2017. március 21., kedd

Ez van

Napok óta nem tudok aludni. Este hulla fáradt vagyok, és simán elalszom, de felébredek (talán a macskára, nem tudom), ránézek az órára, fél 3, és azonnal tudom, hogy megint nem tudok majd elaludni, és már megy is fel a vérnyomásom, és akkor persze tényleg nem tudok. És aztán igyekszem, hogy ne kezdjek el ezen agyalni, de persze mi máson is agyalnék. És akkor gyomorgörcs, és annyi. Megpróbálok olvasni, vagy legalább az Indexet végigpörgetni, hogy kicsit megnyugodjak, de beletelik legalább két órába, míg újra elalszom. 

Nem tudom, mi idézte elő, de most valahogy csontig hatoló az érzés, hogy egyedül vagyok. Hogy idén 40 leszek, és ez az egész teljesen elbaszódott, lemaradok a családról. És tökmindegy, hogy azért, mert 4 éve, a válásnál elromlott bennem valami, vagy mert szuperválogatós vagyok, vagy csak egyszerűen tényleg nem találkoztam olyannal, akivel jól működött volna, de... Ez van. Nagyon szar olvasni másoknál azt a véleményt, hogy aki 35 (!) fölött szül, az felelőtlen, főleg nekem, aki nem, hogy szülne most, de hát még egy férfiember sincs mellettem. Motivációm sincsen, se Tinder, se semmi, eszembe sem jut elkezdeni ismerkedni. Nem találom reménytelennek, én hiszek benne, hogy vannak okos, jó fej, hozzám való pasik, csak épp nagyon kicsi az esélye, hogy összefutunk, és hogy pont engem akarnak. Meg nincs is most kedvem szerencsétlenkedni.

Az utóbbi időben nagyon beszűkült a világom, kevés új emberrel találkozom, nincs rá nagy igényem, meg sokszor értékesebb is a pihenés, a család, meg a már meglévő barátaim annál, hogy elhagyjam a komfort zónám. Meg hát... Mégis, hol? Mostanában már azt is kalandnak érzem, ha bemegyek Budapestre pár órára. 

Elkezdtünk a srácokkal zenélni, és nagyon szuperül alakul az egész. Jók a számok, nem olyanok, amit eredetileg elképzeltem, de nagyon izgalmasak, csodálatos érzés énekelni benne - főleg, hogy ezek a saját dalaim. Ma annyira jól sikerült a próba, hogy eszembe jutott, ebből szerintem koncertezés lesz, pedig hát nem minden áron az a cél. És kicsit ízlelgettem a gondolatot, hogy a színpad milyen izgalmas élettel jár együtt, sok-sok ember, szervezés, programok, próbák, más zenészek, jaj, nagyon szerettem, jó lenne megint megtapasztalni. Aztán az is eszembe jutott, hogy szerintem én életemben nem voltam olyan magányos, mint mikor pörgött a zenekar. Mindenki ragyogó szemekkel hallgatja a koncertet, meg beszélgetni és fényképezkedni akarnak, volt aki mindent tudott rólam, meg egyfolytában jött egy csomó üzenet, hogy milyen sokat adnak a számok, és úúú, de te aztán ugyanúgy tökegyedül vonatozol haza a koncert után, mert nincs kinél aludnod. Nagyon skizofrén érzés. 

Na mindegy. Nem vagyok valami nagy passzban. 

46 megjegyzés:

  1. remélem, hamarosan jól alszol megint és visszatér hozzád az a színes, izgi életigenlős derű, amit igenis megérdemelsz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm:) de amúgy jókedvű vagyok, csak egyre inkább nyomaszt a korom, meg ez az egész.

      Törlés
  2. 1. Még nem maradtál le semmiről. Ismerős csaj 38 évesen szült először, most 4 gyerek anyja. De ott van Ürge-Vorsatz Diána, akinek 35 évesen egy gyereke sem volt, most van neki 7.
    2. Hogy kinek mikor jön el a határ, ameddig vállal gyereket, az egyénenként nagyon más. És nyilván függ attól, hogy az első gyereket, vagy a tizediket akarja-e szülni.
    3. A nőknek vannak biológiai határai, a férfiaknak kevésbé, és szerintem ők ezzel kicsit vissza is élnek, vagy nem tudom hogyan fogalmazzak, és ott azért némiképp állok értetlenül, de igazából, ha mélyen belegondolok nyilván nincs erre jogom.
    4. Szerintem az utolsó pasiddal kicsit megérezhetted, hogy attól, hogy az a gyerek vér szerint nem a tiéd, még lehet a sajátod, számtalan más útja is lehet az anyaság megélésének.Bár lehet, hogy ezt sincsen jogom mondani, mert partszélről dumálok.:)
    5. Messzemenőkig hiszek abban, hogy nem te vagy túl válogatós.
    6. Nem lehet minden mindig örökké szar, legalábbis én ezzel biztatom magamat. :)

    VálaszTörlés
  3. Ismerős...
    Én már bejelentettem otthon, hogy feladtam, sosem fogom elfelejteni Apa arcát, mennyire szomorú volt :(
    Én is 4 éve szerencsétlenkedek, úgy érzem, kiölték belőlem már a lelkesedést. És már ott tartok, hogy nem is nagyon keresem a válaszokat a kérdéseimre, abszolút nihil...
    Viszont Veled ellentétben folyton aludnék. Ez meg a másik véglet :(

    VálaszTörlés
  4. és szerintük pontosan mi benne a felelőtlenség? amikor 16 évesen kivették az egyik petefészkem, az orvosom teljesen becsavarodva mondogatta, hogy még 25(!) előtt szüljem meg az összes tervezett gyerekem. kösz, bazmeg. az nem számít, ha nem lesz kinek?
    azt persze már értem, hogy két-három-x gyereket kihordani terhességről-terhességre egyre inkább igénybe veszi a testet, ha valakinek összejön, jobb hamarabb "túlesni" rajta (engem is pont ez foglalkoztat mostanában, mert szerettem volna 37-38 körül is egyet, de már nem tudom, többedikként bírnám-e még akkor), de ha nem úgy alakult az élet, akkor lője fejbe magát az ember?
    a család, a gyerekek csodálatos dolgok, de azért, mert megadatnak valakinek, még nem biztos, hogy boldog élete van, és fordítva... ha kimarad, azért még lehet, hogy sokan másoknál jobban csináltad/csinálod, és több örömöd volt az elmúlt 39-ben, mint nekik 80-ban. nem mintha ez vigasztalna, de egyszerűen így van.
    azt kívánom, hogy hamar elmúljon ez az egész "teljesen elbaszódott"-érzés!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. es aztan mikor szultel? nem volt gond az egy petefeszek? csak azert kerdezem, mert nekem is egy van, es az eletben nem lesz senki aki gyereket csinal nekem valszin.

      Törlés
    2. 29 és 32. (utóbbi még csak egy-két héten belül esedékes). nem volt gond, de voltak időszakok, amikor csak úgy bemondásra elhittem, hogy ha aktív próbálkozásra kerülne sor, akkor biztos nem jönne össze.
      viszont abból a szempontból tök mellékes, hogy persze, mindenki ismer valakit, akinek egy petefészekkel, ir-rel, policisztával, akármivel jött össze egy fészekaljnyi gyerek, meg olyat is, aki 46 évesen szült, és tök boldog, amire én gondoltam, az az, hogy ez a társadalom már 16 évesen is képes rárakni valakire a nyomást, ha talál rá okot, hogy "szüljél, bazmeg, szüljél mihamarabb, különben sose lesz gyereked", és ez rettenet. van a biológia, ami egy dolog, meg van a való élet, ami egy másik, a kettő pedig nem feltétlenül korrelál egymással. és ez a társadalmi nyomás is hozzájárul ahhoz, hogy értékes, boldog, egészséges emberek szarnak érezzék magukat. függetlenül attól, egyébként akarnak-e családot vagy sem.

      Törlés
  5. <3 <3 <3 ölelés!
    Üdv, a nemalvós klubból :(

    VálaszTörlés
  6. Egy baratnom 42 volt az elso gyerekuk szuletesenel, es sztem szuperebb anyuka, mint barki mas.;)
    Mas: ha nem tudsz ejjel aludni, ne telefonon olvass-potyogj, mert a kek fenytol, ami a kijelzobol jon, olyan inger eri az agyadat, h "na most mar reggel van, kukurikuuu", es vegkepp viszlat az alvasnak. Pici olvasolampa, jo konyv! Sajat tapasztalat utjan is bizonyitva.;) Ha megis telefonoznal, letezik elvileg kek feny szuro alkalmazas, de en tovabbra is a konyvet javaslom:)

    VálaszTörlés
  7. Amikor mondom magamban, hogy beléfzés, kilégzés, hamar elalszom. Mivel nem kattog máson az agyam. A mobilozás sajnos nem segit.
    Kitartast!

    VálaszTörlés
  8. Csak az alvàshoz, az az "egyszerűbb": a melathonin és relaxációs zene csodákat tesz. (egy 3 èvig nemalvós, de már javulós) Kitartàs!

    VálaszTörlés
  9. Csak az alvàshoz, az az "egyszerűbb": a melathonin és relaxációs zene csodákat tesz. (egy 3 èvig nemalvós, de már javulós) Kitartàs!

    VálaszTörlés
  10. A legjobb tanács, ami olvastam nemalvasugyben, es nekem segített, az a NE FORGOLODJUNK álmatlanul 10 percnél tovább. Keljunk fel, csináljunk valamit. Pl üljünk at a nappaliba inni egy deci meleg tejet, nézzük meg a facebookot, vagy olvassunk el egy novellát vagy reszeljuk le a kormunket vagy menjünk ki a hidegbe 5 percre vagy készítsük be a mosást vagy ilyesmi. 15-20 perc elteltével próbáljunk ujra aludni. Es repeat :)

    VálaszTörlés
  11. Nekem az jött be, hogy 5kor kelek és megyek futni. Mivel 11-it fennvagyok, olyan kevés az alvás időm, hogy azóta nincs forgolódás. Alszom, mint akit agyoncsaptak...

    Anyám arca, mikor reménykedve néz, hogy kis maszatos unoka kezek cseszik össze a frissen meszelt falat... Én meg nézek ki a fejemből, mert... az indokok, mint nálad...

    VálaszTörlés
  12. Hagyjuk ezt, hogy mennyire felelőtlen az, aki 35 fölött szül, meg azt is, hogy aki 42 évesen, azt kb. főbe kell lőni. Tény, hogy azt a gyereket fel is kell nevelni, de hozzáteszem, kurva sokra megyünk a mi generációnkkal, akiket időben szültek, aztán 35 évesen sem tudnak leválni a szülőkről.
    Kurva könnyű a másik oldalról pofázni, mintha ez kizárólag rajtad, rajtam, rajtunk múlna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de nem igazán azon van a lényeg, hogy ki mit gondol, én azt amúgy leszarom. de én magam is azt gondolom, hogy 40 éves leszek és nincs pasim - who am I kidding?

      Törlés
  13. tele a net ezekkel a nyomasztásokkal, de hát na. megnézném én, h mennyire klassz az élete a nyomasztóknak, v mit kezdenek magukkal, ha a "tökéletes életükben" beüt a krach.

    <3

    VálaszTörlés
  14. Egy kis támogatás, hátha segít: ez a mágikus 35 éves kor nem mindenhol így van ám. Mo-n ezzel nyomasztanak. Meg a gyessel. Meg, hogy 3 évig otthon kell lenned, mertmilenneagyerekkelabölcsiben....
    Olaszországban pl. meg egyrészt döntesz, hogy akarsz-e gyereket, de úgy tényleg (nem azért, mert mindenki ezt várja tőled). És ha egyáltalán lesz gyereked, teljesen normális, hogy 40 után. Tavalyelőtt volt az első olyan év, amikor Milánóban az első gyerekek több, mint fele 40 feletti nőktől született. Ez van, aki vállal, az is később, sokkal később. És egyet max.
    És itt azt harsogják a színes szagos női magazinok, hogy a mai 40-esek olyan állapotban vannak testileg, mint régen a harmincasok, 70+ éves korunkig fogunk dolgozni, a tornatermek tele vannak hatvanas nőkkel, és egyébként is agyba-főbe vizsgálnak, ha terhes leszel, ha gebasz van, kiderül időben. És sorolják a tévéből ismert arcokat, akik 45 (sőt, 50) évesen lettek anyák.
    A másik ilyen nagy változás, hogy egyre több az idősebb nő-fiatalabb férfi tartós párkapcsolat. Sztem nem elvetendő alapból....
    Én mindenesetre szorítok, hogy jobban érezd magad! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nagyon sokat segít, hogy ezt leírtad az olasz helyzetről, és érdekes is. Amúgy én is fittnek érzem magam:). Jó lenne, ha igazuk lenne ezeknek az újságoknak, picit megnyugtat a gondolat.

      Törlés
  15. Egy kis támogatás, hátha segít: ez a mágikus 35 éves kor nem mindenhol így van ám. Mo-n ezzel nyomasztanak. Meg a gyessel. Meg, hogy 3 évig otthon kell lenned, mertmilenneagyerekkelabölcsiben....
    Olaszországban pl. meg egyrészt döntesz, hogy akarsz-e gyereket, de úgy tényleg (nem azért, mert mindenki ezt várja tőled). És ha egyáltalán lesz gyereked, teljesen normális, hogy 40 után. Tavalyelőtt volt az első olyan év, amikor Milánóban az első gyerekek több, mint fele 40 feletti nőktől született. Ez van, aki vállal, az is később, sokkal később. És egyet max.
    És itt azt harsogják a színes szagos női magazinok, hogy a mai 40-esek olyan állapotban vannak testileg, mint régen a harmincasok, 70+ éves korunkig fogunk dolgozni, és egyébként is agyba-főbe vizsgálnak, ha terhes leszel, ha gebasz van, kiderül időben. És sorolják a tévéből ismert arcokat, akik 45 (sőt, 50) évesen lettek anyák.
    A másik ilyen nagy változás, hogy egyre több az idősebb nő-fiatalabb férfi tartós párkapcsolat. Sztem nem elvetendő alapból....
    Én mindenesetre szorítok, hogy jobban érezd magad! :)

    VálaszTörlés
  16. Én is elmúltam 38 mikor szültem, es egy-ket szar helyzetet leszámítva szerintem egyre elfogadottabb, hogy a nők kesobb szülnek. Mivel ez tény.
    Talán a média nyomaszt, de pl az orvos, ultrahangos, aki szakmáját tekintve kapcsolódik a témához, az többnyire nem.
    De sajnos a nehezebb valóban a társat megtalálni hozza. De meglesz az is!

    VálaszTörlés
  17. 39 éves voltam, mikor a kislányomat szültem. Egyedül vállaltam, donor apától. Most 6 éves, okos és gyönyörű ( naná :), egyelőre - remélem az is marad - kiegyensúlyozott. Életem legjobb döntése volt, hogy így vállaltam. Mondjuk a döntést kényszer szülte, mert korai petefészek-kimerülés és endometriózis miatt gyorsan kellett cselekedni, partner híján, de a családom támogatásával indítottam el a lombik eljárást. Ez is egy megoldás. Korábban, mikor még a meddőség által nem voltam érintett, ez elképzelhetetlennek tűnt nekem. Aztán tessék:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Atyavilág!! Le a kalappal. Nagyon erős vagy. Hozzáteszem, én is így tettem volna, kérdés, hogy lett-e volna hozzá erőm. Szuper, hogy támogat a családod. És idegenek előtt nem kell magyarázkodnod? Kislányodnak mit fogsz mondani? Nem írsz véletlenül blogot?? :)) Szívesen olvasnálak.

      Ilonka: kitartást!!

      Törlés
    2. Hú, te egy mekkora menő vagy, itt is emelkedik egy kalap! :)
      Én 37 évesen szültem először, most betöltött 40 vagyok, és még egyet szeretnék valamikor, ha sikerül összeszedni a bátorságom egy lombikhoz. Én pl. a kisfiam bölcsijéban és ovijában nem nagyon láttam nálam fiatalabb anyukákat...

      Törlés
    3. Szia, ez a sztori engem érdekelne, én is kb. így képzelem el a jövőbeli terveimet (kivették a petevezetékeimet, így másképp, pasi nélkül nem tudom máshogy megoldani), max. donor jöhet a képbe. Kérlek, Kedves Unknown, ha olvasol, írj :) bolyhoskisnyultappancs@gmail.com Nagyon-nagyon köszi.

      Törlés
    4. Tamkónak: Blogom nincs, kommentelni is nagyon ritkán szoktam. De most Ilonkának mindenképp írni akartam, mert ez is egyike a több járható útnak. A környezetemben, munkahelyemen eleinte volt nagy susmus, találgatások, de ez is olyan mint minden csoda, nem sokáig tartott. Már én is csak egy vagyok a sok egyedülálló szülő közül. De annyival jobb persze nekem, hogy nem egyedül maradtam a gyerekkel, hanem egyedül vállaltam. A kislányomnak az ő szintjén már mindent elmondtam, nem tudnám máshogy.
      Chananak: A neten mindent megtalálsz erről. Vagy meddő valaki, ez nálad adott, vagy pedig az életkora miatt. Velem nagyon kedvesek voltak a meddőségi intézetben, semmilyen hátrányát nem éreztem, hogy egyedül mentem oda.

      Törlés
    5. Köszi a választ :))) Én is ismerek egy lányt, akinek valszeg hasonlóan donortól született kisfia és a kollégák közt tényleg volt susmus, mindenki persze baromi kiváncsi volt, de aztán, ahogy írod, ez is három napig tartott. Nagyon jó olvasni, h életed legjobb döntése volt, és hogy még az egészségügyben is rendesek voltak veled. MInden jót!

      Törlés
    6. ÉN is ismerek személyesen egy ilyen lányt, még annyira nagyon "túlkoros" sincsen. És már a második babát akarja bevállalni így egyedül. (Nem sikerült most a lombik.)

      Törlés
    7. Névtelenül: Nagyon köszönöm, hogy megírtad a történetedet, nagyon elgondolkodtatott, és jó olvasni, hogy van ilyen példa. Egyszer már írtam erről, közvetlenül a válás után, itt:

      http://molnarilonka.blogspot.hu/2014/02/starry-eyed-surprise.html
      Vicces mondjuk, hogy én magam is a 35-öt jelölöm ki a posztban egyfajta vízválasztóként (oké, vszínűleg azért, mert 36 voltam, mikor írtam).
      És igen, most is eszembe jutott. Agyalok ezen.

      Törlés
    8. Köszi, utánaolvasok, bár a fórumokból és az okoskodókból már tele van a padlás rendesen.

      Én sosem csinálnám titokban, szerintem ez nem a nő szégyene, ha egyedül vállalja. Mindig minden ilyen eset reményt adhat másnak, épp emiatt nem titkolnám.

      Épp építkezésben vagyok, és lesz babaszoba is, bár én nem hívom még így egyből, sőt abszolút üresen hagyom majd, aztán az lesz belőle, amit az élet ír. 2 év múlva viszont belefogok. Lombik vagy örökbefogadás... még nem tudom. Azt az egyet tudom, hogy mind a koromnál fogva, mind a nőgyógy. beavatkozás után van jogalapom kérvényezni azt, hogy nekem is legyen gyerekem. Én korábban erre éretlen voltam, most is az igen-nem határán rugózom még. Viszont erősnek érzem magam, és leginkább a függetlenségem óta érzem így, hogy nekem már bármi jöhet, sosem leszek egyedül, amíg ilyen klassz családom és barátaim vannak, és természetesen én is kőkemény lettem és felelősségteljes (na jó, nem mindenben :D ).

      Amúgy leginkább az érdekelt volna, melyik klinikát ajánlod, mert hallani jókat, rosszakat is... közvetlen tapasztalatra lett volna szükségem, amit nem egy olyan fórumról tudok kibogarászni, ahol ezer féle okoskodó megfordul :) Azért köszi :)

      Törlés
    9. @Chana
      Én nagyon ajánlom a BMC-ét (Budai Meddőségi Központ, a János Kórházban van), a mi meddő-blogger korunkban a társaság jó része oda járt, és mindenkinek lett már gyereke azóta több-kevesebb csodával és/vagy segítséggel. Ha mindkét petevezetőd hiányzik, nekem inszem nem jöhet szóba, TB alapon így öt darab lombikból lehet majd gazdálkodni. Érdemes lenne bizonyos vizsgálatokat már most elvégeztetnek, kettőt különösen: hormon vérvételek (főleg AMH és FSH), hogy megtudd, mikorra várható a petefészektartalékaid kimerülése, illetve vércukor és inzulin értékek kiderítése (hárompontos terhelt vérvétel), mert ha esetleg inzulinrezisztenciád van, annak rendberakása évekig is eltarthat.
      Ha örökbefogadás is játszik, nagyon jó az orokbe.hu, mindent megtalálsz ott procedúrától kezdve személyes sztorikig.
      (Bocs, ha már tudtad ezeket...)

      Törlés
  18. Hat en meg most ugy latom, hogy a legtöbb lany körulöttem meg nem szult, pedig lassan 40 eves lesz. 33 eves vagyok, es most kezdtem bele egy hosszutavu fogamzasgatlasosdiba. Ha lesz valaha gyerekem, nagyon valoszinu, hogy 40 utan, pedig mindig azt hittem, hogy fiatal anyuka leszek.
    Egyebkent engem minden mas "kenyszernel" jobban nyomaszt, hogy anyukamnak meg nincs unokaja, tudom, hogy ez nem a legjobb motivacio, de tenyleg bant.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem természetes, hogy a családunknak is próbálunk megfelelni. Annyira összetett kérdés ez. <3

      Törlés
  19. mindent elmondtak már előttem, úgyhogy nagy +1 az összes tök jó kommenthez, neked pedig nem is kívánok semmit, innen nézve atommenő életed van, színes-szagos-pörgős-forgós, és mindent elérsz amire vágysz, hidd el, még ha nem is könnyen vagy azonnal :) különben is, most van egyszerre egy egész osztálynyi gyereked!

    VálaszTörlés
  20. Nagyon szomorúvá tett amit írtál. Kicsit azért is, mert hasonló napokat élek. Gyakorlatilag én feladtam, de szeretném hinni, hogy ez az egész szerelem-boldogság-nyugalom-család témakör nem reménytelen és legalább egy olyan életerős lánynak sikerül mint te vagy! Őszintén remélem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem akartalak letörni, ne haragudj. nem reménytelen, biztos, hogy nem az. de azért túlságosan optimista sem vagyok így a 40-hez közeledve.

      Törlés
  21. Úgy sajnálom, hogy ilyeneket kell olvasni! Én korán szültem a mai "átlaghoz" képest. Ez azt is eredményezi, hogy a mi baráti társaságunk akkor fog gyerekezni, mikor mi már elég szabadok leszünk. Szerintem 35 alatt nem nagyon fognak belecsapni a lecsóba. Csak hát igen, onnan könnyű csúszni az évekkel. Esetleg egy kapcsolat tönkremegy 33 évesen aztán telnek az évek, és még semmi... Anyukámnak már volt eddig is unokája, így ez nem szerepelt előnyök között, de egyébként a másik nagyon fontos ehhez kapcsolódóan, hogy az unoka-nagyszülő kapcsolat annyira szuper! Pluszban rengeteg segítséget jelenthet a szülőknek. Le a kalappal az előtt, aki egyedül bevállalja a gyerekezést, így utólag azt mondom, megbolondultam volna, de egyébként valószínűleg én is ezt léptem volna meg, ha nem látom a kiutat.

    VálaszTörlés
  22. Ilonka, én is 40 fölött szültem, soha semmilyen hátrányát nem láttam, hogy ilyen érett voltam, amikor a Lány megérkezett. Nem így terveztük, de így alakult és így van jól.
    Van egy barátnőm, aki 38 évesen vált el, 10 év házasság után, kimerült petefészekkel, számtalan sikertelen lombikkal. Egy túrán megismerkedett egy fiúval, akitől valami csoda folytán terhes lett. Nem élnek együtt, de közösen nevelik a gyereket. Sokféle boldogság van, nem mindegyik szabályos:)

    VálaszTörlés
  23. Itt vagyok én is!

    Az általános iskolai osztálytársam most várja az első gyerekét, sokadik lombik után. 44 éves.

    Rengeteg példát lehetne még felsorolni. Anyáink, nagyanyáink idején is előfordult, hogy 40 fölött szültek a nők. Nem volt gyakori, de akkor is simán előfordult, ismerek ilyen példákat is.

    Gianna Nannini 54 évesen szült. Azt mondta, az ő teste, ő rendelkezik felette. Persze lehet jönni azzal, hogy jaj, nem lesz ott a gyerek érettségijén. Miért, ha valaki 22 évesen szül, akkor az garancia? Nem. Jó, a statisztika. De szerintem akkor is vagány, hogy megmutatta, így is lehet.

    VálaszTörlés
  24. Milyen ritka az, hogy minden életterületünk egyszerre rendben legyen! Azt hiszem, az lehet a földi mennyország. Egy két történet: van egy 26 éves kolléganőm, akivel szakított a barátja 4hónap után, és ő minden este telesírja a párnáját, hogy így hogy lesz neki férje meg gyereke, hogy "ilyen öregen" megint nincs senkije (hiába mondom neki, hogy én 30 évesen váltam el az első férjemtől, és utána ismertem meg a gyerekem apját). Másik: van egy barátnőm, aki 35 évesen vált el, volt egy ötéves kislánya. Nem járt sehova, leszarta magasról az ismerkedés témát, csak a gyerekének és később a munkájának élt. Aztán egy szép napon egymásba szerettek az egyik kollégájával, akivel ma már több, mint 10 éve vannak együtt. És 43 évesen szült még egy gyereket, hogy a szerelmével is legyen közös gyerekük. Ja igen, ez a kolléga 10 évvel fiatalabb nála. Bármi megtörténhet még, nagyon szorítok neked!

    VálaszTörlés