2016. december 28., szerda

Zzzzz

Az van, hogy olyan kimerítő volt eddig a téli szünet, hogy ma estére lemondtam a barátnős programomat, mert majdnem elsírtam magam a gondolattól, hogy nekem még ma este be kell mennem Budapestre. Nagyon fáradt vagyok. Minden nap reggeltől. estig volt valami, és még nincs vége, mert holnap is menni kell már reggeltől, moziba viszem a kölyköket. Persze ez nem panaszkodás akar lenni, mert akkor sírhatnék, ha mondjuk valami bányában tölteném a napjaimat, de nekem igényem lenne semmittevésre, alvásra, hogy csak bambulhassak ki a fejemből, főleg, hogy a tavaszi szünetig most nem lesz megállás - de ilyesmire még nem volt időm, mióta a sulinak vége lett. 

Anyu hazajöhet pénteken, de persze továbbra is feküdnie kell, úgyhogy be kell segítenem náluk komolyan, hogy legyen főtt kaja, be legyen vásárolva stb, és hát nem tudom, ez a meló meg a dolgaim mellett hogy fog menni, mert hétközben magamra sincs időm főzni pl. Ráadásul apukám is beteg lett, nagyon megfázott, őt is istápolni kell, szegény, olyan kis elesett, különösen anyu nélkül. Gondolkodom rajta, hogy januárra lemondom a magántanítványokat, mert akkor sokkal több időm lenne - aztán ha beáll az egész, akkor majd meglátom. Nem segít persze az sem, hogy ugye két helyen lakunk, mindig kitalálni, hogy akkor hol alszunk, nálam vagy nála, átgondolni, hogy mi kell, összepakolni, ha nem nálam vagyunk, és nála is kutya van, akit nincs kire hagyni. Ráadásul ő most munkahelyet vált, korán kell majd kelnie, meg persze izgul is, minden új lesz neki - szóval még ez is.

Kicsit nyűgös vagyok, tudom én, hogy nagyon jó az életem, csak állhatna mondjuk 30 órából egy nap. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése