2015. szeptember 14., hétfő

Taní-tani

A kiskutya jobban érzi magát. Reggel még nagyon bánatos volt és lassú, de aztán eljött velem sétálni egy rövidet, és akkor már egész lelkes volt. Délutánra pedig már kifejezetten jókedvű volt, még néha felnyüsszent, de eljött velem vásárolni, és már lelkesen vacsorázott is. Nem tudom, mi lehetett, de úgy tűnik, megmarad. 

Ma szuper napom volt, jók voltak az óráim, és voltam egy számomra ismeretlen osztálynál helyettesíteni, akiknek meg is tartottam az órát, nem csak alibiztem, ahogy sokszor helyettesítéskor csináljuk, és annyira bejött nekik, hogy kérdezték, hogy ugye jövök szerdán is, mikor a következő órájuk lesz. A legnagyobb bók, amit mostanában kölyköktől kaptam, az viszont az volt, hogy "már vége is van az órának?". 

Viszont ma kiosztottam életem első osztályfőnöki figyelmeztetését, teljesen jogosan, nem csak szerintem, hanem az osztálytársak szerint is. Holnap lesz a szülői, és felhívtam az anyukát, de nem vette fel, így megírtam neki, hogy jöjjön már el, és beszéljünk, és visszaírt, hogy dolgozik, és reméli, hogy meg tudok küzdeni ezzel a 'nagy' problémával egyedül is. Mondjuk nem tudom, mit csodálkozom, ha elkallódnak a gyerekek, és azt hiszik, bármit megtehetnek következmények nélkül, ha a szülőket ennyire nem érdekli, hogy mi újság velük a suliban. Azért leforrázott ez a válasz, és elég szarul érzem miatta magam, de még mindig jobb, mint amit a kollégámnak írtak, mikor az ellenőrzőbe írt beírás alá elrontotta a dátumot, a következő napit írta, és azt válaszolta a szülő, hogy nagyon örülök, hogy a tanárnő tudja, hogy hogy fog viselkedni a fiam holnap. Bármennyire szeretem ezt a munkát, kezdem látni az árnyoldalait. 

11 megjegyzés:

  1. De jó, hogy jobban van a kis feketeség. :-) Az viszont, hogy a szülők mennyire leszarják a gyereküket, szörnyű. Mert ezzel a válasszal nemcsak téged vesz semmibe, hanem a gyerekét is.

    VálaszTörlés
  2. Jaj de jó :) - mármint a kutyi. Meg a kedves osztály is :)

    A nem kedves gyerek és anyuka... hát, igen, ez nehéz ügy. Mivel nem tudom, mi történt, nem erről mondok véleményt - hanem személyes sztoritöredék: volt már, hogy én is úgy írtam be a tantónéninek, hogy biztosan hápogott tőle (bár nem kacsa, hanem liba volt :D és nem, nem durvát, nem káromkodósat - csak megkértem, hogy az én felnőtt kompetenciáimba tartozó dolgokért még véletlenül se jusson eszébe a hétéves gyerekemet felelősségre vonni, szóljon bátran, ha beszélni szeretne velem (és aztán be is mentem, mert továbbra is a fiamat vegzálta olyan dologért, amiről vagy ami ellen ő semmit nem tehetett)) - mindezt úgy, hogy van néhány évem, amit a közoktatásban töltöttem, nagyjából fel tudom mérni, hogy mikor célszerű elengedtem egy témát és mikor meg továbbvinni (persze, ezek mind az én szempontjaim). Az elírt dátumos visszaírás inkább vicces, ezt simán el lehet ütni vmi poénnal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja - szóval, igen, megkérdezhette volna az anyuka, hogy mikor tud felhívni vagy ilyesmi (ha meglepő is az előző komment után, én általában abszolút együttműködő vagyok a gyerekeim tanárokkal, inkább az nyomja fel az agyam, ha kihagynak rám tartozó dolgokból) - szóval, én szoktam velük beszélgetni - viszont még erősebben látom a másik oldalt (a bármilyen dolgozó szülőét), ez azért nem (feltétlenül) jelenti azt, hogy ne érdekelné a gyereke. Az emberek nagy része minimum két állásban dolgozik (már akinek van munkája, tényleg nem triviális, hogy be tud vki szaladgálni egy iskolába, középiskolás gyereknél pláne - és én is egy csomó dologról úgy gondolom, hogy ha az iskolában történik, ott kell megoldani. De persze mindez a konkrét ügy ismerete nélkül - és persze könnyű nekem, mert az én gyerekeim jófejek (a tanáraik szerint is, nemcsak szerintem)

      Törlés
    2. Nem fogom leírni az esetet, mert ezek pont annyira privát ügyek, mint az orvosiak szerintem, de ez egy nagyon problémás csaj, és hát nagyon durván viselkedett, leégette az egész osztályt, meg így közvetve engem is egy nyilvános szituban. Amikor mondtam, hogy osztályfőnökit kap, azt mondta, bárcsak a régi osztályfőnök maradt volna, az egyik fiú hátrafordult, és azt mondta, hogy ezért ő is beírást adott volna. De nem emiatt akarok beszélni a szülővel, hanem mert szeretnék vele együttműködni, és hátha össze tudunk dolgozni, mert hát sok-sok gond van vele. Meg hát ne haragudj, melyik világban elfogadható ez az enyhén szólva ironikus válasz egy szülőtől egy osztályfőnök felé? A szülő a beírást leszarja, nem hajlandó velem kommunikálni ha erre invitálom, nem jön el a szülőire, és ironikusan viccet csinál az üzenetemből, akkor milyen lehetőségem van még szerinted?

      Törlés
    3. Nem mondom, hogy a konkrét ügyben ne ez lenne a jó megoldás - csak közben úgy látom, hogy sokszor az iskola (tanárok) olyan részvételt vagy közreműködést is elvárnának a szülőktől, ami egyszerűen nem teljesíthető. Én nyilván felhívnám ilyen esetben a tanárt, mert én a rendszeres kommunikációt elengedhetetlennek tartom (de én remélhetőleg sosem jutnék ilyen helyzetbe) - de ugyanakkor azt is látom, hogy piszlicsáré ügyek miatt is sokszor "berendelik" a szülőket (nem engem, úgyhogy abszolút kívülállóként mondom) - és akivel már sokszor megtették (és még ráadásul butácska is, vagy szkeptikus, vagy tényleg iszonyú elfoglalt, vagy egyéb), az simán hiheti azt, hogy egy szimplán iskolai ügyet akarnak vele megoldatni (pistike a mai órán nevetgélt típusú - hát ezzel mit lehet kezdeni otthon?).

      Érzem a dühödből, hogy ez komolyabb ügy lehet, remélem, hogy sikerül rendezni (az elírt dátum nekem akkor is vicces, pedig nem én vagyok a tanárok réme... bár épp holnap megyek szülőire... és már felírtam, mi mindent akarok megbeszélni... biztosan nem lesz mind egyértelmű sikertörténet... de azt gondolom, hogy nekem kell képviselnem a gyerekeim érdekét, akár az iskolai elképzelésekkel szemben is)

      Törlés
  3. valószínűleg nem véletlenül lett ennyire problémás a csaj... :/

    a kedvenc beírásom, amit kaptam "az órán olvasott". (asszem a földrajzi atlaszba rejtettem az aktuális könyvet /ráadásul szépirodalmat, nem bravo magazint!/, de hát akkor is. anyám eléggé röhögött.)

    VálaszTörlés
  4. Hát, ha ez így marad, és továbbra is nuku az együttműködés a szülő részéről akkor jelezz a helyi/illetékes gyermekjóléti szolgálat felé, majd oda bemegy az anyuka, ha nem akar a gyámhivatal előtt landolni.

    VálaszTörlés
  5. nálunk gimiben nagyon sok diák maga járt a szülői értekezletekre, főként persze a kollégisták de tényleg megszokott dolog volt, hogy a dolgozó szülők helyett maguk jegyzetelték le az osztálykirándulás részleteit vagy fizették be az osztálypénzt. sőt, fogadó órára is mentek bár az nem tudom hogyan zajlik, mikor a diákkal beszéli meg a tanár a gondokat a szülő helyett. biztos megígérték, hogy otthon majd leszidják magukat vagy ilyesmi :D

    VálaszTörlés
  6. Nekem is a GYÁM ügy jutott eszembe. Én időben le szoktam tisztázni a szülőkkel, hogy vagy összefogunk vagy ki fog csusszani kettőnk között a gyerek. + ha romboljuk egymás tekintélyét a gyerek előtt, abból sem fog jó kisülni. + volt olyan szülő, akit naponta hívtam fel a gyereke ügyében, mindig a munkahelyén, mert a gyerek mindig remekelt valamit, amiről szülőként illett tudnia. Onnan indultunk, hogy oldjam meg, az én dolgom + nekem van erről diplomám. A végére elég kreatív lett & egész együttműködő.

    Persze ebben az is bennevolt, hogy valaki addig mindig megoldotta helyette vagy legalábbis félt neki szólni pár lehengerlő, pökhendi válasz után és inkább 1 osztály szenvedett évekig. + anyuka nem akart többet égni a munkahelyén (egész menő helyen dolgozott) + 1 idő után simán kinézte belőlem, h elhanyagolás címén bevonom a GYÁM ügyet, ha nem vesz komolyan & nem működünk együtt.
    Egész menő vállalkozónak is volt egyszer az osztályomból GYIV gondozója...

    Közben meg ha összefogunk & a gyerek ezt tudja, akkor egész reménytelennek látszó esetek is pozitív irányba mozdulnak előre...
    Bár tény, én 6-14 éves korosztály köreiben mozgok, nagy kamaszokkal nincs tapasztalatom.

    VálaszTörlés
  7. Néha nekem is habzik a szám, hogy dolgoznom muszáj, nem tehetek mást, nem tudok előbb a gyerekért érni, tehát eddig megértem a problémás gyerek anyját, de azt azért nem merném leírni, de még gondolni sem, hogy oldja meg a szituációt a tanár (helyettem? hozza be az eddig elmulasztott nevelést? vagy hogy?).

    VálaszTörlés