2016. december 6., kedd

Büntess

Ahogy már írtam, nagyon sokat segítettek a kommentek, hogy tudatosítsam magamban, ő teljesen másképp működik, mint én, nem várhatom el, hogy magától tudja, hogy nekem mire van szükségem - és ha sejti is, mindent úgy csináljon, ahogy nekem jó. Találkoztunk kicsit szombaton is, elvittük a kisfiút a karácsonyi forgatagba, aztán együtt töltöttük a vasárnapot. Én elengedtem az elvárásaimat és hoztam a szokásos szeretetteljes formámat, megöleltem, megszeretgettem, mikor jólesett, nem agyaltam vagy stresszeltem, és nem tudom, hogy ő is extrán odafigyelt, vagy csak az én hangulatom ragadt rá át, de egy csomó apró figyelmességet kaptam, semmilyen hiányérzetem nem maradt, nagyon szuper volt. Végül nem volt kedvem, illetve nem is éreztem szükségét, hogy beszéljünk róla, gondolom, majd fogunk, de most maximálisan megnyugodtam. Azóta valahogy mindketten sokkal jókedvűbbek és nyugodtabbak vagyunk. Majd szépen, lassan csiszolódunk - legalábbis remélem. 



Ma a suliban a télapó, vagyis az egyik kollégám várta a gyerekeket szaloncukorral, és kettőt találhattok, ki volt a krampusz. Vettem villogó szarvakat, csináltam farkat, és elsőre kicsit szexire sikerült az outfitem, egy fekete garbó, fekete fodros forrónadrág, fekete vastag harisnya és bakancs, aztán gondoltam, hogy lehet, hogy ez too much egy egyházi suliban. Úgyhogy végül egy térdig érő, hosszú ujjú, szűk, fekete ruhát vettem fel bakanccsal, hozzá a szarvakat meg a farkat, csináltam erős sminket, szerintem fasza lett, volt egy nagy virgács nálam, ökörködtünk egy csomót, a gyerekek nagyon élvezték. Mondjuk után így is kaptam egész nap a megjegyzéseket a 17 éves srácoktól a folyosón, hogy tanárnő, ugye elfenekel?  


  

4 megjegyzés:

  1. ó, hát krampusznak lenni szerintem sokkal menőbb, mint pocakos Mikunak :)))

    VálaszTörlés
  2. En tuti nem tudnám kezelni ezeket a beszolasokat. Te mit reagálsz ?

    VálaszTörlés
  3. akkor ez csak egy hullámvölgy volt, akkor lesz még pár, de látható, hogy bőven túl lehet élni :)

    VálaszTörlés