Perfetto

Azt hiszem, sikerült a hétvégéből kihozni a maximumot minden szinten. 

És elégedett vagyok, mert igen, óriási bennem a küzdelem, ahogy az előző posztban is írtam. Mert egyrészt igényem van kimozdulásra, a társasági, társadalmi életre, igényem van a kultúrára, a zenére, a barátaimra, idegenekre, kalandra, csavargásra, új élményekre, a fővárosra, a vonatra várásra, az éjjel villamos után szaladásra, hogy hajnalban érek haza. Kell az érzés, hogy állok egy koncerten, és boldog vagyok, hogy láthatom, hallhatom, ami ezen a színpadon történik, hogy itt lehetek, táncolhatok, és hogy ezt az élményt soha nem veheti el tőlem senki. És körülnézek, és tudom, hogy a körülöttem táncikáló barátaim ugyanezt érzik. Érezni akarom, hogy élek, hogy történik velem egy csomó minden. 

De közben a lelki és testi egészségemhez szükségem van arra is, hogy eleget aludjak, pihenjek, feltöltődjek, hogy üldögéljek a mólón, a ragyogó napsütésben a kutyámmal, hogy időt töltsek  a családommal, hogy vasárnapi ebédet főzzek nekik, hogy tiszta legyen a lakás meg az autó, tele legyen a hétre a hűtő, aludjak délután egy órát, hogy olvassak. 

Na, és a hétvégén valahogy mindenre sikerült időt találni. Úgyhogy ide nekem a hétfőt.