2016. augusztus 11., csütörtök

Summertime sadness

Ma valahogy jobb napom volt, nem olyan nyüzüge, mint tegnap. Ma volt az utolsó gyógytorna alkalmam, vittem virágot a gyógytornász leányzónak, ő meg elkérte a telefonszámom az angol miatt. Szokott lenni egy nagyon helyes, magas, izmos, csupamosoly, tetovált fiatalember is, aki ugyanúgy a kezét tornáztatja, mint én, csak ő sokkal viccesebb, mert látványosan szenved közben. A múltkor összefutottunk egy buliban, elmondtuk egymásnak, kinek mi újság a csuklójával, elmeséltem, hogy én elestem, ő meg mondta, hogy bunyózott. Én meg erre mondtam neki (illetve a bennem lévő fröccsök mondták neki, olyankor iszonyatosan barátságos vagyok), hogy ejnye, máskor ne verekedj, látod, csak a baj van belőle. Aztán a gyógytornász csajszi elmesélte, hogy nem valami utcai verekedésben sérült meg, hanem profi sportoló, ami egyébként látszik is rajta, és valami küzdősportot tol, ott sérült meg. Én meg itt megfeddtem, hogy verekszik. Olyan cuki vagyok. 

 

Délután fodrásznál voltam, már nagyon kellett, újra látok a frufrumtól. Este meg elmentem edzeni, vitt a zene, az izmaim hálásan tették a dolgukat, nagyon jólesett, szaunáztam is, kicsit még fáj a torkom, de amúgy egész jól érzem magam. Aztán hazafelé bicajozva, már 9 körül, rajtam kapucnis pulcsi meg kisdzseki, szóval hazafelé teljesen visszajött az érzés, mikor télen esténként jártam az edzőterembe. Nincs mese, minden porcikámban érzem az őszt.

1 megjegyzés: