2015. augusztus 22., szombat

Azt hiszem, klinikai eset vagyok

Ma komolyan elgondolkodtam rajta, hogy indítok egy zárt blogot, mert esküszöm, hogy még én is a falba verem a fejem a dolgoktól, amik történnek velem - illetve hát, ami még rosszabb, amiket csinálok.  De hát ismertek, tudjátok, hogy nem vagyok gonosz, igyekszem ügyes lenni, meg boldogságot vadászni, csak hát épp nem megy. És nem tudom, hol a hiba. 

Kezdjük azzal, hogy úgy tűnik, nekem semmi nem jó. Itt van ez a fiú, akit ezen az ismerkedős oldalon találtam, én indítottam a barátkozást, és minden meseszerűnek tűnt vele. Tényleg nagyon jó fej, okos is, maximálisan rendben vannak a dolgai, fizikailag szerintem még sosem vonzott ennyire senki, az illatától mindig elolvadok, és hát imád engem. Ezek a boldog párkapcsolat hozzávalói, nem? Na, és akkor én ezzel a fiúval ma szakítottam. Illetve úgy váltunk el, hogy még találkozunk, de a lelkem mélyén tudom, hogy nem nagyon van értelme. 

Igazából szerda reggelig minden rendben volt, nagyon jó volt vele. Annyit tudtam, hogy zavar benne, hogy nagyon határozatlan, de borzasztóan. Nekem minden barátom nagyon határozott volt, akik mellett lehetett nőnek lenni, ilyen a két tesóm, apukám is, meg a fiú barátaim is szinte mind, ő meg kicsit ez a bocs hogy élek típus, pedig nagyon férfias, a hangja is az, csak valahogy nem bízik magában. Közben meg minden alapja megvan rá, hogy bízzon, de valahogy mégsem. A másik pedig, hogy szinte istenít, de tényleg, és gyakran ilyen lelkes kiskutya stílusban, szinte a gondolatomat is igyekszik kitalálni, tudjátok, amikor mindent tudni akar rólam, meg mikor kérdezem tőle, hogy hol szeretnél vacsorázni? ő pedig vissza, hogy te hol szeretnél? én: de ma te vagy a vendég, dönts te, tudod mik a lehetőségek. ő: de én azt szeretném, amit te. Ez biztosan kedves, hogy nem meri megkockáztatni, hogy nekem valami ne legyen jó, de a huszadik ilyen után már borzasztóan idegesítő. Ilyenkor úgy érzem, hogy iszonyúan fiatal hozzám. 

Szóval ezek, meg még egyéb apróságok. És tudom, hogy ezek nem kellene, hogy számítsanak, mert a lényeges dolgokban működünk, de az van, hogy kedden nála aludtam, tök jó volt, aztán szerda reggel mondott valami (nem publikus) hülyeséget, ami annyira lelombozott,hogy bár vele akartam tölteni a napot, a tennivalóimra hivatkozva eljöttem. Aztán az elkövetkezendő 2 napban agyaltam ezen sokat, hogy hát cuki ő, és elméletben jó is nekem ez az egész, DE. 

Csütörtökre le is mondtam, hogy kijöjjön hozzám, de pénteken este jött, és volt is hozzá kedvem, úgy éreztem, jó lesz, vártam, hogy együtt legyünk, tudjátok, főztem is neki. És aztán jött, és az érkezése első percétől konkrétan az is idegesített, amit kérdezett. Én nem tudom álcázni, ha valami nem tetszik, úgyhogy egy tapló, egy bunkó, egy picsa voltam vele, félvállról válaszolgattam, pofákat vágtam, a kedvenc helyünkön nem mellé ültem, ahogy szoktuk, hanem vele szembe, és látványosan igyekeztem, hogy ne kelljen hozzáérni, nem engedtem, hogy megfogja a kezem. Szegény, ő meg csak nézett, hogy hol a kedves barátnőm, és ki ez a hárpia? Csinált valamit? Haragszom rá?

Tegnap este igyekeztem szavakba önteni, hogy mik a bajaim, de én is érzem, hogy indokolatlan, hogy ezért így viselkedem, hiszen amúgy szeretem őt, jól érzem magam vele. Neki meg nagyon rosszul esett, amiket mondtam, hogy hát hiszen ő ilyen, nem tud megváltozni, és ha engem mindez ennyire idegesít, akkor most biztosan el fogom hagyni, és most mit tegyen? Én megkönnyebbültem attól, hogy kicsit kiöntöttem a lelkem, és utána már kedves voltam, ő meg akkor azt nem értette... Arról meg már nem is beszélve, hogy együtt aludtunk, felébredtünk, és reggel folytatódott a tegnapi műsor, konkrétan az sem tetszett, ahogy levegőt vesz (túlzok, de semmi nem volt jó). Aztán ebéd után még ettünk egy sütit a Desszertszalonban, aztán mondtam neki, hogy ne haragudjon, de ez most valami miatt nem megy nekem, menjen haza.

És hát nem is csoda, hogy le van döbbenve, én sem értem, mi van velem? Skizofrén vagyok? Vagy a hormonjaim? De basszus ennyire megőrjítenek? Hogy simán összetöröm egy tündéri, helyes, imádnivaló, rendes pasi szívét egy hónap tomboló szerelem után, mindezt 37 évesen, amikor tudom, hogy nincsen vesztenivaló időm? Vagy az exférjem keresem a pasikban, és ha nincs 100%-os átfedés, akkor ennyi volt? Miért nem örülök annak, ami van? Miért nem tudok boldog lenni?

Ja, és még valami... Az előző pasimnál is megvoltak ugyanezek a tüntetek úgy 2-3 hónap után, hogy elkezdett halálosan idegesíteni, bármit csinált. Előtte soha, senkinél nem éreztem ilyet. És mindig akkor történik, ha nálam vagyunk. Én értem, hogy nem állok még készen rá, hogy összeköltözzek valakivel, de nem kéne azonnal leharapnom a fejét, ha leszáll nálam a vonatról. 

Őszintén kétségbe vagyok esve. Most úgy érzem, hogy valami tök jót baszok el. 

38 megjegyzés:

  1. Oké, oké... higgadj le, fújd ki magad. Tudom miről beszélsz, komolyan. Én két hét múlva feleségül megyek egy pont ugyanilyen férfihoz. Hogy miért, ha igazából idegesít, hogy legtöbbször tutyimutyi, hárít, nem túl határozott és legkevésbbé sem az az ember, akit egy ideális világban magam mellett szeretnék tudni? Mert a világ nem ideális, én meg már nem hiszek a tündérmesékben. Viszont tudom, hogy ez az ember akkor is kiáll mellettem, támogat, szeret és elvisel, amikor én magam is képtelen vagyok erre. Szeretem, ismerem a gyengeségeit és elfogadom őt ilyennek, cserébe pedig egy végtelenül kedves, gondoskodó embert kaptam az élettől, aki képes görbe tükröt tartani elém, megnevettet és megért. Ez nekem többet ér, mint ha minden helyzetben határozott és célratörő lenne.
    Nem azt mondom, hogy menj hozzá feleségül. :) Sőt, még az sem, hogy ne szakíts. Csak annyit kérek, hogy mérlegelj, mi a fontos neked egy kapcsolatban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy ezt leírtad. Pont ez az, amiért elmeséltem ezt az egészet, és amiért rosszul érzem magam, mert nem a herceget várom a fehér lovon, hanem tudom, hogy örülnöm kellene, hogy egy ilyen rendes srácot találtam, és hát én sem vagyok tökéletes, ő sem az, el kellene őt fogadnom így, de valami miatt nem megy. Azt gondolom egyébként, hogy valószínűleg nem érzed olyan erősen irritálónak a jövendőbelid dolgait, mint amennyire most nekem minden porcikám tiltakozik ellene valami miatt, illetve szerintem ok nélkül, mert akkor biztosan nem mennél hozzá. Ahogy írtad, én is szeretném őt elfogadni a gyengeségeivel, a hibáival együtt, hogy cserébe enyém legyen az a sok jó, amit ő nyújtani tud. De nem megy. És pont ez az, hogy nem értem, hogy miért nem. Hiába mérlegelek, hogy mi fontos nekem, ahogy írod, mert az eszem azt gondolja, hogy a többi fontos, a rengeted szuper dolog, és ami zavar, az nem olyan fontos. De mégis, valami miatt nem megy.

      Törlés
  2. Ismerős érzés. Nekem is volt ilyen egy fiúval, hogy konkrétan az is idegesített, ahogy levegőt vett már, nagyon durván viselkedtem vele a végén, pedig ugyanúgy semmi gond nem volt vele, mint nálatok, de valahogy nem ment. Szerintem az érzések ellen nem tud az ember harcolni, semmiképp ne hibáztasd magad! Adj időt magadnak, szerintem egy kis egyedüllétre van szükséged, aztán majd meglátod..
    Szerintem ezerszer jobb egyedül, mint egy posványos, szar kapcsolatban (utóbbi nem a tiétekre vonatkozik, csak arra, hogy nem feltétlenül kell megalkudni az embernek, és megerőszakolnia magát).
    amúgy meg: ölelés!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát attól nem kell félteni, hogy benne ragadok egy rossz kapcsolatban.:) Köszönöm!

      Törlés
  3. nem hiszem, hogy klinikai eset lennél... inkább csak azt, hogy az exférjed túl mély sebet ejtett rajtad... és hogy tulajdonképpen akkor kéne jobban megijedned, ha azt mondanád, hogy 37 vagyok, bárki jön, igent mondok, az sztem veszélyesebb (ettől még drukkolok nektek, hogy folytatható legyen, mert tényleg tök rokonszenves ez a srác, még ha Józsinak nevezed is, és neked meg amúgy is nagyon szorítok, akár vele, akár nélküle. a határozatlanság egyébként hosszú távon is nagyon kiborító tud lenni, meg a túlzott imádat is - sajnálom őt, de ha ezek tényleg lényeges jellemzői a veled való kapcsolatának, az is lehet, hogy jobban jártok mindketten, ha most szakítasz vele, mint 3 év múlva (ó, azért sajnálom... lehet, hogy most kiderül, hogy igazából nem is határozatlan, csak a szerelem tette azzá, de most megtáltosodik és határozott irányba fordul... vagy valami)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hívom Józsinak, mert kiderült, h a legjobb barátját Józsinak hívják IRL.:)

      Törlés
  4. Szerintem meg az ember akkor viselkedik így, amikor bosszantja, hogy nem szerelmes, pedig minden klappol elvileg.

    VálaszTörlés
  5. Lehet, hogy én vagyok figyelmetlen, és a tekintetem átsiklott a folytatás fölött, de egy múltkori bejegyzésedben úgy tűnt, találkozni készülsz a ,,cuki Jude Law" fogorvosoddal. Nem lehet, hogy ő a befolyásoló tényező? Mi lett azzal a találkával végül?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Találkoztam vele, ő egy nagyon régi barátom, annak idején a férjemmel hármasban is sokat találkoztunk. Tényleg cuki, és szerintem tiszta Jude Law. Nem befolyásoló tényező. Mondjuk ott is észre kellett vennem, h nem úgy emlegetem a pasim, mint a pasim, hanem mint "a fiú, akivel találkozgatok", mintha már ott is az lett volna a fejemben, hogy én ezt már nem biztos, hogy akarom. Aznap reggel volt az az ominózus rossz mondata, ami miatt eljöttem.

      Törlés
  6. Rézangyal,szívemből szóltál:-)Én 27éve élek vele..Viszont ha számodra ezek a tulajdonságok idegesítőek,akkor ez(ahogy írtad is )kiderültek az első találkozáskor.És azóta is jól érezted magad vele..akkor egy kis külön életre van szükséged?Sajnálom😞

    VálaszTörlés
  7. Dehogy vagy klinikai eset! Csak... mióta nem sikerült az első házasságom, hát én sem épp a tiszta logika mentén működök. Így van ez, ha az ember lánya nagyot csalódik. :-(

    VálaszTörlés
  8. Ilonka! Sok okosat sajnos nem tudok írni Neked, de ha így viselkedtél vele, akkor belül nagyon nem vagy te megelegedve ezzel a fiúval! A testi vonzalom nagyon fontos, de mellette az is, hogy igazi nőnek érezd magad mellette, és ha neked ez a hatarozottsaghoz is köthető, akkor inkább most legyen akkor vége, mint sokkal később...(gyorgyi1987 voltam 😊)

    VálaszTörlés
  9. Az elmúlt három évem pont így zajlott le, aztán a legutóbbi csalódás után vettem egy mély levegőt és azt mondtam megállok. Átgondolva egyik kapcsolatból a másikba estem. Tökre nem figyeltem oda,hogy mit akarok én, csak nem akartam egyedül lenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A "pont így" az én történetem melyik pontjával/szereplőjével von párhuzamot?

      Törlés
  10. Ohh, Te is pont olyan vagy ebből a szempontból mint én, akinek egy pasiban az egyik legvonzóbb tulajdonság a magabiztosság, mert magában hordozza az önbecsülés, önállóság, önérvényesítés fogalmát is, és aki mellett nő maradhatsz, aki helyett nem kell később sem dönteni (a másik véglet sem jó természetesen). Én akárhogy próbáltam magamra erőltetni, nem ment az ilyen más szempontból jónak induló kapcsolat, a vonzalom is elszállt rövid időn belül. Sajnálom, ha így lenne, azért adj még egy kis időt magatoknak, lehet, hogy túl sűrű volt a kezdet, és ő sem teljesen magát adja, mert annyira szeretne neked megfelelni, rontva ezzel az esélyeit. Valahogyan ezt kellene tudtára adni, és kicsit kevesebbet találkozni egyelőre (a szakítás és a sűrű találkozás helyett).

    VálaszTörlés
  11. olvastam a régi blogodat is, soká esett le, tavaly talán, hogy ez is ő vagy.

    a kudarc borítékolható volt mindkét fiúnál, nem tudom megindokolni miért, de éreztem. olyan volt mint a menekülés, előre, a semmibe.

    nem hibás ezekben a kisiklásokban senki, a fotós fiú is szeretett, te is őt és gondolom ez utóbbi kapcsolatban is ez a rész pipa.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "a kudarc borítékolható volt mindkét fiúnál, nem tudom megindokolni miért, de éreztem. olyan volt mint a menekülés, előre, a semmibe."

      hagyjuk márt ezt a jobban ismerjük a bloggereket, mint ők magukat stílust. itt a sztorinak nagyon pici szeletét látjátok, és ha a hozzám IRL közel álló emberek, akik sokkal többet tudnak az egészről, nem így látják, akkor te hogy vonhatsz le ilyen következtetéseket?

      Törlés
    2. Mi itt nagyjából azt látjuk, hogy TE miképpen reflektálsz életed szerinted említésre méltó eseményeire. Ha olvasóként alaposan ráhangolódsz valaki meséjére, meglepően (és egyben félelmetesen) sok jön ám át.

      Törlés
    3. Ja, és ami magától értetődő: drukkolok neked, hogy jól alakuljanak a dolgaid. Bármit is jelentsen ez a te esetedben.

      Törlés
    4. Sok jön át, és sok nem. Azért ez az "olyan volt, mint a menekülés előre, a semmibe" nagyon nagyvonalú.

      Törlés
  12. Nekem is az jutott eszembe, mint Molly Bloomnak, erről a mondatról: "Hogy simán összetöröm egy tündéri, helyes, imádnivaló, rendes pasi szívét egy hónap tomboló szerelem után, mindezt 37 évesen, amikor tudom, hogy nincsen vesztenivaló időm?"
    Nem vagy klinikai eset, és ne írj zárt blogot, hát nézd, mennyien próbálnak Neked segíteni :)

    VálaszTörlés
  13. Nagyon kiábrándító lehetett az a mondat. De megértem, nálam is elég egy ilyen, és homlokegyenest más lesz a viselkedésem az emberek felé, mint előtte. Szerintem ne erőltessétek, valamiért ez zátonyra futott, pedig nagyon sajnálom, mert annyira meseszerűnek tűnt a kezdet.
    Amúgy van nekem egy ilyen barátnőm, akinek minden mindegy, mert az a lényeg, hogy velem legyen, a hol az teljesen lényegtelen neki. Na ettől szoktam a falnak menni, hogy de baaaasssszuuuuus, mondjad máááár, hogy te mit akaaaarsz. Szóval megértelek, pasinál még totálisan kiábrándító is, ha átmegy ennyire kiskutyába. Lehet rajongani, meg isteníteni, de egészséges határokig. Amúgy én nem vagyok mérvadó, egyedül vagyok már 1,5 éve. :)
    Szegény srác, azért ne legyél vele igazságtalan, mert ha jól értem, ő nem változott meg, csak a Te érzéseid az irányába, szóval mondd el neki, hogy Nálad az a mondat elvágott valamit.

    VálaszTörlés
  14. A "pont így" a válásra vonatkozik, aztán tényleg pár hónapos dolgok jöttek, mentek. Legtöbbször nem én kezdeményeztem, talán ez is fontos. Persze nagy fájdalom volt mikor elment a kisfiam apja,de azt nem gondolom, hogy olyan mélyek a sebek, akár a te sebeid,hogy ezért nem sikerül egy kapcsolat. Osztályfőnök leszel, sok feladat jön,használd ki ezt az utolsó hetet összerendeződésre. A pasi meg jönni fog,ebben biztos vagyok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De én nem esem egyik kapcsolatból a másikba, egy évig senkire rá sem néztem, két kapcsolatom volt a válás óta, és csak ezt a másodikat kezdeményeztem én.

      Törlés
  15. Szerintem nem vagy klinikai eset. Attól még h. valaki cuki, meg kedves, meg jóképű, az nem azt jelenti, hogy pont a te eseted, és számodra a megfelelő ember. És ehhez aztán a korodnak meg pláne semmi köze, csak ezért megalkudni hülyeség, de ezt te is tudod.Én csak egyet mondok: legyél türelmes magaddal, a többi jóság meg úgyis automatikusan jön. ;)

    VálaszTörlés
  16. Ilonka, nem a hajókázás alatt történt valami? A blogodat olvasva úgy tűnik, mintha ott tört volna meg a dolog kettőtök között.

    Mi idén vagyunk pont 10 éve együtt, hasonlóan nehézkes felvezetéssel találtunk egymásra. Látva magunk körül a sokkal jobban induló és mostanra a válás határára sodródó kapcsolatokat, azt látom, hogy hosszútávon nem a szerelem, hanem a hasonló értékek fontosak: hogy működik/működünk együtt krizis helyzetekben, tud-e dönteni, felelősséget vállalni, hogy viszonyul a pénzhez és mondjuk egy nyaralás alatt ugyanazzal szeretnénk-e tölteni az időt. Szerintem ezek kb. 2-3 hónap után derülnek ki, amikor már oszlik a rózsaszín köd és látható a másik reálisan.
    Tegye fel a kezét, akinek az életében nem volt olyan fiú, aki elméletileg tökéletes volt, de a gyakorlatban mégsem működött a dolog - szerintem mindenkinek volt már ilyen. Nem vagy klinikai eset, feloszlott a rózsaszín köd és hát más van mögötte, mint amit képzeltél. El kell dönteni, hogy el tudod-e így fogadni vagy sem!
    Szerintem 2 kérdés van, amin gondolkodni érdemes:
    - erős férfiak léteznek-e úgy, ahogy gondolod: ahogy én gondoltam, úgy nem és életem legnagyobb ajándéka volt, hogy elfogadtam, ez így is OK. A legtöbb férfi attól tűnik erősnek, hogy van mögötte egy támogató, szerető közeg, amiben elhiszi, hogy ő itt most egy alfahím és elkezd úgy viselkedni, mint egy alfahím.
    - 42 éves vagyok, a barátnőimen látom, hogy aki egyedül maradt bármilyen okból, most nagyon durván maga alatt van. Nagyon kevés ember viseli jól a társtalaságot. Itt most nem arra gondolok, hogy nincsenek 1-2 éves kapcsolatok, hanem arra, hogy nincs valakid, aki valóban a társad. Érdemes-e a tökéletesre várni? Szerintem nincs igazi és felesleges rá várni, kompromisszumok mindig lesznek, olyan társat kell keresni, aki mellett ezzel együtt tudunk élni.

    (Vonatkozó irodalom: Márai: Az igazi, Heller Ágnes: A boldogság hamis kék madara és Háy Jánostól szinte bármi mondjuk A mélygarázs.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem történt a hajókázás alatt semmi különös, ha csak annyi nem, hogy több időt töltöttünk együtt, jobban megismertük egymást. A többit köszönöm! Én teljesen egyetértek azzal, hogy tudni kell kompromisszumokat kötni, és nem érdemes várni a tökéletesre, de ha minden porcikám tiltakozik a másik ellen, akkor ott nincs kérdés szerintem.

      Törlés
  17. Nem akarom ismeretlenül elemezgetni a helyzetet, csak felvetődött bennem, hogy nem lehet, hogy az iskolakezdéssel járó esetleges stressz/szorongás (osztályfőnökség) kiterjed kicsit a kapcsolatra is?

    VálaszTörlés
  18. Háááát, nekem is volt ilyen kiskutyás kapcsolatom, rettenetes egy idő után, és ha már minden idegesít, nem fog megváltozni a helyzet, lépj tovább!

    VálaszTörlés
  19. Akkor én is klinikai eset vagyok: 17 és 27 éves korom között csak ilyen kapcsolataim voltak, közben szinte csak olyan nőismerőseim voltak, akik férjhez mentek, sőt gyerekeket is szültek. Nem rohantam kapcsolatról kapcsolatra amúgy, és nem voltam vadászós-játszós (pedig annyi idősen még az is simán belefért volna), én tényleg, őszintén igazi örökre-társat szerettem volna, de egy idő után valami minden alkalommal idegesítő kezdett lenni, és a végére annyira elmérgesedett/-tem, hogy még az egyébként jó barátságokat is felégettem (mert olyannal sosem próbálkoztam, akivel eleve nem tudtam jó barát és szerelmes lenni). Aztán I struck gold, az első pasi, akivel valaha össze mertem költözni azonnal, mert éreztem, hogy ő az Ő, tíz év után ma a férjem és a kisfiam édesapja. És csak annyi idegesít benne, hogy tízből egyszer nem hajtja le a buditetőt, és néha a szoba közepén hagyja a levetett zokniját; de ennyi kompromisszum még egy klinikai esetnek is belefér, ha épp nem a mániájába vág.
    Szerintem csináld úgy, ahogy most a legjobb neked, ne agyalj a jövőn, és ne rendelj neki semmit alá, mert az nincs, a jelen van csak. Én hiszek abban, hogy aki mer várni és kockáztatni és hinni a szívének, az kiérdemli az igazit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez meg egy hatalmas igazság: "A legtöbb férfi attól tűnik erősnek, hogy van mögötte egy támogató, szerető közeg, amiben elhiszi, hogy ő itt most egy alfahím és elkezd úgy viselkedni, mint egy alfahím." Annyi kiegészítéssel, hogy szerintem nem csak tűnik erősnek, hanem attól erőssé is tud válni egy férfi.

      Törlés
  20. elgondolkodtató, amit írtok, és sok igazság van benne. én ettől független hiszek abban, hogy van őrületes szerelem, amikor minden jó és szép, nem egy ilyen kapcsolatot látok a környezetemben (szerencsére). nekem kicsit önigazolásnak tűnik arra fogni, hogy kompromisszumokat kell kötni, persze nem mindegy, mekkorákat. az igazság valahol a kettő között lehet, nem csak az őrületes szerelmek tarthatnak évekig, az viszont más kérdés, hogy ki tud egy langyos kapcsolatban élni évekig. szerintem teljesen más, ha alapból nincs lángolás, mintha egy szerelem csillapodik le az évekkel.

    VálaszTörlés
  21. Sokan leirtak itt mar mindent, en csak annyit potyognek hozza igy mobiltelefonrol, gyakorlo es visszaeso klinikai esetkent: Szerintem ez az egesz parkapcsolatosdi egy nagy lutri, zsakbamacska. Az ember lanya az elso par honapban csak a csomagolast bontogatja.neked nem tetszik ami a csomagolas alatt lapul es most mennel tovabb:ezzel az egvilagon semmi gond.sokkal rosszabb lenne ha megprobalnad magad belekenyszeriteni ebbe.( tokmindegy hany eves vagy).

    VálaszTörlés
  22. Sztem sem vagy klinikai eset.
    Nekem egy mozzanat fogta meg a figyelmem: a lehet h a férjemet keresem rész. Sztem ez nagyon veszélyes és ha így van, akkor lehet h ezért lenne érdemes mégis elmenni egy szakemberhez és kibogozni ezt az egészet. Te, a személyiséged, a ragyogásod nem lehet egy beteg férfi (mert a volt férjed sajnos az) áldozata és/vagy foglya.
    Sajnálom :(.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos benne van a pakliban. Igen, tudom, hogy el kellene mennem. Jó lenne valakivel beszélni erről, szóval talán most van itt az ideje.

      Törlés
    2. Sztem jót tenne. Marha jó mindenféle barátokkal egy jó fröccs felett kibeszélni a dolgokat, meg kell is, se sztem akik szeretnek, nem objektíven látják a dolgokat.
      Egy szakember nem ismer, nem kötődik, tök más nézőponton van; akár felfoghatod egy kísérletnek is ;).
      Minden jó szándékkal mondom azt, h segítene!

      Törlés
  23. Köszönöm mindenkinek a véleményeket, tanácsokat, bátorítást, kedvességet, kérdéseket, mindent (szofiválasztása, neked is), nekem van a legjobb tanácsadó-csapatom, bár ezt eddig is tudtuk, máskor is hozzátok fogok fordulni, ha kétségeim lesznek. Még akkor is, ha néha nem könnyű a tükörbe belenézni, amit tartotok nekem. :) Nem tudom mi lesz, valószínűleg nem fog menni ez a dolog, de adok még neki egy pici időt, esélyt. Azt viszont tudom magamról, hogy ha valamiben nem érzem jól magam, abból gyorsan, lendületesen, visszanézés nélkül szoktam kilépni, szóval nagy eséllyel hamarosan ki fog derülni, hogy mit akarok.

    De most az van, hogy már én magam is unom ezt a történetet, úgyhogy ha megengeditek, most jelképesen lezárom a kommenteket (lezárnám őket rendesen is, csak nem tudom, hogy kell). Szóval... Igen, Hoszé, lépjünk túl.

    VálaszTörlés