2016. november 22., kedd

Welcome to reality

Phoebe eddig úgy dolgozott, hogy reggel 9-től este 11-ig. Utána bumlizott haza, ami azt jelentette, hogy hajnal 1 körül ért haza, másnap ment megint 9-re. 3 nap szabadnapja volt egy héten, de pénteken és szombaton mindig dolgozott (cukrászként egy menő étteremben). A szabadnapjait általában ágyban/zombiként/beborogatott lábakkal töltötte. Aránylag jól keresett, de ha bekeveredett egy üzletbe, akkor kábé belesöpörte a kosarába a polcok tartalmát, azzal a jelszóval, hogy megérdemlem. Ezt 3 éve csinálta. 

Na és ezt a munkát most óriási dilemmák (az utolsó motiváció az volt, hogy rámászott a mindig részeg főszakács, és mikor bepanaszolta, kábé ő volt a hibás) után lecserélte egy másik cukrász melóra, ahol 8-tól 4-ig, 5-ig dolgozik hétfőtől péntekig, kevesebb a pénz, viszont cserébe a stressz is. Na és amikor találkoztunk az első hete után, elmesélte, hogy képzeljük el, hogy az első napján 4-kor végzett, elment elé a pasija, elmentek együtt a piacra, otthon főzőcskéztek, filmet is néztek, és ez mind belefért még a napba munka után. És mindezt olyan kisimultan és csillogó szemekkel mesélte, mintha az lett volna a sztori, hogy munka után magánrepülővel elrepültek Párizsba, és az Eiffel torony tetején lévő étteremben kortyolgattak el egy üveg Moët & Chandon-t.

Mi meg néztünk rá, hogy jaaaj, Phoebe, úgy örülünk, hogy végre normális életet élsz. 


Most így szinte bármelyik nap tudunk edzeni menni, és tegnap voltunk is, bár nagyon rá kellett őt beszélni, hogy ne punnyadjon, hanem jöjjön gyúrni velem. De persze aztán annyira jó volt, hogy megbeszéltük, hogy fixen fogunk járni hétfőn, szerdán és pénteken, este 6 jó mindkettőnknek, 8-ra akkor is otthon vagyunk, ha szétszaunázzuk magunkat. Abban is megegyezünk, hogy elkezdünk megint szépen enni, mert ami én összezabálok mostanában, az teljes mértékben indokolatlan, meg rosszul is érzem magam a bőrömben - nem akkor eszem, mikor éhes vagyok, hanem szinte folyamatosan. Úgyhogy ma vettem egy csomó zöldséget és gyümölcsöt, ebédre csirkét sütöttem salátával, uzsira répát vittem meg mandarint, a vacsi pedig egy fél pomelo volt. Nem akarok átesni a ló másik oldalára, meg egy pasi mellett nem lehet salátán élni, de már most sokkal jobban érzem magam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése