2018. február 21., szerda

a pop of colour

Múltkor, mikor Andival a Khanban voltunk (remélem, kipróbáltátok már, ha még nem, és terveben van, minél több előételt rendeljetek be, én lehet, hogy legközelebb nem is kérek mást, csak nyári meg tavaszi tekercseket, bundás zöldséget meg batyukat), egy picike asztalnál kaptuk helyet. Én másztam be az ablakhoz, mert Andi terhes, és nagy pocakja van (mondjuk enélkül is szívesen bemásztam volna, de mégis így volt praktikusabb). 

A mellettünk lévő asztalnál egy nagyon csinos, idősebb hölgy ült, valószínűleg az unokájával, egy szintén szupercsini kislánnyal, akit székkel együtt arrébb kellett pakolnom pár centit, hogy beférjek, amiért sűrűn elnézésüket kértem. Egyből látszott rajtuk, hogy nem magyarok, annyira nyugat-európaian stílusosak voltak - nagyon fura, mi bármennyire próbálkozunk, nekünk ez nem megy így. És aztán hallottuk is, hogy valami észak-európai nyelven beszélnek egymással, svédül talán. 

Nagyon szeretek people-spottolni, külföldön pedig különösképpen szívesen nézem az embereket kávézókban ücsörögve. Ez a kislány pedig, aki olyan 5 éves forma lehetett, annyira kitűnt a tömegből azon a szürke, téli csütörtök estén, annyira bírtam, ahogy kinéz, ahogy minden erőlködés nélkül viseli a szettjét, és tök komolyan vacsorázgatja a kókuszos tejberizsét a nagymamájával, elfilozofálva az élet nagy dolgairól (jó, igazából fogalmam sincs, miről, de nagyon komolyan beszélgettek), hogy időnként muszáj volt leplezetlenül bámulnom. Paprikapiros pulóvert viselt, amin fehér szívecskék voltak elszórva mindenfelé. Szoknya volt rajta, harisnya, meleg, télálló csizma, lerúgva, szépen beállítva az asztal alá. Nagyon szőke volt, cukin, lazán be volt fonva a haja, ami a válla alá ért körülbelül, a fején egy rózsaszín hajpánt volt, rózsaszín masnival. Aztán hamarabb befejezték a vacsijukat, mint mi, és akkor megkapta a kabátját: egy rózsaszín (persze nem igazi szőrme) kisbundát. Na akkor lettem készen igazán. 

Nekem ez a kislány a Khanban a stíluspéldaképem.

a clothes horse

6 megjegyzés:

  1. én meg 50 pluszosan Desigual-fan vagyok :) na és ?

    VálaszTörlés
  2. Szerintem északi fizetéssel a magyarok se csak próbálkoznának. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Komolyan azt gondolod, h a stílus pénzen múlik? Nem értek egyet.

      Törlés
    2. En sem ertek egyet mert nem ertek hozza nem tudtam kialakitani magamnak sem egy stilust. Nyilvan nem art hozza valamennyi penz persze.

      Törlés
    3. Tény, nem csak a pénzen múlik. De ahhoz, hogy az ember jó szetteket tudjon összeállítani, nem elég bemenni egy Terranovába vagy Tallyba. Ha a ruhaárakat vesszük, és azt, mennyi egy átlag fizetés, szerintem érthető, hogy az emberek nem öltöznek sehogy, vagy csak próbálkoznak egyedien stílusosak lenni, de nem megy nekik, mert már attól bűntudata támad az embernek, ha vesz magának egy új kabátot. Nevetséges árak vannak a fizetésekhez képest, arról nem beszélve, mennyibe kerül egy kicsit is jól kinéző cipő vagy pulóver még akciósan is. Az más téma, hogy valakinek hiába van pénze, akkor is melegítőben jár, vagy akkor se tud egyedien stílusos lenni, mert nincs ízlése, de amíg Magyarország csóró ország, nem fog kiderülni az se, a magyaroknak általánosságban mennyire van stílusérzékük.

      Törlés