkal, kérdeztem, hogy mennek-e a VOLT-ra, és mondta egyikük, aki nálam fiatalabb, az apukája rocksztár (olyan igazi), ő pedig 3 évesen már koncerteken téblábolt a Tilos az Á-ban, szóval mesélte, hogy megnézte a line up-ot, és az Arctic Monkeys nevét már hallotta, de a többi fellépő neve még csak ismerős sem volt. Mi meg hevesen bólogattunk, hogy ugyanez.

...

Annyira rosszkedvű vagyok, hogy el sem tudom mondani. Van némi családi konfliktus, mindegy, nem akarom részletezni, de nagyjából annyi, hogy kaptam egy beszólást a tesóméktól, úgy, hogy kurvasokat vigyázok a gyerekeikre, nem úgy, hogy megkérnek, hanem a kölykök át akarnak jönni, és akkor itt vannak egész nap, szülők nélkül (akkor is, mikor ők otthon vannak), ami azt jelenti, hogy egész napra le vagyok foglalva. Nem mintha lenne jobb dolgom, meg mindenbe be lehet őket vonni, bárhova eljönnek velem, és persze imádom őket, láttátok a képeket, de sosincs annyi se, hogy köszi hogy vigyáztál rájuk, hanem ez így teljesen természetes. És persze a beszólást nem szemtől szembe kapom, hanem a kicsiktől hallom vissza, mert persze ők nem tudják tartani a szájukat, és a tesóm amúgy végig is hallgatta, amint a legkisebb beköpi őket, haha. Én itt meg vagyok győződve róla, hogy kibaszott jófej nagynéni vagyok, és milyen mázlijuk van, hogy ennyire leveszem a terhet a vállukról (a nagyszülőkkel együtt), erre tessék. 

Ma délelőtt a kollégámék kertjében volt miniösszeröffenés, brunch, és tök jó volt, de nem tudtam jól érezni magam, mert puffogok magamban. És hazajövök, és persze megint itt vannak a gyerekek, akik, ha én itthon vagyok, nem akarnak mással játszani, de most azért azt sikerült elérniük, hogy meg vagyok sértődve, és nincs kedvem velük lenni, pedig a kicsik igazán nem tehetnek semmiről. 

2014. július 9., szerda

A kék szempillaspirál

Még tavaly olvastam ezt a cikket a kék szempillaspirálokról, és már akkor nagyon lelkesedtem az ötletért, de nem akartam pénzt kidobni olyasmiért, amiről nem vagyok biztos, hogy jól állna-e nekem. Az egyik kolléganőm avonozik, amit én nem nagyon értek (zsákbamacskának tartom a termékeiket, vásárlás előtt nem lehet, ugye, kipróbálni), és gimiben vettem tőlük utoljára bármit, de most unalmamban, és mert nagyon olcsó volt, vettem két körömlakkot, amik meglepően jók, meg egy kék szempillaspirált, és egyáltalán nem bántam meg: nagyon szép sötétkék, tartós, nem pereg. Nekem zöldes-kékes-szürkés szemem van, a színe függ attól is, hogy milyen szín van rajtam. Nos, ettől a kék kontúrtól nagyon zöld lett. És az tetszik benne, hogy nem erős, látványos, színes szemfesték hatása van, hanem csak egy üde színt ad az arcomnak, ami nyárra, a napsütötte bőrömhöz és a szőke hajamhoz nagyon szép. Kár, hogy nem mehetek a tengerpartra koktélozni, mert egy ilyen alkalomhoz tökéletes lenne. 

fotó innen


fotó innen

Ja és

Azt el is felejtettem mondani, hogy a duna-parti találkánkon hurkapara egyáltalán nem volt, ilyen szempontból annyira jó 36 évesnek lenni, 10 éve még csadorban mentem volna erre a randira. És a kedves, a hurkáimra vonatkozó kommentekre reagálva: minden nőnek vannak hurkái, tudjátok, miről beszélek, ne kelljen már magyarázkodnom. :)

Time is on my side

És azt hiszem, a vizslás fiú furcsaságaira az a megoldás, hogy ő nagyon magának való. Én úgy látom, hogy sokan szeretik őt (ezt így a FB-jából meg a közös sétákból következtettem ki), mégis a legtöbb idejét egyedül tölti, bringázik, kutyázik, filmeket néz, és nagyon úgy tűnik, hogy ez neki így jó. Ma is írt, amitől én majdnem elolvadok mindig, de végül mindig kiderül, hogy nem azért ír, hogy elhívjon valahova, hanem mintha csak érdekelné, hogy vagyok. De ez csak jelent valami, nem? Nem tudom. Várakozó állásponton vagyok. Valahogy még mindig úgy érzem, hogy nem sürgős nekem ez az egész, minél több idő telik el, annál jobban készen állok egy kapcsolatra. Az idő nekem dolgozik.

Ilyenek

Kicsit féltem, amikor elkezdődött a szünet (igazából csak a július volt teljesen iskolamentes), hogy el fog úszni a nyaram, hogy nem csinálok semmit, nem megyek sehova, csak itthon reszelgetem majd a körmeimet. De eddig annyira aktív voltam, hogy nem is gondoltam volna, hogy így lesz: Balcsi, találkozók, zenekar, a gyerekek, strand, bulik, esti fröccsözések. Mostanra sikerült teljesen lelazulni, mikor hétfőn estére is lehet iszogatást betervezni a lányokkal, és bűntudat nélkül hajnalig nézek bármit, amihez kedvem van (most teljesen OTNB-függés van, imádom, és több film is vár rám), mert nem baj, ha másnap fáradt vagyok. Tegnap 9-ig aludtam, ma pedig el sem hittem, mikor reggel megnéztem az órát, és 10 óra volt, aztán egy órán keresztül reggeliztem a teraszon, miközben zenét hallgattam, majd randiztam egy barátommal, aki egy kulturális ötlettel kapcsolatban kérte ki a véleményem - igazi nyár ez így nekem, nagyon élvezem. Mondjuk most is az van, hogy két hétre előre tele van a naptáram mindenféle tök jó programokkal, pedig én, tudjátok, maga vagyok a spontaneitás, és nem nagyon szeretek tervezgetni, de most valahogy így alakult. 

Ami a hangulatomat illeti, csend van, remélem nem vihar előtti, csak úgy sodródom az eseményekkel, nem aggódom, de nem is vagyok különösebben jókedvű. Most, hogy kicsit elbénult az idő, élvezem, hogy ebéd után lehet a behúzott sötétítők mögött egy picit csendespihenőzni az eső hangjaira, most is itt fetrengünk a gyerekekkel, sárgadinnyét eszünk, ők Garfield kalandjait nézik, én meg itt írogatok, miközben időnként megcsikizek egy épp a kezem ügyébe akadó talpacskát, elég idilli helyzet. 

Rákattantam ezen kívül a Two Dots című játékra, értékes órák szöknek így meg az életemből, de olyan jó

Séta közben kicsit csobban, a turisták nagy-nagy örömére

2014. július 8., kedd

Lassú víz partot mos

Tegnap már filozofáltam itt egy sort a randival kapcsolatban (éjjeli baglyok biztosan belefutottak), de aztán rájöttem, hogy nem lehet egy találkából messzemenő következtetéseket levonni, meg hát aludtam is rá egyet, és így kicsit másképp látom a dolgokat. Türelem, Ilonka, türelem, te sem vagy nyitott könyv. A vizslás fiú pedig továbbra is cuki.

Szerintem elkaptam amúgy Pillanattól a hétkor-kelős fertőzést, mert bár voltam a lányokkal fröccsözni este, és utána még persze muszáj volt itthon szöszmötölnöm, így hajnal 1-kor feküdtem le, de 7-kor kipattant a szemem, pedig kivételesen semmi dolgom, és nagyon álmos vagyok. Úgyhogy átköltöztem a kanapéra, és most várom, hogy valaki ágyba hozza nekem a reggelit, mondjuk bundás kenyér ovisteával jó lesz. Azt hiszem, egy darabig várhatok.

2014. július 7., hétfő

El sem hiszem

Na, vajon kinek van randija ma délután a vizslás fiúval? Hát nem siette el a dolgot, ez tény. Ráadásul strandolni hívott, szerintem nincs tisztában azzal, hogy lányoknál az nem feltétlenül első randis program, mert ugye nincsen olyan, hogy kisminkelem magam, meg felveszek valami előnyös ruhát, de hát nyár van, 35 fok, szóval oké. Legalább majd nem árulok zsákbamacskát. 

Aaaaa, bár ahogy belegondolok, lehet hogy inkább fröccsözni kellett volna elhívnia, azt sokkal magabiztosabban tudom előadni.

2014. július 6., vasárnap

Home sweet home

Megint szétnyaraltunk magunkat a lányokkal, csak 2 nap volt, de abban minden csodás, ami csak belefért. Ez a nyaraló, ahová Rotigotinnak köszönhetően (most már talán mondhatom így) járunk, a vízparton van, és a mostani apartmanunknak a teraszán volt jakuzzi, és éjszaka benne ücsörögni méterekre a vízparttól, iszogatni a finom irsai fröccsöt, miközben megbeszéljük a világ nagy dolgait és halálra nevetjük magunkat, nos, azt hiszem ez egy felejthetetlen élmény lesz. Itt nézhető meg egyébként, hogy milyen szép fényképet csináltam Pillanatról, és azt hiszem, ez a fotó vissza is adja a nyaralásunk hangulatát. Iszonyatosan jó volt. 

Aztán indulás előtt még ittam egy kávét míg a lányok készülődtek, kiültem a teraszra és néztem a vizet, és az jutott eszembe, hogy szomorkodnom kellene, hogy haza kell menni a tökéletes kis miniszabink után, otthagyni a stéget, a gyönyörű kilátást a Badacsonyra, a lángosost, meg közös élményeket, de eszembe sem jut szomorkodni, mert annyira jó hazamenni is, ahol várnak, és szeretnek, és ahol 100%-ig otthon vagyok, és ahol szintén mindig olyan kicsit, mintha nyaralnék. 




Aztán hazafelé benéztem a Wampra, mentem két kört, de szerencsére semmi otthagyhatatlant nem találtam, mégis megnyugodtam kicsit, hogy körülnézhettem, olyan régen nem sikerült eljutnom, és most megint láthattam, hogy a fiatal magyar iparművészek továbbra is hihetetlenül tehetségesek és kreatívak, és én ezért továbbra is csak tőlük veszem a csecsebecséimet.

Aztán sokat késett hazafelé a vonatom, de apu kijött elém az állomásra, a kutya fél óráig sikoltozott örömében, mikor megérkeztem, ami nagyon vicces, majd kaptam halászlét, amit anyu főzött. Aztán összevagdostam egy fél sárgadinnyét meg egy fél mangót, bekészítettem az Orange Is The New Black második évadát, és... És itthon vagyok. Annyira itthon, annyira a helyemen, mint még soha életemben ezelőtt. 

És képzeljétek, még a vizslás fiú is írt. :)

2014. július 4., péntek

Poolside Radio

Mielőtt elindulok, még muszáj megosztanom veletek ezt a linket, zseniálisan hiánypótló cucc, különösen forró, nyári péntek délutánokra, mikor az ember lánya a fürdőruháit válogatja a zöld kisbőröndjébe, és lelki szemei előtt már az érkezés utáni tökéletes, light kólával tolt lángos, az esti jéghideg fröccs, meg a színes lábkörmeim mögött elúszó hattyúcsalád képe lebeg. 

Szóval ilyenkor Poolside Radio

2014. július 3., csütörtök

Napfény, víz, levegő


Figyelj jól, kiskutya, most itt hagylak a hétvégére, mert fontos utazni- és pihennivalóim vannak egy nagy tónál, ahova autóval megyek, és sokat kell majd úsznom, napoznom, nevetnem, ennem és innom. Te pedig addig vigyázz a házra, ne mérgesítsd a macskát, és ha nagyon nagy a meleg, akkor ne menj ki a napra, mert a bundád az összes napsugarat magába szívja, és felrobbansz. Sietek majd haza hozzád, és imádlak, tudod?


:)))) !!!