Amióta volt ez az ügy, hogy én besokalltam a kapcsolatunktól, hogy nekem nem jó így, azóta egy csomó minden változott. Egyrészt megbeszéltünk mindent, én kíméletlenül, őszintén elmondtam az összes apró (és nagyobbacska) részletet, ami zavart vagy nem tetszett. Szörnyű lehetett hallani, és láttam, hogy teljesen összetöri, amiket mondok, mégis nyitott volt a kritikára, hallani, tudni akarta, sokat gondolkodott rajta. Közben arra is rá kellett jönnöm, hogy másban remekül észreveszem a hibát, de saját magamban nemigen... De rengeteget, nagyon hosszúkat beszélgettünk, és kiderült, hogy lehet, hogy magamba is kellene néznem, hogy én mit nem csinálok jól, és hogy bele sem gondolok, hogy tudok bánni a másikkal. Nem gondolok bele a helyzetébe, a motivációjába, hogy ő milyen, csak arra koncentrálok, hogy nekem jó legyen. Nem volt kellemes hallani, illetve belegondolni abba, ami történt, de így utólag már örülök neki, hogy tükröt tartott nekem. És szégyellem magam azért, ahogyan viselkedtem (nagyon csúnyán), és hogy milyen önző tudok lenni néha.
Végül lassítottunk, elkezdtünk újra randizni, kevesebbet, rövidebbeket találkoztunk, tartottunk egy kis távolságot, nem aludtunk együtt, hanem a randik után mindenki hazament a saját otthonába. Igyekeztünk a tömény fun helyett többet beszélgetni, odafigyelni egymásra, komolyabban, mélyebben megismerni a másikat. És megint elkezdett működni - sőt, sokkal jobb lett. Péntek estétől ma reggelig nála voltam, most először aludtunk együtt azóta. Bevásároltunk, főztünk, beszélgettünk, filmeztünk, csavarogtunk, koncerten voltunk, meg a TILOS szülinapon a Dürer kertben, találkoztunk a barátaival, és tökéletes volt, valahogy minden a helyére került megint. Szerintem nagyon jó páros vagyunk, imádok vele lenni. Teljesen feltöltődve, fülig érő szájjal jöttem ma reggel haza, és alig várom, hogy megint találkozzunk. Mondjuk még mindig izgulok, hogy mi lesz, ha itt nálam találkozunk, mert valahogy itt szokott eltörni bennem valami, akkor, mikor a saját intim szférámba kell őt beengedni (az előző pasimnál is megjelent ez), a kis biztonságos kuckómban kell helyet találnom a másiknak. És gyanítom, hogy ehhez kellene külső segítség nekem, hogy megértsem, hogy miért van ezzel gondom.
Ezt pedig a vasárnapi ebédhez küldöm nektek, anyukám a kedvencemet, vadast főzött, szóval nekem most elég jó (lesz mindjárt):
Ezt pedig a vasárnapi ebédhez küldöm nektek, anyukám a kedvencemet, vadast főzött, szóval nekem most elég jó (lesz mindjárt):
ó :))))) megagigalike :))) drukkhegyek és hurrá!
VálaszTörlésÖrülök. ;)
VálaszTörlésÜgyes vagy, hogy nem adod fel, és dolgozol magadon, és az is nagyon szuper, hogy mindkét fél részéről elgondolkodtatok a másik kritikáján. Igazából ez jól megerősít most mindent, aztán bármi lehet.
VálaszTörlésKépzeld, én most egy ilyen női körön gondolkozom, hogy el fogok járni, hátha feloldana bennem letapadásokat, mert érzem, hogy vannak, és nem tudok segíteni magamon csak én. A pszichológus jó ötlet, ha úgy érzed, és ő meg tényleg szakember. Hajrá Ilonka! :-)
Az nagyon reményteljes, hogy nemcsak hallgatta a kritikát, hanem ő is konstruktívan adott neked is - akár negatív - visszajelzést. A lassítás a randikban szinten nagyon jó ötlet - ha van értelme mindkettőtök szerint - újra építkezni. Az ilyen lépések nagyon sokat tudnak változtatni és mélyíteni a kapcsolaton. Drukkolok nektek, csak így tovább! :)
VálaszTörlésNagyon bátor dolog ezt bevállalni mindkettőtök részéről, drukkolok nektek.
VálaszTörlésNekem erről az jut eszembe, hogy amikor külföldön éltem a pasim nélkül, akkor tök rossz volt integrálni őt az ottani életembe, amikor meglátogatott, mert azt már úgy kialakítottam magamnak és az enyém volt teljesen. És mi teljesen jól voltunk egymással, meg régóta együtt, de amikor kialakítottam nélküle egy egzisztenciát (legyen az egy koliszoba fele), oda abszolút nem hiányzott. De amikor meg kijött meglátogatni és utána otthagyott, utána persze éreztem az űrt, amit maga után hagyott.
VálaszTörlésEbből semmilyen következtetést nem kell levonni, csak tökre ez az érzés jött elő bennem a poszt olvastán.
Ez nálunk is problémát jelentett az elején! És hipp-hopp megoldódott pár év alatt:) Hogy kell-e hozzá segítség nem tudom, ahogy nő a bizalom kettőtök között, ez is sokkal jobb lesz!
VálaszTörlésEz nálunk is problémát jelentett az elején! És hipp-hopp megoldódott pár év alatt:) Hogy kell-e hozzá segítség nem tudom, ahogy nő a bizalom kettőtök között, ez is sokkal jobb lesz!
VálaszTörlés♥
VálaszTörlés