Let me introduce you to

Pénteken végül már annyira fáradt voltam, hogy miután hazaértem, sétáltunk egy nagyot a kutyával, és kb ennyi volt a nap. Szombaton kb mintha a fogamat húzták volna, olyan volt felkelni és bemenni a suliba, de ott már jó volt, sokat ökörködtünk, szerintem egy szombati, nyögvenyelős munkanapból ennél nem lehetett volna sokkal többet kihozni. Van egy barátnőm, aki szintén nyelvtanár, egy általános iskolában dolgozik, és azt meséli, hogy rossz a hangulat a kollégák között, sok az ellentét, és konkrétan betartanak egymásnak, nem segítenek stb. Nem mondom, hogy nekem minden kollégám jó fej, de 98%-ban igen, mindenki maximálisan segítőkész és barátságos, nagyon-nagyon jó a légkör, szeretek itt lenni. Az elején kicsit úgy éreztem, hogy kilógok a sorból, és talán most is picit, de úgy érzem, hogy kicsit mozgatórugója lettem a közösségnek és nagyon szépen megtaláltam a helyem, jól érzem magam közöttük.  

Szombaton úgy volt, hogy randizunk, és főzök vacsit, de anyukám megfőzte a szezon első töltött káposztáját, kábé egy kondérnyit, és megtámogatta az eseményt egy nagy adaggal, úgyhogy csak némi francia stílusú meggyes-almás lepényt sütöttem, hogy azért csepegtessek valamit a konyhatündér-tudományomból is. Nagyon szeretek főzni, és nem is emlékszem, mikor ettem utoljára anyuéknál, de nem tudom elmondani, hogy milyen jó érzés volt, mikor kezembe nyomta a tálat a még forró, illatozó káposztával. Alig bírtam kivárni az estét, hogy megérkezzen a pasim, és együnk, elég nagy boldogság volt együtt leülni az asztalhoz. 

A válásom szerintem legalább annyira megviselte anyuékat, mint engem - na jó, nem annyira, illetve másképp, de tény, hogy durva lehetett végignézni azt a szakításunk utáni egy évet. Ők maximálisan befogadták az exférjem, mintha a saját fiuk lett volna, aztán ő eltűnt egyik napról a másikra, nekem meg összetörte a szívem. Azóta nem sok srácot prezentáltam nekik, illetve kábé csak ha muszáj volt, és mindig úgy éreztem, hogy fenntartásokkal kezelik a mellettem feltűnő férfiembereket, tegyük hozzá, legtöbbször jogosan. Tavaly nyáron, több, mint egy éve hoztam haza utoljára fiút, de most azért persze kiszúrták már, hogy valaki itt aludt néhányszor, meg időnként én is eltünedezem estére, és csak reggel jövök haza, de soha nem kérdeznek, maximálisan tiszteletben tartják a magánéletem. De most, amikor meséltem, hogy megyek vásárolni, mert este vendégem lesz, és főzni fogok neki, akkor anya egyből mondta, hogy főzz, ha akarsz, de vihetsz nyugodtan töltött káposztát is. Lehet, hogy ez másnak nem mond sokat, de én érzem, hogy ez egy jel, hogy mint ahogy az enyémek, az ő sebeik is begyógyultak már, és újra el tudnának fogadni valakit, aki mellett jó nekem. Amúgy asszem, én is el tudnék fogadni valakit, aki mellett jó nekem. És most úgy tűnik, hogy jó. 

fuck the police